2010. június 10., 11:272010. június 10., 11:27
Négy éve megalapította a Turul márkát, hogy egy önálló magyar termékcsalád is legyen a piacon. Bizonyára vannak olyanok a Székelyföldön, akik Szegedi Csanád csalámbozásai során összefutottak, találkoztak vele, s biztos vannak olyanok is, akik örömmel vásároltak rakamazi turulos fekete csuklószorítót 690 forintért, árpádsávos–nagymagyarországos zoknit 790 forintért, vagy Ébred már az oroszlán pólót 2800 forintért. Szegedi Csanád most EP-képviselői irodát nyitott Marosvásárhelyen: úgy gondolja, hálából síkra száll Európában a székely területi autonómiáért.
Első lépésként irodát nyit, hogy helyben szívja magába az erdélyi magyarság álmait, és az EP-ben eredeti hangon követelje ezek megvalósításait. S ezt azért teszi, mert szerinte erre nem képes mondjuk az a Tőkés László, akit eddigi munkássága elismeréseként a legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt az EP alelnöki tisztségére jelölt. Mert Szegedi Csanád az, aki otthon a szomszéd házban élő kisebbségiről, a cigányról csak a bűnözés kapcsán tud beszélni, de aki az EP-ben majd megvalósítja a romániai magyar kisebbség álmait, mégpedig úgy, hogy egy szélsőséges, fasisztoid jellegű szervezet tagjaként tűzi zászlajára a székelyföldi autonómiakérdést.
Látványos a kép, amint első felszólalása után a ló azonnal vágtába kezd. Csakhogy ez nem a mondabeli fehér ló lesz: Szegedi megbokrosodott lovát azok fogják megszelídíteni, akik azonnal összemossák majd autonómiatörekvéseinket egy szélsőjobboldali párt követeléseivel. S haszna ebből csak a Jobbiknak származik majd, amely látványos kardcsattogtatásaival bizonyára „híveket szed” majd azok között, akik tisztes jövőkép nélkül, kilátástalanul tévelyegnek, vagy ha jobban tetszik: csalámboznak itt, Erdélyben is.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.