Kántor Melinda színésznő: nem mindenki születik retorikai vagy nyilvánosbeszéd-képességekkel, de könnyen megtanulható, elsajátítható
Fotó: Facebook/Kolozsvári Állami Magyar Színház
Bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy a nyilvános beszédek tartása, mondása csak a politikusok, közismert személyiségek életét nehezíti meg, szinte mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor egy kisebb tömeg előtt kell meg- vagy felszólalni, legyen szó egyetemi bemutatóról, iskolai szavalásról. Kántor Melinda coach (mentális személyi edző), a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze a Krónikának felvázolta, mi okozhat nehézségeket, gátakat, hogyan tehetjük könnyebbé magunk számára a hasonló helyzeteket.
2024. március 03., 10:152024. március 03., 10:15
– Többek között nyilvánosbeszéd-oktatással foglalkozik. Anélkül, hogy részletekbe menően faggatóznék, kik keresik fel, milyen jellegű segítséget kérnek?
– Picit helyesbítenék: nem oktatom a nyilvános beszédet, inkább úgy fogalmaznék, hogy „coaching folyamat” segítségével vezetem a hozzám fordulókat az örömteljes, szabad, önazonos és sikeres nyilvános beszédhez. Nem hiszek az „idomításban”, a végrehajtásban, az nem az én műfajom.
Abban segítek nekik, hogy megismerve önmagukat, megtalálva és figyelembe véve a belső hangjukat, felfedezve saját erőforrásaikat – anélkül, hogy mankók használatára szorulnának –, tisztán, asszertíven kommunikálva álljanak a nyilvánosság elé, úgy, hogy a nyilvános beszéd követelményeinek, szabályainak eleget téve – online felületen vagy konkrétan fizikailag – sikeresek, eredményesek legyenek.
Egyes esetekben a nyilvános beszédtől tartó emberek szeretnék a félelmeiket, gátjaikat beazonosítani és túllépni rajtuk, az önkorlátozó hiedelmeiket újraértelmezni és felülírni, vélt vagy valós megfelelési kényszerüket letenni, addigi játszmák szerinti működésüket felismerve, szeretnének azoktól megválni – annak érdekében, hogy egy teljesebb, harmonikusabb, esetleg boldogabb életet élhessenek. Más esetekben
– Mi állhat ennek a hátterében? Gyerekkori traumák, iskolai megszégyenítés?
– Sajnos igen. A neveltetésünk, a társadalmunk, az eddigi élettapasztalatunk nagyon eredményesen terelt afelé, hogy egy jó nagy „félelem hátizsákot” pakoljunk össze és azt cipeljük. Hogy néhány példát mondják: a „Hallgatni arany” közmondást mindannyian sokszor hallottuk és sokszor rosszul értelmeztük. Annyit szűrtünk le, hogy hasznosabb hallgatni, mint beszélni.
Az arany itt a becsület szinonimája, tehát gondoljuk át, hogy mit kíván a becsület, s aszerint döntsük el, hogy beszélünk-e az adott dologról vagy sem. Az alkalmazkodás is átment konformizálódásba, megalkuvásba, mert vélt biztonsággal kecsegtet. Félünk a kudarctól, hogy mit mondanak majd mások, hogy kinevetnek, megaláznak, kirekesztenek, nem szeretnek. Ezek gyűlnek, egymásra tevődnek és ellepnek.
– Hogy lehet már akár a kisgyerekünket arra nevelni, hogy a jövőben ne legyen számára stressz mások elé kiállni és beszélni?
– Talán úgy, hogy nem törjük le a szárnyát, nem fogjuk be a száját. Ha biztatjuk, bátorítjuk, feltétel nélkül elfogadjuk és szeretjük, ha otthon, már a családban biztonságos teret teremtünk ahhoz, hogy mindig, minden körülmények között elmondhassa azt, amit érez és gondol.
A beszéd nyilvános volta nem a számszerűségében rejlik. Ha egy-két embernek beszélünk, az már nyilvános beszéd.
A hétköznapi emberek életében is sokszor előfordulhat, hogy többek előtt kell meg- és felszólalniuk
Fotó: Pixabay
– Ha valaki felnőttként ébred rá, hogy fél nyilvánosan beszélni – akár egy egyetemi vizsgán vagy egy céges bulin kiállni a tömeg elé, annak mindenképp szakszerű segítség kell vagy egy kis önvizsgálattal otthon is kezelhető a probléma?
– Követendő recept nincs, mert ez komplex és egyedi. A felismerés egy remek kiindulópont. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem fordulnak rögtön segítségért, előbb utánaolvasnak, utánanéznek, hiszen bőséges az irodalom, ami rendelkezésünkre áll és rengeteg anyag található a világhálón is. Van akinek ennyi is elég. Van aki viszont időt szeretne spórolni, vagy úgy érzi, hogy motiváló, támogató, biztató szakszerű segítségre van szüksége.
– A világjárvány óta, az otthoni munkavégzés világában egyre kevesebbet beszélgetünk, vagy mindenképp egy kicsit másképp, mint eddig. Ez mennyire gond? Érezhető, hogy a fiatalok nem annyira szépen, kevésbé artikuláltan, kevésbé igényesen beszélnek?
– Korosztálytól függetlenül érezhető annak az időszaknak a negatív következménye, s ez leginkább a kommunikációnkban érhető tetten. A kommunikációnk többrétű, és a beszéd csupán a 7 százalékát képviseli, a többi nonverbális. Kommunikálunk a testünkkel, a gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal, de még az öltözetünkkel is. De térjünk vissza a beszédre.
Sokat, összefüggéstelenül, fölöslegesen, tartalom nélkül és öncélúan beszélünk, de valójában ez egy egyirányú történet, nem kapcsolódunk a beszélgetőpartnerünkhöz. Az, hogy mennyire vagyunk tudatosak, illetve mennyire van igényünk a választékos, tiszta, artikulált kifejezésmódra, az megint csak nem korosztályfüggő.
– Ön szerint iskolai tananyag kéne hogy legyen a retorikai és/vagy a nyilvános beszéd?
– Nem tudom, hogy feltétlenül iskolai tananyag kéne-e legyen, de mindenképpen jó lenne, ha erre tér, lehetőség, körülmény lenne teremtve, hiszen személyiségfejlesztő szerepe is van.
Én mindenképpen igyekszem egy biztonságos, szeretetteljes, ítélkezésmentes, elfogadó teret teremteni a velem dolgozóknak, hogy könnyedén, lazán fejlődhessenek. Abban hiszek, hogy ilyen körülmények között tudunk megnyílni, szembenézni magunkkal. Mernünk kell hibázni, hogy a hibáinkból tanulhassunk, szabadjára kell engednünk a fantáziánkat, hogy a kreativitásunk szárnyalhasson – így lehet eljutni az örömteljes eredményességhez, sikerhez. S nem szenvedéssel, megfeszülve, begörcsölve. Én ebben hiszek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Virágba borult hétvégén a mezőzáhi bazsarózsa-rezervátum. A Maros megyei vadvirágos védett terület közösségi oldalán közölte, az időjárás miatt a korábbi éveknél valamivel később nyíltak ki az első virágok, így idén húsvéttól várják a látogatókat.
Húsvétra hazalátogatott gyermekkora családi fészkébe az egyik magyarfenesi gólya, de nem volt része szívélyes fogadtatásban. A fészket épp birtokló magányos gólya nem engedte leszállni, sőt utána is csípett a hegyes, éles csőrével.
Ferenc pápa halála után 283 százalékkal nőtt a Konklávé című film megtekintéseinek száma a fizetős streaming platformokon – jelentette kedden a Variety című szaklap.
A katasztrófavédelmi felügyelőség a mobiltelefonos RO-Alert rendszerrel hívta fel a figyelmet, hogy a településre két egymást követő napon „ellátogatott” a medve.
Meghiúsult Varga Csaba nagyváradi hegymászó csúcstámadása a hatalmas hó miatt – közölte a Hazajáró.
Az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) képviselői ajánlásokat fogalmaztak meg a húsvéti ünnepre készülő lakosságnak.
Lemezbemutató koncertet tart a Kolozsvári Magyar Operában Tamás Gábor énekes április 28-án, hétfőn 19 órától.
Húsvétkor a hagyományos bárányhúsos ételek mellett különleges ínyencségekkel is megörvendeztethetjük a családot és az ismerősöket az ünnepi asztalnál. Ehhez nyújtunk most segítséget.
Szamar Abú Elouf palesztin fotográfus gázai harcokban megsebesült, kilencéves fiút ábrázoló fényképe nyerte idén a World Press Photo legjobb sajtófotónak járó Év Fotója díját.
Húsvéti tojásíró maratont szervez a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány. A Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában található Míves Házban április 18-án, nagypénteken szervezendő 17 órás tojásíró éjszakára minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!