Orsováról tudni kell, hogy a mai város 1966–74-ben, a Duna tereprendezéssel kialakított teraszán épült fel, mivel addigi helye a Vaskapu erőmű felépítésekor a vízfelszín alá került. A város nevét a magyarok közül sokan azért is jegyzik meg, mert Szemere Bertalan belügyminiszter és társai 1849. augusztus 23-án Orsova közelében ásták el a magyar koronázási ékszereket, így a koronát is, az osztrák hatóságok pedig 1853-ban találták itt meg.

Lerobbant, piszkosfehér és hulló vakolatú, több évtizede épült tömbházak sorakoznak a folyam partján, zsúfolt összevisszaság, tervezetlenség jellemzi az összképet, úgy tűnik, a kommunizmus öröksége erőteljesen rányomta bélyegét Orsovára, és máig uralja a várost. Az odalátogató keserű szájízzel állapíthatja meg: mindhiába rendelkezik Románia lenyűgöző, igazán bámulatos természeti adottságokkal, miközben ott az impozáns folyamparti sziklák, erdők, a hatalmas víz látványa, a Duna-parti város infrastruktúrája fejletlen, a vendéglátás, turizmus elmaradott, a szolgáltatások alacsony színvonalúak.

a turista jegyet vált, és idegenvezetéssel megtekintheti a félhomályos, tágas teret. A vájat bejárata körülbelül 5 méterrel a víz szintje felett található, a hatalmas sziklaüreg stratégiai pontnak számított a rómaiak, osztrákok és törökök számára is.

A vízi idegenvezető, azaz a motorcsónakos büszkén és előszeretettel mutatja meg utasainak a véleménye szerint legfigyelemreméltóbb látványosságot: a kősziklából kifaragott gigantikus Decebal-fejet. Mint mondja, az 55 méter magas és 25 méter széles arc a legnagyobb kőbe faragott szobor egész Európában.

Idegenvezetőnk büszkén, hazafiaskodó lelkendezéssel emeli ki: ha már a Duna szerbiai partján ott díszeleghet a római birodalom hadiút-építésének emléket állító Traianus-tábla, íme, nekik, románoknak is van mire büszkék lenniük: Decebal király sziklából kifaragott arcára.

A tábla 2018-as kihelyezését egyébként több éven át tartó procedúra előzte meg, a korábban felállított, kisebb táblák rendszerint eltűntek. Összességében véve elmondható: igenis érdemes ellátogatni a Vaskapuhoz, a Kazán-szorosba, hiszen ennyire látványos, fenséges, impozáns tájjal aligha találkozhat az ember Romániában.

A szigetet tizenhatszor keresztelték át. Hérodotosz legendáiban Cyraunis néven említik, de Yernis és Saan név alatt is feljegyezték. A görögök Cotinusának nevezték, aminek jelentése: a vad olajbogyók földje. Ada Kaleh a történelem során többször gazdát cserélt. Az első Balkán-háború után 1913-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia Krassó-Szörény vármegyéhez annektálta a szigetet Új-Orsova néven. Az első világháborút lezáró békerendszer rendelkezései következtében végül Románia birtokába került. 1968–1971 között a Vaskapu-szorosban a Vaskapu I vízerőmű gátjának építése során a duzzasztás előtt az erődítmény falait, a bástyákat és a mecsetet lebontották, azzal a céllal, hogy a közeli lakatlan szigetre, a Şimian-szigetre helyezzék el őket. A lakosok nagy része Törökországba vándorolt ki, mások Dobrudzsába települtek át. Ada Kaleh eltűnt a föld színéről.