2010. június 16., 07:272010. június 16., 07:27
Innen már minden sínen volt, hiszen jobb lábas passzát a berobbanó Gallas rutinosan vágta a hálóba, és a gallok már csomagolhatták is a bundás bermudát a déli félteke telében tett kiruccanáshoz.
Henrynek ekkor eszébe juthatott az uruguayiak ellen vívott első, 0-0-ra végződött vébémeccs, és talán arra gondolt: Kellett ez nekem?
Egyáltalán nem csodálkoznék, ha hétfő este hasonló jelenetek játszódtak volna le Fabio Cannavaro hotelszobájában is. Már látom is magam előtt, hogy az olasz válogatott hátvédje merengve ül foteljében, egy egzotikus világ furcsa hangjaira figyelve – odakint az utcán talán épp kirabolnak valakit –, és közben fel-felvillannak előtte a Paraguay elleni mérkőzés képei, amelyen ő és társai lélekszakadva futottak az eredmény után, és a legendás olasz szerencséből végül legalább az egyenlítésre futotta. Ha valóban ilyesmi járt az eszében, elképzelem, amint kissé ingerülten simította végig tar fejét, és közben arra gondolt: Kellett ez nekem?
Persze, jogosan vetheti föl bárki, hogy mindkét válogatott csupán egy meccset játszott még, a továbbiakban bármi megtörténhet. Csakhogy arról a két együttesről van szó, amely négy évvel ezelőtt a világbajnokság döntőjét vívta. Olaszország címvédőként, Franciaország ezüstérmesként érkezett. Igaz, a franciák már a selejtezőkben is szenvedtek, a második helyet is alig szerezték meg csoportjukban, hogy aztán Henry Szent Balja a vébére repítse őket. Az olaszok meg ugyan megnyerték csoportjukat, de közben épp az íreket nem tudták egyszer sem megverni, és a bolgárokkal is leikszeltek egyszer. Az azzurrik persze még simán begyűjthetnek hat pontot a következő két meccsen a jó nevű Szlovákia és Új-Zéland ellen, de ettől még igencsak kínos marad, hogy a csoport – rajtuk kívül – egyetlen valamirevaló csapata, a brazilos technikától messze álló, viszont az olaszos catenacciót egész ügyesen alkalmazó Paraguay ellen csak kínlódtak, mint disznó a jégen.
Szóval kissé baljósan indult ez a vébé. Azon senki sem csodálkozik, ha egy Szlovénia–Algéria, egy Japán–Kamerun vagy egy Szlovákia–Új Zéland meccsen zajló eseményeknek annyi közük van a labdarúgáshoz, mint Gennaro Gattusónak a könnyed, technikás, az ellenfél testi épségét a végsőkig szem előtt tartó szerelésekhez, de ha már a két legutóbbi vébédöntős is csak szenved a pályán, és a hollandok is kínlódva verik a dánokat, akkor tényleg közel a vég.
Igaz, azért mégiscsak volt egy csapat, amely első meccsén magabiztos, könnyed, látványos játékkal lépett túl gyengébben jegyzett ellenfelén, megmentve ezzel a nagyok becsületét. A németek. Mondom, tényleg közel a vég.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok