2011. február 17., 10:172011. február 17., 10:17
„Úgy gondoltam, nem lehet komoly újságírói projektet futtatni anélkül, hogy saját, komolyan dokumentált anyagaink lennének. Azért is választottuk az Aral-tó eltűnését témaként, mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a világ eddigi legnagyobb környezeti katasztrófájának nevezte a témát” – fejtette ki a Krónika kérdésére Csibi Magor. Mint részletezte, amikor kitalálták a projektet, nem is sejtették, hogyan jutnak oda, egyikük sem beszélt oroszul, s tulajdonképpen fogalmuk sem volt, mire vállalkoznak. „Katasztrófát látni mentünk oda, de ennél sokkal többet kaptunk. Az utazás nagyon nehéz volt minden lehetséges szempontból, nekem személyesen szinte szó szerint is beletörött a fogam, mivel csodával határos módon mentettek ki az Aral-tó helyén álló sivatagból. Nem volt sem élvezetes, sem pedig vidám kirándulás, viszont riportért mentünk, és életleckét kaptunk” – emlékszik vissza Csibi.
„Régóta érzem, és meg vagyok győződve róla, nem csak én, hogy az életem kisebb-nagyobb dobozok összessége. Rengeteg írott és íratlan szabály van, rengeteg elvárás és szokás vet gátat korlátlan szabadságom útjába. A dobozok egy része jótékony hatást gyakorol, a többi viszont rontja életminőségemet. Épp ezért úgy döntöttem, arra fogok törekedni, hogy dobozaim számát a minimálisra csökkentsem” – foglalja össze a Think Outside the Box lényegét Csibi Magor, aki a projekt keretében társaival együtt főként környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, de az írásokban a szociális témáktól az innovációig sok minden fellelhető. |
Szerinte ugyanakkor minden, ami Kazahsztánban történik ma, mintha egy kicsinyített és érthetőbb változata lenne a világnak. „Habár az ország egy része ezer sebből vérzik, és a túlélésért küszködik, másutt az olajból származó gazdasági prosperitás miatt tudomást sem vesz erről. Nagyon jól látszott, hogy a legtöbb kazah nem éli meg az Aral-tó tragédiáját, inkább arra koncentrálnak, hogy a gyors pénzszerzési lehetőségeket kihasználják. Nem egyszerű feldolgozni a látványt és az érzést, hogy a sós homokon sétálva tulajdonképpen egy egykori tenger talapzatán vagy. Nem egyszerű megérteni, hogy hogyan tudnak az ottaniak olyan gyorsan felejteni, és ennyire nemtörődömök lenni. Egy picit azt mutatja, hogy ugyanakkora esélye van az erdőknek, a természetnek, mint az Aral-tónak” – ecsetelte a tapasztaltakat a környezetvédelmi aktivista. Kérdésünkre, hogy kijelentésével a verespataki bányaprojektre utal-e áttételesen – mint ismeretes, Csibi EP-képviselőként harcolt a ciántechnológia betiltása ellen –, leszögezte, tulajdonképpen két külön dologról van szó, közös viszont a döntéshozók rövidlátása és a két projekt korlátlan pénzéhsége. „Ez történik, amikor az emberek helyett a pénz voksol. Azért is fontos ezeket az eseményeket a hazai közönséghez minél közelebb hozni, hogy mindenki láthassa, hogy milyen könnyen megtörténhetnek ezek a katasztrófák. A világot nem lehet és nem szabad ekkora ütemben kitermelni” – jegyezte meg.
Csibi egyébként felhívja a figyelmet, hogy aki meglátogatja a Csíkszeredában ma nyíló kiállítást, az ne várjon a tipikus katasztrófaképekre. „Nem arra koncentráltunk, hogy megmutassuk, hogy milyen depresszív lehet egy ekkora katasztrófa látványa, hanem inkább az ott élő emberek hétköznapjait próbáltuk szemléltetni. Annak ellenére, hogy minden tönkrement, ők mennek tovább. Elégedettek az életükkel, nincsenek nagy ambícióik, és nem igazán érdekli őket, hogy a víz jön-e vagy megy. A tárlat tulajdonképpen azt szemlélteti, hogy nincs az a nagy esemény, ami képes minket kimozdítani a saját életünkből, önközpontúságunkból. Minden megy tovább változatlanul” – összegzett a politikus-újságíró. Kérdésünkre, hogy mi a következő nagy projekt, konkrét választ egyelőre nem tudott adni, mindössze annyit mondott, hogy a perui olajszennyezés és fakitermelés, az afganisztáni iszonyatos erdőirtások és a nigériai kőolaj története egyaránt felcsigázta érdeklődésüket.
Az Aral-tó Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő lefolyástalan sóstó. 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava, ma már három kisebb tóra osztódott, először egy északi és déli részre, majd a déli rész 2003-ban még tovább hasadt két kisebb tóra. A tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való felhasználása, valamint mikroklimatikus változások következtében az 1960-as évektől a tó vízszintje jelentősen csökkent. Napjainkra egyik folyó sem éri el a három részre szakadt, folyamatosan pusztuló Aral-tavat. Az ökológiai katasztrófa sújtotta egykori tó egyes értelmezések szerint a globális klímaváltozás hatásainak és következményeinek elrettentő példája. Az Aral-tó területe 1853 és 1987 között, azaz 134 év alatt mindössze 7 százalékkal csökkent. Ezen időszak alatt mindvégig – tehát még 1987-ben is – a Föld negyedik legnagyobb tava volt. Majd szűk 20 év alatt majdnem teljesen eltűnt. Az 1990-es években a tó két részre, majd 2005-re három részre szakadt (egy Északi- és egy Déli-nyugati- és Déli-keleti-Aral-tóra). 2010-re pedig a tó keleti része nagyrészt teljesen kiszáradt. Egyes vélekedések szerint az Aral-tó vízcsökkenéséért javarészt az emberi tevékenység felelős. Bár a tavat tápláló folyók befogása a környező rizs- és gyapotföldek öntözésére valóban nagymértékben hozzájárult a tó gyors kiszáradásához, de alapvetően a makroklimatikus változások okolhatók az Aral-tó kiszáradásáért. A globális felmelegedés következményeire figyelmeztető környezetvédők az Aral-tó példájában az emberi tevékenység nyomában megváltozott természeti környezet riasztó példáját látják, s az emberiség jövője szempontjából aggasztó jelként értékelik az Aral-tó kiszáradását, amely ráadásul nem is egyedülálló napjainkban (hasonló folyamatok zajlanak a Holt-tengerrel és a Csád-tóval is). Ugyanakkor a geológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy ehhez hasonló ökológiai katasztrófák a múltban is előfordultak, amelyek nyomán tavak, beltengerek tűntek el a föld színéről, s nem hagyhatók figyelmen kívül a Turáni-alföld sajátos geológiai viszonyai sem.
Az elődök példáján sok mindent megvalósított az elmúlt 12 évben a gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company, játszott már minden színpadon, minden idősávban, most pedig arra próbál rájönni, hogyan válhat „örökzöld” együttessé.
Mesterséges intelligenciával kutatják a Biblia szerzőségét Izraelben, az Ószövetség szövegeinek szerzőit és keletkezési rétegeit – jelentette pénteken a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.
Az afrikai pörkölt egy gyűjtőfogalom, amely többféle afrikai régióból származó, gazdag, húsos egytálételeket takar – hasonló a magyar pörkölthöz abban, hogy lassan főzik, szaftos, és gyakran tálalják valamilyen körettel.
Államfőként első külföldi látogatására utazott hétfőn Nicușor Dan, aki a BoardingPass információ szerint egy Alenia C-27J Spartan katonai szállító repülőgéppel kelt útra a Bukaresti Kilencek (B9) csúcstalálkozójára.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Egész napos programokkal, koncertekkel és színpadi előadásokkal várja a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) az érdeklődőket június 1-én a Kolozsvári Majális ingyenes rendezvényére, a Colina Parkba.
Jazzdallamoktól lesz hangos június első hétvégéje Kolozsváron, ugyanis a Hója-erdő melletti Romulus Vuia Néprajzi Park skanzenje ad otthont a Jazz in the Park fesztiválnak.
Újfajta zenei élménnyel készül meglepni székelyföldi közönségét a Bagossy Brothers Company, amely Csillag az égen című műsorával lép színpadra a csíksomlyói Nyeregben. A produkcióról Tatár Attila, a formáció gitárosa, énekese beszélt a Krónikának.
A városi kertészkedést népszerűsítő oktatási és szemléletformáló programot indított a szegedi Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a temesvári Szórvány Alapítvánnyal együttműködve, uniós támogatással.
Feloszlik a Margaret Island, az elmúlt tíz év egyik legnépszerűbb magyar zenekara. A csapat közösségi oldalán jelentette be, hogy október 2-án a Budapest Parkban tartja búcsúkoncertjét.