2010. június 25., 13:202010. június 25., 13:20
A hirtelen presztízsnövekedés Traian Băsescu román államfőnek köszönhető, aki egyben az ország védelmi stratégiájának kidolgozásáért felelős Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) elnöke is. Na most ez a testület magas besorolású nemzetbiztonsági veszélytényezőként határozta meg a sajtószakmát. A dokumentum ugyan csak az állami intézményekre bizonyos körök érdekeit kiszolgálva nyomást gyakorló vagy azokról szándékosan hamis információt közlő sajtótrösztöket sorolja be a kockázati tényezők közé, de hát az ilyen meghatározásokban, valamint az értelmezésükre és alkalmazásukra hivatott illetékesekben az a szép, hogy mindig kellőképpen rugalmasak ahhoz, hogy úgy magyarázzák a hivatalos iránymutatásokat, hogy azok demokratikus módon bárkire érvényesek legyenek.
Már el is képzeltem, hogy a jövőben minden újságírónak nemzetbiztonsági átvilágításon kell átesnie ahhoz, hogy szakmáját gyakorolhassa, és a hatóságok majd olyan, az államfő által korábban a sajtósokra használt megszólítások alapján kidolgozott kategóriákba sorolják be őket, mint a „mogulbérenc” vagy a „te kis suna”, de ha az ember kellőképpen rászolgált, akkor akár még a „büdös cigány” minősítést is megkaphatja. De mielőtt még tényleg a nemzetbiztonsági illetékesek látókörébe kerülnék, gyorsan beismerem, hogy tényleg van olyan sajtóorgánum, amely gyors és visszafordíthatatlan szellemi leépüléssel fenyegeti az ország polgárait. Ilyen például a nép tévéjének becézett OTV nevű bulváradó, amelynek a stúdiójába a választási kampányban maga Băsescu is előszeretettel látogatott el.
A csatorna rendszerint olyan lényeges dolgokkal foglalkozik, mint a celebek magánélete, valamint a Nicolae Ceauşescu Hasfelmetsző Jack és egy földönkívüli titkos nászának gyümölcse volt kaliberű leleplezések. Mármost amikor kiderült, hogy a csatorna tulajdonosa és egyben műsorvezetője megzsarolt egy polgármestert, és ezért őrizetbe vették, akkor frusztrált háziaszszonyok tucatjai vonultak utcára, hogy azonnal engedjék ki kedvencüket, mert egy kis zsarolás még kimondottan jót is tesz a sármjának. Bár ezek után azt hiszem, az OTV-t mégsem minősítik nemzetbiztonsági kockázatnak. Már csak azért sem, mert három éve ugyanígy utcára vonultak a lelkes zombik, amikor a parlament hivatali visszaélés gyanúja miatt felfüggesztette hivatalából Băsescut.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.