2010. július 19., 09:422010. július 19., 09:42
A bukaresti kormánypolitika jelenleg leginkább egy újkori Bábel tornyához hasonlít, ahol a hatalom szinte valamennyi közszereplője más nyelven beszél, ebből kifolyólag nem érti a másikat (és most nem arra utalunk, hogy a koalíciót alkotó pártok egyike magyar). Traian Băsescu államfő például úgy nyilatkozgat két árvízi látogatás között és szapulja a nyugdíjlefaragás vétója miatt eszközölt áfaemelést, mintha legalábbis elhinné neki valaki ebben az országban, hogy a miniszterelnök egy ehhez hasonló horderejű döntést megelőzően nem vele egyeztet legelőször.
Még nagyobb baj, hogy a kormány minisztereinek egy része csára húz, a másik pedig hojszra. Miközben a vélemény szabadsága természetesen bármilyen politikust megillet, arra nemigen találunk példát civilizált államok kormányában, hogy a pénzügyminiszter a fél évtizede alkalmazott adópolitika gyökeres átszabását vizionálja, miközben előzőleg erről nem egyeztet főnökével, a miniszterelnökkel. A Victoria-palotában uralkodó káoszra vall az is, hogy a kormány második embere, Markó Béla miniszterelnök-helyettes egyáltalán nem tartja elvetendőnek a progresszív adózás ötletét, mire Emil Boc felszisszenve bejelenti: bár a kormány asztalán léteznek különböző forgatókönyvek, az egységes adókulcs márpedig megmarad! A rendszerváltás óta nem jellemzett ekkora mértékű fejetlenség és kapkodás román kormányt, mint a jelenlegit. Ilyen körülmények közepette nem csoda, hogy a lakosság jelentős része beleunt a folyamatos totojázásba, és a legfrissebb felmérések szerint a baloldali PSD-re bízná az ország irányítását. A hatalmon lévő jobbközép koalíciónak már nem sok ideje van hátra, hogy bebizonyítsa: képes kimozdítani az ország szekerét a kátyúból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok