2011. január 06., 10:072011. január 06., 10:07
Azzal ugyanis, hogy szövetséget kötött az utóbbi évtized romániai politikai életének egyik legkártékonyabb és legellenszenvesebb pártjával, a magát ma éppen konzervatívnak nevező, de a politikai hatalomból való profitálás kényszerén túl amúgy semmilyen ideológiát nem képviselő kalandorpárttal, beteljesítette az elmúlt években kezdődött radikalizálódását, és végképp egy platformra került a többi, a párt nevében jelzett doktrínán nagyvonalúan túllépő alakulattal. Nem nehéz észrevenni, hogy a PNL zuhanása Crin Antonescu pártelnökké választását követően kezdődött. A 2008-ig az RMDSZ-szel együtt kisebbségben kormányzó, majd azt követően ellenzékbe kényszerült alakulat a Liliomfinak becézett Antonescu irányítása alatt egyre inkább eltávolodott az elvszerű politizálástól, az egyetlen mozgatórugója a Traian Băsescu államfővel szembeni – amúgy a párt felszalámizására tett korábbi, majdnem sikeres kísérletei miatt nem teljesen megalapozatlan – zsigeri ellenszenv volt. Ennek rendelt alá mindent, a gazdasági realitásokat kormányon még belátó alakulatból parttalanul demagóg és populista retorikájú párttá vált, amely egyre gyakrabban csatlakozott a magyarellenes, szélsőségesen nacionalista kórushoz. Ez a folyamat teljesedett be tegnap, amikor a PNL vezetése rábólintott a PC-vel való szövetségkötésre. Az ideológiai hasonlóság a két alakulat között persze a vicc kategóriába tartozik – az alig egy százalékos támogatottságú törpepárt egyetlen vonzereje az, hogy alapítója, egykori elnöke, a kiérdemesült szekus besúgó Dan Voiculescu tulajdonában van a második legnézetteb országos hírcsatorna, az Antena 3 és a Jurnalul Naţional című naplilap. Antonescu a korlátlan sajtószereplés lehetőségéért gazsulál minden idők egyik legvisszataszítóbb romániai pártjának. Feladta a liberalizmust a nacionalista tirádákban tobzódó populizmusért, az elveszerűséget a képernyőn való megjelenés lehetőségéért. És miközben ajkával Voiculescu ülepét illeti, elérte a pöcegödör fenekét is.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.