Új fóbia „hódít”: egyre többen szoronganak, ha telefonálniuk kell

Miközben a 2000-es évek első éveiben még úton-útfélen, tömegközlekedési eszközön vagy éppen a boltban, de a könyvtárban is azt láthattuk, hogy mindenki telefonál, örül a mobiltelefonok által „kirobbantott” kommunikációs forradalomnak, ma már a legtöbb inkább csak nyomkodják az okostelefonok érintőképernyőjét, és leginkább üzenetekben kommunikálnak. Szakemberek szerint egyfajta fóbia alakult ki a telefonálástól jellemzően a Z és az Y generációk, vagyis az 1980 után születetettek körében, akik ma már inkább üzeneteket írnak Messengeren, WhatsAppon vagy más alkalmazáson, e-mailben, ritkán zavarják egymást telefonon, legyen szó magán- vagy munkaügyről.

A jelenség annyira komoly méreteket ölt, hogy vannak olyanok is, akik gyakorlatilag nem tudnak helyt állni a munkahelyükön,

mivel a munkavégzéshez a telefonálás is hozzátartozna, és nem képesek felemelni a kagylót, vagy megnyomni a hívás gombot a mobilon.

Az Egyesült Államokban Mary Jane Copps volt az, aki már 16 évvel ezelőtt észlelte, hogy a „telefonfóbia” egyre nagyobb méreteket ölt. Ennek hatására – a Business Insider szerint – létrehozott egy tanácsadó céget, amelyet „The Phone Lady”-nek, vagyis a telefon(áló) hölgynek nevezett el. Célja: segíteni a cégeknek abban, hogy az alkalmazottak jobb telefonos kommunikátorok legyenek. És ezért több száz dollárt kér óránként az egyéni tanfolyamokért, vagy több ezer dollárt, ha egy nagyvállalat veszi fel, hogy egyszerre több alkalmazottal dolgozzon.

Valóban létezik „telefonfóbia”? – szegeztük neki a kérdést dr. Marschalkó Eszter Enikő munka- és szervezetpszichológusnak, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusának.

„Első sorban tisztázni szeretném, hogy a »telefonálási fóbia« a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében nincs feltüntetve külön zavarként. Ennek ellenére, előző kutatásoknak köszönhetően,

– mutatott rá a szakember. Mint magyarázta, a szociális szorongás esetén az egyén attól fél, hogy megszégyeníti magát vagy mások negatívan fogják értékelni, bírálni fogják. Emiatt az egyének aktívan elkerülik az olyan helyzeteket, ahol többek között idegenekkel kell beszélgetést kezdeményezni és fenntartani.

Ezért jelenhet meg a telefonbeszélgetések kerülése a szociális szorongás keretében is, főleg, ha emiatt az egyén a munkahelyi feladatait sem tudja kellőképpen végezni. A szociális szorongás keretében tudjuk tehát értelmezni a telefonálással együtt járó erős szorongást, és komolyan vesszük, ha több mint hat hónapja jelen van, és negatívan befolyásolja az egyén életét, mind a magánéletben, mind a munka területén. Például nem tud kapcsolódni, kommunikálni vagy megfelelni a munkahelyén” – fejtette ki a pszichológus.

Meglátása szerint amúgy paradoxon, hogy a hivatalosabb körökben telefonnal kapcsolatos fóbiaként inkább a nomofóbiát emlegetik, ami a „NO Mobile Phone PhoBIA” megnevezéseként a mobil telefon nélkül való maradás irracionális félelméhez kapcsolódik.

Ami a telefonálástól való szorongást illeti, Marschalkó Eszter Enikő kérdésünkre elmondta, főleg az 1980 után született egyéneknél jelentkezik ez a viselkedési különlegesség. Példaként egy észak-amerikai kutatást hozott fel, amelyet a BankMyCell végzett 1200 részvevőn (életkor intervallum: 22–37), és azt találta, hogy

a Millenárisok (Y generáció) tagjainak 75 százaléka nem kedveli a telefonlást, mert nem időhatékony, 81 százalékuk pedig bevallotta, hogy szorongást él meg telefonálás előtt.

Az írott üzenetek iránti preferencia ebben a generációban, a felmérés szerint a gyorsasága, releváns jellege és megbízhatósága által lett alátámasztva.

Egy, a vásárlói viselkedéssel kapcsolatos kutatás eredményei eközben rávilágítanak arra is, hogy milyen okok állnak a telefonálástól való ódzkodás mögött:

• a tevékenységek félbeszakítása (nagyobb a kontroll az írott szövegnél);
• időigényesség, a befektetendő idő kiszámíthatatlansága, rabolhatja az időt;
• nem hatékony kommunikációs forma (túl sok fölösleges információ lehet benne, és nem rögzít tömören, tisztán információt);
• stresszes, és fokozhatja a stresszt más fontos tevékenységek megszakításával is;
• a beszélgetőtársak és a kommunikált tartalmak követelőzőek lehetnek, és nem hagynak helyet az előre elkészített/átgondolt/kontrollált válaszoknak;
• a beszélgetések lehallgathatóak, általában valaki hallja a tartalmat, és ez is hozzáad a szorongáshoz.

„Mivel a tendencia a telefonlás kerülésére elég sok embert jellemez az Y generációból (és fiatalabbak körében is), inkább környezeti behatások miatti következményként tekinthetjük. Ahhoz, hogy zavarról beszéljünk az átlagtól nagyon távol álló viselkedési specifikumokról szükséges beszélni. Mivel az átlagember ebben a generációban most másképpen működik, mint az előző generáció tagjai, feltételezhetjük azt is, hogy a környezet, amelyben felnőttek, alakultak és fejlődtek a megerősítést vagy a jutalomként megélt helyzeteket inkább a telefonálás kerüléséhez, és az írott szöveg használatához asszociálta.

– ecsetelte a pszichológus, aki szerint például az információkeresés is ilyen stratégia.

(A bizonytalanság intoleranciája „hajlam arra, hogy negatívan reagáljunk egy bizonytalan eseményre vagy helyzetre, függetlenül annak bekövetkezési valószínűségétől és a kapcsolódó következményektől”. Lényegében irracionális félelmet jelent attól, hogy számunkra kontrollálhatatlan következményeket kell elbírnunk, ha bizonytalan helyzeteket engedünk megtörténni.)

Ha pedig telefonálás helyett üzenetet váltunk, vagyis úgymond kimenekülünk a közvetlen interakciókból, akkor élünk a kontroll visszaszerzésének lehetőségével

– például akkor és azt írunk, amit tervezünk, és elkerüljük a lehetséges hibákat vagy a szociális megmérettetési helyzeteket.

Ugyanakkor a bizonytalanság intoleranciája abban is megnyilvánulhat, hogy a telefon lehetőséget ad az információszerzésre, és ezáltal csökkenti a bizonytalanságot.

Hogy lehet egyszerre szorongást keltő és a szorongáskerülési eszköz is a telefon? – merül fel automatikusan a kérdés.

„A szorongás csökkentése elsősorban a személy által kontrollált telefonon végzett cselekedetekhez köthető. Így például a telefon komfortot adó tárgy is lehet szociális helyzetben, amennyiben elkezdünk rajta olvasni, babrálni kezdjük vagy éppen szociális média böngészésével, játékkal vagy hasonlókkal kapcsoljuk ki magunkat. Érdekes pszichológiai lelet az is, hogy kapcsolatot találtak a gyengén fejlett érzelmi önszabályozás és a nomofóbia között, és ilyenkor is a bizonytalanság intoleranciáját azonosította néhány kutatás a jelenség háttérben, mint szignifikáns közvetítő változót” – fejtette ki Marschalkó Eszter Enikő.

Mit tegyen a munkáltató, aki szembesül a problémával alkalmazottai esetében? Mit tegyen az, aki érzi magán? – kérdeztük a szakembertől.

„A cselekedetek és teendők attól függenek, hogy mennyire zavarja a telefonálás kerülése az egyén magánéletben és munkahelyen történő cselekedeteit. A telefonálási készségek fejlesztése ott lehet lényeges, ahol a telefonálás kötelező, nagyon dinamikusan változnak a napi teendők, és nem lehet egy-egy üzenetre túl sokáig várni a reakciót” – válaszolta a munka- és szervezetpszichológus. Elmondása szerint

első lépésben a telefonálási készségeket fejlesztő tréningek megszervezésében is lehet gondolkodni a munkahelyen.

Ezek a képzések a nyilvánosság előtti beszéd készségfejlesztő képzésihez szoktak hasonlítani. Modelleket szoktak megfigyelni, utánozni az oktatásra küldött személyek, az alanyok szimulációs gyakorlatokon mennek át, és kommunikációs stratégiákat tanulnak különlegesebb helyzetekre is. Vagyis fejlesztik a készségeiket.

„Amennyiben súlyosabb helyzetekről beszélünk, a teendők első sorban a szociális szorongás és a bizonytalanságtűrés kapcsán közelíthetők meg, amelyeket fokozatos szorongáscsökkentő technikákkal, kognitív-viselkedésmódosítás technikákkal, pszichológiai rugalmasság fejlesztéssel (például elfogadás és elköteleződés terápia), érzelmi önszabályozási stratégiákkal, szerepjátékokkal is kiegészítenek pszichoterapeuták vagy szorongáskezelésben is képzett trénerek és coachok” – tanácsolta Marschalkó Eszter Enikő.

Egyre több a stresszes fiatal – Elkerülhetetlen, de kordában tartható a szorongás

A feszültségérzést, nyugtalanságot, félelmet ötvöző szorongás az egyik legrosszabb életérzés, amit megtapasztalhatunk.