Kántor Melinda színésznő: nem mindenki születik retorikai vagy nyilvánosbeszéd-képességekkel, de könnyen megtanulható, elsajátítható
Fotó: Facebook/Kolozsvári Állami Magyar Színház
Bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy a nyilvános beszédek tartása, mondása csak a politikusok, közismert személyiségek életét nehezíti meg, szinte mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor egy kisebb tömeg előtt kell meg- vagy felszólalni, legyen szó egyetemi bemutatóról, iskolai szavalásról. Kántor Melinda coach (mentális személyi edző), a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze a Krónikának felvázolta, mi okozhat nehézségeket, gátakat, hogyan tehetjük könnyebbé magunk számára a hasonló helyzeteket.
2024. március 03., 10:152024. március 03., 10:15
– Többek között nyilvánosbeszéd-oktatással foglalkozik. Anélkül, hogy részletekbe menően faggatóznék, kik keresik fel, milyen jellegű segítséget kérnek?
– Picit helyesbítenék: nem oktatom a nyilvános beszédet, inkább úgy fogalmaznék, hogy „coaching folyamat” segítségével vezetem a hozzám fordulókat az örömteljes, szabad, önazonos és sikeres nyilvános beszédhez. Nem hiszek az „idomításban”, a végrehajtásban, az nem az én műfajom.
Abban segítek nekik, hogy megismerve önmagukat, megtalálva és figyelembe véve a belső hangjukat, felfedezve saját erőforrásaikat – anélkül, hogy mankók használatára szorulnának –, tisztán, asszertíven kommunikálva álljanak a nyilvánosság elé, úgy, hogy a nyilvános beszéd követelményeinek, szabályainak eleget téve – online felületen vagy konkrétan fizikailag – sikeresek, eredményesek legyenek.
Egyes esetekben a nyilvános beszédtől tartó emberek szeretnék a félelmeiket, gátjaikat beazonosítani és túllépni rajtuk, az önkorlátozó hiedelmeiket újraértelmezni és felülírni, vélt vagy valós megfelelési kényszerüket letenni, addigi játszmák szerinti működésüket felismerve, szeretnének azoktól megválni – annak érdekében, hogy egy teljesebb, harmonikusabb, esetleg boldogabb életet élhessenek. Más esetekben
– Mi állhat ennek a hátterében? Gyerekkori traumák, iskolai megszégyenítés?
– Sajnos igen. A neveltetésünk, a társadalmunk, az eddigi élettapasztalatunk nagyon eredményesen terelt afelé, hogy egy jó nagy „félelem hátizsákot” pakoljunk össze és azt cipeljük. Hogy néhány példát mondják: a „Hallgatni arany” közmondást mindannyian sokszor hallottuk és sokszor rosszul értelmeztük. Annyit szűrtünk le, hogy hasznosabb hallgatni, mint beszélni.
Az arany itt a becsület szinonimája, tehát gondoljuk át, hogy mit kíván a becsület, s aszerint döntsük el, hogy beszélünk-e az adott dologról vagy sem. Az alkalmazkodás is átment konformizálódásba, megalkuvásba, mert vélt biztonsággal kecsegtet. Félünk a kudarctól, hogy mit mondanak majd mások, hogy kinevetnek, megaláznak, kirekesztenek, nem szeretnek. Ezek gyűlnek, egymásra tevődnek és ellepnek.
– Hogy lehet már akár a kisgyerekünket arra nevelni, hogy a jövőben ne legyen számára stressz mások elé kiállni és beszélni?
– Talán úgy, hogy nem törjük le a szárnyát, nem fogjuk be a száját. Ha biztatjuk, bátorítjuk, feltétel nélkül elfogadjuk és szeretjük, ha otthon, már a családban biztonságos teret teremtünk ahhoz, hogy mindig, minden körülmények között elmondhassa azt, amit érez és gondol.
A beszéd nyilvános volta nem a számszerűségében rejlik. Ha egy-két embernek beszélünk, az már nyilvános beszéd.
A hétköznapi emberek életében is sokszor előfordulhat, hogy többek előtt kell meg- és felszólalniuk
Fotó: Pixabay
– Ha valaki felnőttként ébred rá, hogy fél nyilvánosan beszélni – akár egy egyetemi vizsgán vagy egy céges bulin kiállni a tömeg elé, annak mindenképp szakszerű segítség kell vagy egy kis önvizsgálattal otthon is kezelhető a probléma?
– Követendő recept nincs, mert ez komplex és egyedi. A felismerés egy remek kiindulópont. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem fordulnak rögtön segítségért, előbb utánaolvasnak, utánanéznek, hiszen bőséges az irodalom, ami rendelkezésünkre áll és rengeteg anyag található a világhálón is. Van akinek ennyi is elég. Van aki viszont időt szeretne spórolni, vagy úgy érzi, hogy motiváló, támogató, biztató szakszerű segítségre van szüksége.
– A világjárvány óta, az otthoni munkavégzés világában egyre kevesebbet beszélgetünk, vagy mindenképp egy kicsit másképp, mint eddig. Ez mennyire gond? Érezhető, hogy a fiatalok nem annyira szépen, kevésbé artikuláltan, kevésbé igényesen beszélnek?
– Korosztálytól függetlenül érezhető annak az időszaknak a negatív következménye, s ez leginkább a kommunikációnkban érhető tetten. A kommunikációnk többrétű, és a beszéd csupán a 7 százalékát képviseli, a többi nonverbális. Kommunikálunk a testünkkel, a gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal, de még az öltözetünkkel is. De térjünk vissza a beszédre.
Sokat, összefüggéstelenül, fölöslegesen, tartalom nélkül és öncélúan beszélünk, de valójában ez egy egyirányú történet, nem kapcsolódunk a beszélgetőpartnerünkhöz. Az, hogy mennyire vagyunk tudatosak, illetve mennyire van igényünk a választékos, tiszta, artikulált kifejezésmódra, az megint csak nem korosztályfüggő.
– Ön szerint iskolai tananyag kéne hogy legyen a retorikai és/vagy a nyilvános beszéd?
– Nem tudom, hogy feltétlenül iskolai tananyag kéne-e legyen, de mindenképpen jó lenne, ha erre tér, lehetőség, körülmény lenne teremtve, hiszen személyiségfejlesztő szerepe is van.
Én mindenképpen igyekszem egy biztonságos, szeretetteljes, ítélkezésmentes, elfogadó teret teremteni a velem dolgozóknak, hogy könnyedén, lazán fejlődhessenek. Abban hiszek, hogy ilyen körülmények között tudunk megnyílni, szembenézni magunkkal. Mernünk kell hibázni, hogy a hibáinkból tanulhassunk, szabadjára kell engednünk a fantáziánkat, hogy a kreativitásunk szárnyalhasson – így lehet eljutni az örömteljes eredményességhez, sikerhez. S nem szenvedéssel, megfeszülve, begörcsölve. Én ebben hiszek.
Lenyűgözte az egyik román tehetségkutató zsűrijét a mezőcsávási Kiss Andrea Beatrix, aki fémhulladékból hoz létre különböző tárgyakat, a műsorban például egy balerinát. A fiatal fémműves inspirációjáról, szenvedélyéről beszélt lapunknak.
A 2020. óta Szilágy, Maros és főként Szatmár megyében megszervezett eddigi hét, Picnic in the Vineyard nevet viselő borpiknik idei első kiadására Avasújvárosban kerül sor május 11-én 11 órától.
Üzembe helyezték az első intelligens sebességkorlátozót Romániában: Bukaresttől nem messze szerelték fel a „fekvőrendőrként” működő készüléket a helyi hatóságok. A technológiát az országban meghonosító cég más városokban is tesztelné a rendszert.
Kezdetben sokan a növényi alapú étrend egészségre gyakorolt pozitív hatása miatt vonták ki teljesen étkezésükből az állati eredetű eledeleket, idővel viszont az erdélyi vegánok számára az állatok jogainak tiszteletben tartása került előtérbe.
Korábban többször megfordultam vendégként a gyulai Százéves Cukrászdában, ezúttal azonban Balogh László mestercukrász kalauzolásával tekinthettünk bele a magyar cukrászat történetébe és a hagyományőrző receptjeiben, több terméküket is megkóstolhattuk.
Nem tesz különbséget több mint ezer díszbabája között Sinka Zita, akinek mindegyik darab egyformán kötődik lelkéhez. A sepsiszentgyörgyi gyűjtő tematikusan berendezett kiállításáról, a legrégebbi, 19. századi példányáról, régi álmáról beszélt.
Kína sikeresen felbocsátotta pénteken Csang'o nevű holdszondáját, amely a tervek szerint először nyer mintákat a Földet kísérő égitest túlsó, eddig nem kutatott, rejtett oldaláról.
Életének 77. évében elhunyt Rajki László újságíró, a Szabad Európa Rádió (SZER) egykori munkatársa – tudatta családja pénteken.
Partiumi, erdélyi és székelyföldi városokban tart előadás-sorozatot Balogh Ottó Budapesten élő író, életvezetési mentor, aki a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület egyik támogatója.
Az év egyik legszebb meteorraja, az Éta Aquaridák csillaghullása lesz látható vasárnap hajnalban. Az idei évre a raj egy kisebb kitörését jósolják, amelyhez hasonló valószínűleg nem lesz 2046-ig – tájékoztatott a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
szóljon hozzá!