Nehezen növi ki a gyerekcipőt az erdélyi lányfoci

Az elmúlt években Romániában is egyre népszerűbbé vált a női futball, egyre több városnak, településnek van az első vagy a második ligában játszó női csapata. Sőt a romániai női labdarúgás fejlődése érdekében a Román Labdarúgó-szövetség néhány éve úgy határozott, hogy a 2020–2021-es idénytől kezdve valamennyi, élvonalban szereplő klubnak női tagozatot is működtetnie kell.

A változás első lépéseként létre kellett hozni egy legalább 20 főt számláló, 15 évnél fiatalabb lányokból álló csapatot, idéntől pedig a Liga 1-es csapatoknak már egy felnőtt női csapatot is neveznie kell a női bajnokság első három osztályának valamelyikébe.

Ha kicsit messzebb tekintünk, látjuk, hogy a tendencia általános, hiszen az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is egyre inkább igyekszik felkarolni, támogatni, népszerűsíteni a női futballt. Az UEFA 2019-ben meghirdette a #TimeForAction (Ideje cselekedni) nevű, 2019–2024-es időszakra szóló kampányát, melynek célja a női labdarúgás és a női focisták támogatása Európa-szerte. Az öt fő célkitűzés egyikeként megfogalmazták a futballista lányok és nők számának megduplázását minden tagországban, 2,5 millió főig. Bár az UEFA nem tért részletesen ki a női utánpótlásfutballra, illetve annak hogyanjaira, egyértelmű, hogy ez kulcsfontosságú a sportág jövőjét illetően.

Romániában, Erdélyben is érződik a szándék a változásra, a fejlődésre. Erre egy jó példa a 2019–2020-as romániai Erasmus+ projekt is, melynek keretében a női futballcsapatok edzői tapasztalatokat, ismereteket gyűjthettek olasz, angol, portugál csapatok szakembereitől. Másfelől nemcsak az a fontos, hogy az első vagy másodosztályban játszó lányokat ki és hogyan edzi, hanem az is, hogy honnan, milyen alappal érkeznek. Ennek kapcsán Kristály Franciska, aki az FC Csíkszereda női csapatának játékosa, lapunknak úgy fogalmazott, hogy szerinte most már viszonylag egyszerű lányként rátalálni a foci világára, de amikor ő, illetve generációja kezdett, még nem is igazán léteztek női csapatok, a női foci még gyerekcipőben járt.

– kezdte visszaemlékezését.

Kristály Franciska felidézte, hogy gyerekkorában csak a barátokkal volt lehetősége játszani, néha az iskolában a fiúkkal, majd a líceumi évek alatt szerveztek néha osztályok közötti lányfocit, illetve az egyetemi évek alatt a Kolozsvári Diáknapok keretében tudott lányfocin részt venni. Az egyetemi évek után tornatanárként került haza Székelyföldre, ahol 2009-ben Szentegyházi Vasas néven alakult női csapat, mely még abban az évben be is iratkozott a női labdarúgó első ligába. Ennek az utódja a mai székelyudvarhelyi Vasas Femina női csapat. Kristály Franciskát egyből a felnőtt csapatba igazolták le – így kezdődött futballista karrierje.

Két évet játszott Udvarhelyt képviselve, majd abbahagyta a hivatásos sportot, ám amikor 2018-ban Csíkszeredában felnőtt női csapatot alakítottak, ismét megkeresték őt, újra hivatásos játékos lett.

Kristály Franciska azt is elmondta, hogy szerinte még mindig sok az előítélet és a sztereotípia a futball kapcsán, de azért az évek alatt javult a helyzet, egyre több szülő engedi vagy küldi kislányát focizni. Elmesélte, hogy Székelyföldön egyre több helyen van lehetőségük a lányoknak is focizni, Székelyudvarhely és Csíkszereda mellett most már például Madéfalván, Gyergyószentmiklóson is van lánycsapat, sőt Csíkszentdomokoson is terveznek indítani. Szerinte amikor a lányok fiúkkal együtt kezdik a játékot, azaz vegyes csapatban, sokan lemorzsolódnak, hiszen a fiúk hajlamosabbak durvák lenni.

Arról is szó esett, hogy Romániában a női futballisták nagyon alulfizetettek a férfi játékosokhoz képest, illetve azt is megtudtuk, hogy viszonylag kevesen vannak profi szerződéssel alkalmazva – például Csíkszeredában csak két, a magyarországi NB I-ből áthozott játékosnak van ilyen szerződése.

Szerinte Romániában ebből nagyon nehéz megélni, a legtöbben dolgoznak mellette, ami sokszor nagyon bonyolulttá teszi az időbeosztást, azt, hogy ott legyenek minden kiszálláson, edzésen.

Szerinte sokan mentek, mennek el külföldre is, hiszen ott számottevőbbek az anyagi juttatások, nagyobb a támogatás, illetve szakmai szempontból is jobban lehet fejlődni, változatosabbak az edzésmódszerek, erősebbek a bajnokságok.

Albu László, az FK Csíkszereda vezetőedzője a Krónikának elmondta, őt 2018 nyarán kérte fel a klub elnöke, hogy állítson össze egy felnőtt női csapatot – mivel szükséges, hogy a férficsapat mellett női is legyen. Kezdetben nem volt könnyű dolga, olyan lányokat keresett fel, akik fiúkkal játszottak egy csapatban (ezt a jelenlegi szabályok értelmében tizennégy éves korig lehetséges), illetve Magyarországról is „hozott” lányokat. Olyanokat is felkeresett, akik azelőtt a székelyudvarhelyi női csapatban játszottak, és olyan környékbeli lányokat is, akik addig csak kis pályán játszottak.

A csapat a harmadik ligában kezdett, de hamar felkerült a másodikba.

Nem sokkal azután, hogy megalakult a felnőtt csapat, megkezdték az utánpótlás-toborzást is az iskolákban, először 11–12 éves lányok körében, majd bővültek a korosztályok, másfél éve már hétévesek is fociznak a klubnál: van U7-es, U9-es, U11-es, U13-as, U15-ös korosztály, minden korosztályban 20–25 lánnyal. Korosztály függvényében heti két, három vagy négy edzésen vesznek részt, és minden korosztály képviselői országos bajnokságokban is megméretkeznek.

Azt is megtudtuk, hogy a női csapat magalakulásáig sem volt ritka a lányok jelenléte, edzettek lányok a fiúkkal közösen, ám mivel a szabályzat értelmében ez csak tizennégy éves korig lehetséges, akik folytatni akarták, elmentek Székelyudvarhelyre vagy Magyarországra. Albu László szerint a közös edzés előnyös volt a lányoknak, hiszen a fiúkkal néha „nehezebb volt a versenyt felvenni, jobban oda kellett tegyék magukat, jobban, sokkal hamarabb tudtak fejlődni”. Szerinte most a lánycsapatok is nagyon jól, eredményesen dolgoznak, szép sikereket érnek el.

Csíkszeredában egyébként négyen dolgoznak a lányokkal, Albu László és három női edző.

Az FK Csíkszereda vezetőedzője szerint az évek alatt a szülőknek a sportághoz való hozzáállása is változott, hiszen 2018 előtt még sokan titulálták „nem lányoknak való” sportnak, ám látva a felnőtt csapat sikereit (is), egyre nyitottabbak lettek, szerinte egyre több kislány szeretne focizni. Most már nem feltétlenül nekik kell toborozniuk, hanem gyakran a szülők keresik meg a klubot.

Szerinte egyre több lehetőség van a női fociban, az UEFA is egyre támogatóbb. Elmondta, már eljutottak oda, hogy bár nem nagy összeget, de a felnőtt csapat tagjai anyagi juttatást is kapnak.

A téma kapcsán megkerestük a Vasas Femina vezetőjét, László Bélát is, aki elmesélte, hogy a 2009-es szentegyházi megalakulás után, 2012-ben váltak külön a fiúklubtól és alapították meg Vasas Femina néven a székelyudvarhelyi lánycsapatot – részben azért, mert a lányok nagy része székelyudvarhelyi volt. Felidézte: ahogy megalapították a felnőtt csapatot, szinte azonnal elindították az utánpótlás-nevelést is, ami szerinte sok akadályba ütközött. Szerinte sok „problémát jelent” az, hogy egy női, nem pedig egy férficsapatról van szó.

László Béla szerint a futballozást, a sportot érdemes már hat-hét éves korban elkezdeni, akár tömegsportszinten is. Tény, hogy nem mindenkiből lesz profi sportoló, de mint iskola alatti, utáni foglalatosság is fontos.

– fogalmazott a szakember.

Székelyudvarhelyen hat-hét éves kortól zajlik az edzés, a kislányok belekóstolhatnak a foci rejtelmeibe – és erre igény is van. „Ez óriási öröm számunkra, ugyanakkor kihívás is, hogy játékosan, különböző programok által minél zsengébb korban kezdjük el a velük való foglalkozást” – árulta el László Béla.

Azt is megtudtuk, hogy kezdetben a lányok fiúkkal mérhették össze magukat, ám ez gyakran problémákat vetett fel, főleg, ha „egy lánycsapat elverte a fiúkat”. Lassan egyre több lány, illetve női bajnokság lett országos szinten – ma már U11 és U13 is létezik –, bár ezeket idén sajnos ellehetetlenítette a járványhelyzet, többek között a sok tesztelési kötelezettség miatt. „Fontos lenne víziót adni nekik, hogy amikor azt mondja, hogy én tudom ezt csinálni, ne kelljen azt kérdezze, hogy de meg tudok-e élni belőle, elmenjek-e inkább egy kocsmába pultos lánynak” – vázolta a sportvezető.

László Béla szerint ilyen téren sajnos nem történt jelentős változás az elmúlt harminc évben. Szerinte a női foci négyszáz százalékos fejlődés előtt áll, ám a kérdés, hogy például ők, mint udvarhelyi klub részt vesznek-e benne. Hangsúlyozta: muszáj, hogy több lábon álljanak, hiszen bár valamelyest kapnak önkormányzati támogatást is, ahhoz képest, amit csinálnak, amilyen eredményeik vannak, elenyésző a támogatás:

– nem is akarom szépíteni a dolgot”.

Jelenleg több mint száz lány, kislány játszik a klubnál, akik országos bajnokságokra, kiszállásokra járnak. „És ott sajnos nem mondja senki azt, hogy ja, ti lányok vagytok, akkor fél áron van a szállás, a szállítás. Azért mondom, hogy nagyon fájdalmas ez a megkülönböztetés, és most már tényleg azon a ponton vagyok, hogy ezt meg kell piszkálnunk, hogy meg kell keresnünk egy női szervezetet, mert csúnyán néz ki (…) Egy orvosnő sem keres kevesebbet, mert ő nő. Érzékeltetnem kell ezt, hogy elveszítettük valahol az egyensúlyt” – jelentette ki a szakember.

László Béla szerint még sok időnek kell eltelnie, hogy az „agyak megnyíljanak”, még a politikumnak is nyitnia a téma iránt. Szerinte nem kell Nyugat-Európáig nézni, már Magyarországon is jobb a helyzet. „Itt érdektelenség övezi az egészet – szögezte le a sportvezető. – Mindig megköszönik, mindig kapunk egy szép nagy diplomát, és amikor pénzosztás van, ott vagyunk a végén.”

László Béla felidézte, hogy

kezdetben a szülőkben is rengeteg előítélet volt, de lassan jó irányba változott a helyzet, rengeteg szülő belátta, hogy ez egy mozgáslehetőség.

Szerinte ha a politikum szintjén is változna ennyit a helyzet, az már hatalmas javulás lenne. Székelyudvarhelyen női és férfi edzők is dolgoznak, ami szintén egy fontos kérdés: próbálnak női trénereket és játékvezetőket is kinevelni, illetve az edzők feladata nemcsak a technika, stratégia, hanem az is, hogy egy összetartó csapattá kovácsolják a lányokat.

Felkerestük a téma kapcsán Könczei Somát, a kolozsvári központú Dribli Erdélyi Gyerekfoci Klub vezetőjét is, aki elmondta, hogy a női utánpótlásfoci kapcsán benne is sok a kérdés. Például Románia legeredményesebb női együttesét, a Kolozsvári Olimpia csapatát elnézve is gyakran elgondolkodik, honnan kerülnek hozzájuk a lányok, hiszen a legtöbb csapatban – például a Dribliben is – nagyon kevés a lány. Ugyanitt megemlítette, hogy sokéves magyarországi tapasztalata azt mutatja, azért ott nagyobb hangsúlyt kap az utánpótlásfutball – a női utánpótlásfutball is.

Könczei Soma szerint a kérdés szempontjából a tömegsport is kulcsfontosságú téma, mivel sokan hajlamosak úgy állni a kérdéshez, hogy a „gyerekből élsportolót szeretnének”.

– vázolta a szakember.

Könczei Soma szerint a sport nagyon gyakran kerül háttérbe, a tanulás, a pluszórák az első, és akkor jöhet a sport, de a futball még a sportok között is lenézett, közönséges, „proli”. „És ezen belül még a lányok…az végképp” – tette hozzá.

Könczei Soma szerint a gyerekek keveset sportolnak, és nehéz a szülőket meggyőzni ennek fontosságáról – és a lányoknál az arány még rosszabb, a foci világába pedig még nehezebb bevonzani őket. Hozzátette, inkább a szülőknek vannak fenntartásaik a focival szemben. Főleg óvodáskorban a gyerekek nagyon nyitottak. Szerinte nem az a baj, hogy a szülők elviszik „máshova”, azaz más sportot űzni a lányokat, hanem sokszor az, hogy nem viszik sehova.

A Dribli kiemelt csoportjaiban jelenleg nincs lány, de főleg a járvány előtt többen is voltak tömegsportot űzni, a százötven gyerekből akár húsz gyerek is.

A klubban megfordultak olyan lányok, kislányok is, akik később a Kolozsvári Olimpia női csapatába jutottak be. Szerinte az, hogy a foci egy „fiús sport”, sokszor csak egy kifogás. És nem az a lényeg, hogy valakiből futballsztár lesz-e: ha a gyerekek korán kezdik a sportot, megszokják, megszeretik, és ez a későbbi életükre is kihat.