Kazán-szoros, a fenséges szurdokvölgy: lenyűgöző látnivalókat kínál „kommunista körítéssel” a Vaskapu-szoros

Még a hegyvidékekhez, szép természeti látványokhoz szokott erdélyi számára is lélegzetelállító látvány a Vaskapu-szoros folyami szurdokvölgyénél a Duna. A Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között lassan hömpölygő hatalmas folyam és a partokon húzódó magas sziklák semmihez sem hasonlítható képet nyújtanak a Vaskapu-szoros szakaszaként számontartott Kazán-szorosban is, előbbi több szakaszból álló, 134 kilométer hosszú szurdokvölgy. A Vaskapu-szoros alatti szakaszon két vízerőmű található: a Vaskapu I 1964 és 1972 között a román, a Vaskapu II 1977 és 1984 között a szerb oldalon épült.

Az erőművek azonban nem a természeti szépségek sorát gazdagítják azon a tájon, amely mindenképpen lenyűgözi az odalátogatót. Az az érzésünk, nem hiába lelkendezett Jókai Mór Az arany ember című regényében erről a vidékről, amely az ókortól, a nagy népvándorlások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán északi része között. Hiszen a környék, a kényelmes ritmusban hömpölygő, méltóságteljes folyam és partjai, ameddig a szem ellát, gyönyörűek, a romániai és szerbiai oldalon is.

Aki a Kazán-szorosban szeretne hajóval, csónakkal utazni, az a Mehedinți megyei Orsován, a Bánság délkeleti csücskében fekvő kisvárosban bérelhet vízi alkalmatosságot.

Orsováról tudni kell, hogy a mai város 1966–74-ben, a Duna tereprendezéssel kialakított teraszán épült fel, mivel addigi helye a Vaskapu erőmű felépítésekor a vízfelszín alá került. A város nevét a magyarok közül sokan azért is jegyzik meg, mert Szemere Bertalan belügyminiszter és társai 1849. augusztus 23-án Orsova közelében ásták el a magyar koronázási ékszereket, így a koronát is, az osztrák hatóságok pedig 1853-ban találták itt meg.

A megközelítőleg tízezres városka látképe, atmoszférája nagyon sok kívánnivalót hagy maga után: messze elmarad élmény tekintetében a környékbeli lélegzetelállító természeti képektől.

Lerobbant, piszkosfehér és hulló vakolatú, több évtizede épült tömbházak sorakoznak a folyam partján, zsúfolt összevisszaság, tervezetlenség jellemzi az összképet, úgy tűnik, a kommunizmus öröksége erőteljesen rányomta bélyegét Orsovára, és máig uralja a várost. Az odalátogató keserű szájízzel állapíthatja meg: mindhiába rendelkezik Románia lenyűgöző, igazán bámulatos természeti adottságokkal, miközben ott az impozáns folyamparti sziklák, erdők, a hatalmas víz látványa, a Duna-parti város infrastruktúrája fejletlen, a vendéglátás, turizmus elmaradott, a szolgáltatások alacsony színvonalúak.

Aki a Kazán-szorost közelebbről akarja látni, félszáz lejért bérelhet egy kisebb motorcsónakot, amelynek „kapitánya” készségesen elröpíti a turistát egy körülbelül 22 kilométeres távon, majd vissza is szállítja Orsovára.

Ezen az úton lehet megcsodálni a Nagy-Kazán-szorosból nyíló Ponyikova-barlang bejáratát – a motorcsónak be is hatol az üreg hatalmas száján. És ki lehet szállni a mintegy 180 méter átmérőjű Veterani-barlangnál,

a turista jegyet vált, és idegenvezetéssel megtekintheti a félhomályos, tágas teret. A vájat bejárata körülbelül 5 méterrel a víz szintje felett található, a hatalmas sziklaüreg stratégiai pontnak számított a rómaiak, osztrákok és törökök számára is.

A vízi idegenvezető, azaz a motorcsónakos büszkén és előszeretettel mutatja meg utasainak a véleménye szerint legfigyelemreméltóbb látványosságot: a kősziklából kifaragott gigantikus Decebal-fejet. Mint mondja, az 55 méter magas és 25 méter széles arc a legnagyobb kőbe faragott szobor egész Európában.

A kolosszális méretű, kicsit bamba kifejezésű, alvónak ható ábrázat kialakítása Iosif Constantin Drăgan hírhedt milliárdos nevéhez köthető, ő finanszírozta ugyanis a nagyszabású munkálatokat, melyek 1994 és 2004 között zajlottak 12 alpinista szobrász közreműködésével.

Idegenvezetőnk büszkén, hazafiaskodó lelkendezéssel emeli ki: ha már a Duna szerbiai partján ott díszeleghet a római birodalom hadiút-építésének emléket állító Traianus-tábla, íme, nekik, románoknak is van mire büszkék lenniük: Decebal király sziklából kifaragott arcára.

A látogató külön kérésére a kishajó vezetője megmutathatja azt is, hol található a Széchenyi István-emléktábla a Vaskapu-szorosban. A 600 kilogrammos emlékjelet a Magyar Hajózásért Egyesület kezdeményezésére Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, valamint több anyaországi vállalkozó és magánszemély támogatásával állították 2018-ban.

A magyar, román és angol nyelvű tábla annak állít emléket, hogy gróf Széchenyi István nagyon sokat tett a Duna Ómoldova és Szörényvár közötti, nagyjából 120 kilométer hosszú vadregényes szakaszának közlekedéséért.

A tábla 2018-as kihelyezését egyébként több éven át tartó procedúra előzte meg, a korábban felállított, kisebb táblák rendszerint eltűntek. Összességében véve elmondható: igenis érdemes ellátogatni a Vaskapuhoz, a Kazán-szorosba, hiszen ennyire látványos, fenséges, impozáns tájjal aligha találkozhat az ember Romániában.

Azt azonban még mindig érdemes tudni: a környék turizmusának, infrastruktúrájának fejlesztése még jócskán várat magára. De hátha elindul a folyamat, aminek eredményeképpen valamikor a távoli jövőben a Duna ezen szakaszán található romániai települések méltóvá szeretnének válni a földrajzi környezet szépségéhez.

Ada Kaleh vagy Ada-Kalé törökök által lakott kis sziget volt a Dunán, az ott élő emberek dohány, szőlő- és rózsatermesztéssel foglalkoztak. A szigetet 1972-ben, a vaskapui vízerőmű gátjának megépítése után a felduzzasztott folyó elnyelte.

A sziget Orsova alatt körülbelül 3 kilométerre helyezkedett el; a mérete 1,7 × 0,4-0,5 km volt. Neve törökül „erődsziget” vagy „szigetvár” jelentésű.

A szigetet tizenhatszor keresztelték át. Hérodotosz legendáiban Cyraunis néven említik, de Yernis és Saan név alatt is feljegyezték. A görögök Cotinusának nevezték, aminek jelentése: a vad olajbogyók földje. Ada Kaleh a történelem során többször gazdát cserélt. Az első Balkán-háború után 1913-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia Krassó-Szörény vármegyéhez annektálta a szigetet Új-Orsova néven. Az első világháborút lezáró békerendszer rendelkezései következtében végül Románia birtokába került. 1968–1971 között a Vaskapu-szorosban a Vaskapu I vízerőmű gátjának építése során a duzzasztás előtt az erődítmény falait, a bástyákat és a mecsetet lebontották, azzal a céllal, hogy a közeli lakatlan szigetre, a Şimian-szigetre helyezzék el őket. A lakosok nagy része Törökországba vándorolt ki, mások Dobrudzsába települtek át. Ada Kaleh eltűnt a föld színéről.