2010. július 19., 09:422010. július 19., 09:42
A bukaresti kormánypolitika jelenleg leginkább egy újkori Bábel tornyához hasonlít, ahol a hatalom szinte valamennyi közszereplője más nyelven beszél, ebből kifolyólag nem érti a másikat (és most nem arra utalunk, hogy a koalíciót alkotó pártok egyike magyar). Traian Băsescu államfő például úgy nyilatkozgat két árvízi látogatás között és szapulja a nyugdíjlefaragás vétója miatt eszközölt áfaemelést, mintha legalábbis elhinné neki valaki ebben az országban, hogy a miniszterelnök egy ehhez hasonló horderejű döntést megelőzően nem vele egyeztet legelőször.
Még nagyobb baj, hogy a kormány minisztereinek egy része csára húz, a másik pedig hojszra. Miközben a vélemény szabadsága természetesen bármilyen politikust megillet, arra nemigen találunk példát civilizált államok kormányában, hogy a pénzügyminiszter a fél évtizede alkalmazott adópolitika gyökeres átszabását vizionálja, miközben előzőleg erről nem egyeztet főnökével, a miniszterelnökkel. A Victoria-palotában uralkodó káoszra vall az is, hogy a kormány második embere, Markó Béla miniszterelnök-helyettes egyáltalán nem tartja elvetendőnek a progresszív adózás ötletét, mire Emil Boc felszisszenve bejelenti: bár a kormány asztalán léteznek különböző forgatókönyvek, az egységes adókulcs márpedig megmarad! A rendszerváltás óta nem jellemzett ekkora mértékű fejetlenség és kapkodás román kormányt, mint a jelenlegit. Ilyen körülmények közepette nem csoda, hogy a lakosság jelentős része beleunt a folyamatos totojázásba, és a legfrissebb felmérések szerint a baloldali PSD-re bízná az ország irányítását. A hatalmon lévő jobbközép koalíciónak már nem sok ideje van hátra, hogy bebizonyítsa: képes kimozdítani az ország szekerét a kátyúból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok