Ma már nem divat, és talán csak kinti falusi illemhelyeken található néhány, régebben viszont szinte minden vidéki házban fellelhető volt a hímzett falvédő. Csíkmenaságon a néprajzi gyűjteményben több mint nyolcvan darab található, ezekről Károly Veronika, a gyűjtemény létrehozója mesélt.
2015. augusztus 22., 14:402015. augusztus 22., 14:40
A csíkmenasági falumúzeum előtt találkoztunk Károly Veronika tanítónővel, aki egy frissen kikeményített, vasalt falvédőt hozott éppen a gyűjteménybe. Nemrég kapta egy idős nénitől: az utolsó vacsora jelenete van ráhímezve.
Ritka, hogy ilyen sok alak legyen egy falvédőn, általában egy- vagy kétalakosak – magyarázta, miközben bevezetett a falvédőkhöz, amelyek az egyik szoba falán végig, egymás mellett sorakoznak. Így együtt még inkább kitűnt, mennyire sokfélék, változatosak ezek a háziasszonyok által létrehozott „alkotások”.
Kiszorultak a háztartásokból
Menaságon a falvédők gyűjtése 10–12 évvel ezelőtt kezdődött, Károly Veronika tanítónő ugyanis a gyerekeknek feladatul adta ki, hogy vigyenek be olyan régi tárgyakat az iskolába, amelyeket még a nagyszülők használtak. Aki nem talált egyebet, annak a nagymamája vagy édesanyja egy-egy falvédőt adott, így elég sok gyerek vitt be különböző mintájú és feliratú falvédőket. „Ekkor úgy megszerettem, hogy elkezdtem gyűjteni. Ma már kirakták a lakásból, talán még nagyszülőknél lehet látni, vagy a kinti vécén olyannál, aki sajnálta eldobni. Nagyon sokat elhasználtak mosogatórongynak” – mondta a gyűjtemény létrehozója.
A falvédők „divatja” a német nyelvterületről származik, a paraszti lakásokba a fedett kályhák megjelenésével került be, amikor megszűnt a füstölés. A tiszta falakra szívesen tették fel a háziasszonyok egyrészt azért, hogy – amint azt a neve is mutatja – védje a falat, másrészt térjelölő funkciója is volt, jelezte, hogy hol van a mosdó vagy az étkezőrész a konyhában. „Olcsó is volt. Előnyomatban megvásárolták, könnyen hozzá lehetett jutni, a vásárokban is árulták. Nem kellett olyan sokat varrni, mint a keresztszemes kézimunkát, könnyen ment” – mondta Károly Veronika.
Humor és szentimentalizmus
A falvédőkön általában két alak jelenik meg, férfi és nő, gyerek kevésbé, és családot sem nagyon látunk rajtuk. A varráskor általában egy, kettő, de legfeljebb három színt használtak, nem volt jellemző a nagyon színes. A mintákat láncöltéssel, szálöltéssel varrták ki, az anyag szélét beszegték. Leginkább a piros, a zöld és a kék színeket használták.
„Akinek jobb kézügyessége volt, az szebbet varrt, az arcokat is szépen ki tudta alakítani. Akinek kevésbé volt ügyes a keze, azé kissé »csámpásabb« lett, de többnyire minden háziasszony varrt egy-két darabot, főleg a fiatalok. A szövegek között sok a közmondás vagy a nótákból, ismert versekből vett idézetek, vagy az olyan szentimentális szövegek, hogy aki elment a szülőfalujából, az hazavágyódik, a szerelmesek egymáshoz hűségesek, de olyan szövegeket is felhímeztek, amely szerint az asszony tiszta, takarékos, továbbá megjelenik a humor is: például, hogy a férj csak a vizet issza” – mutatott rá a tanítónő.
Ma már nem varrnak a fiatalok
A menasági gyűjtemény darabjai két csoportra oszthatók: a vallásos és a mindennapi életből vett szövegűekre. Sok az érzelmes szöveg, bátran megjelenik az intimitás: „Nem bűn a csóklopás, csak ha nem látja más.” A gyűjtő elmondta, érdekes módon hazafias szövegű falvédőket még itt nem talált. A falvédők a hetvenes-, nyolcvanas évekig „élték” virágkorukat. A gyűjtő elmondása szerint ma már nem is igazán tudnak varrni a fiatalok, nincs is idő az ilyesmire. Vásárokban lehet készen kapni ugyan falvédőket, de nem nagyon teszik fel a lakásokban, hacsak valaki nem hagyományos stílusú szobát rendez be.
Minden gyűjtött tárgynak, ez esetben falvédőnek külön története van. A gyűjtés során volt olyan idős asszony, aki azt mondta, akárhányszor ránézett az adott falvédőre, a fiatalkora jutott eszébe. „Amikor a falvédőre nézel, egy korszak néz vissza rád” – mondta el Károly Veronika.
Romániai szórványból, a bánsági Végvárról vándorolt ki 30 évvel ezelőtt Ausztráliába Bartha Gyöngyi, aki a melbourne-i magyar közösség szervezője. Az óceániai országban élő óvónő a Krónikának arról mesélt, hogyan élik meg magyarságukat a diaszpórában.
Az idő felmelegedésével országszerte egyre több problémát jelentenek a kullancsok. Kiss Melinda marosvásárhelyi bőr- és nemigyógyász a Krónikának arról beszélt, mi a teendő kullancscsípés esetén, mikor kell orvoshoz fordulni.
Az útkarbantartók a sűrű havazás miatt egyelőre leállították a Transzfogarasi út hótalanítását, de a hatóságok biztosították a közvéleményt arról, hogy a hónap végéig megnyitják az utat a forgalomnak.
Könnyed, egészséges, egyszerre csípős és édes Hawaii tradicionális étele, a Huli-huli.
Magyar és román nyelvű vezetett sétákkal, gyerektevékenységekkel, lovagi sátorral és középkori játékokkal, színházi és zenei műsorral, a gróf Bánffy Katalinról szóló portréfilmmel és beszélgetéssel várják a látogatókat a bonchidai Bánffy-kastélyban.
Több ezer magyar egyetemista gyűlt össze szerdán reggel a kincses város Főterén, ahol kezdetét vette a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által 30. alkalommal rendezett diáknapok.
A 2026–27-es tanévtől kezdőden egy állatokról szóló választható tantárgyat vezethetnek be a romániai iskolákban, amelyben arra tanítanák a gyerekeket, hogy felelősen, empátiával és tisztelettel viszonyuljanak a környezetükben élő házi- és vadállatokhoz.
Jubileumi kiadásához érkezik a szerdán rajtoló KMDSZ-diáknapok. A kincses városban tanuló magyar egyetemisták várva várt ünnepébe idén is több ezer diák és szervező kapcsolódik be.
A tűzoltói hivatás kihívásairól és szépségeiről, a leggyakoribb tűzesetek okairól, a balesetek megelőzéséről beszélgettünk Kacsó Istvánnal, a közel 150 éves hagyományokra visszatekintő Nyárászeredai Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökével.
Partiumi és erdélyi lemezbemutató koncertre indul idén májusban a Sárik Péter Trió. A Jazzkívánságműsor 3 című lemezen ismert világslágerek jazzes feldolgozásai hallhatók a Sárik Péter Trió és Szőke Nikoletta előadásában.
szóljon hozzá!