Kedvezően fogadták bukaresti politikai elemzők Theodor Stolojan kormányfővé történt kinevezését, eltérnek azonban az álláspontok a bal- és a jobboldal alkotta nagykoalíció életképességéről. Szakértők egyöntetű véleménye szerint az RMDSZ-nek ott a helye a hatalomban.
Töltött káposztáról álmodott. Sokan ültek az ünnepi asztalnál, ott volt a család, a barátok, mindenki. Barátságos zsivaj töltötte be a meleg szobát, az egyik nagybátyja éppen szilvapálinkát töltött a poharakba, kedélyesen ismételgette, hogy ne csak együnk, igyunk is, a pohárköszöntők sem voltak túlságosan változatosak, egészség, hangzott el többször is, az asztalnál ülők kipirult arccal bólintottak rá, majd koccintottak.
Tulajdonképpen elégedettek lehetnek a közvélemény-kutatók, hiszen a vasárnapi parlamenti választások végeredménye mindegyikük jóslatát beigazolta: azét is, amely szerint a Demokrata-Liberális Párt (PDL) nyeri meg a választásokat, és azét is, amely szerint a szociáldemokraták (PSD).
Nehezen tudtam volna elképzelni átfogóbb, szerteágazóbb, bonyolultabb szabályzatú operafesztivált és versenyt, mint az, amely november 17-én ért véget Szegeden. Elhelyezni is nehéz. Szegedi fesztiválnak nevezni legalább annyira pontatlan lenne, mint magyarországinak.
Keresték a múltat. Tamásék azért pakoltak s kapaszkodtak fel a terepjáróra Pesten, hogy bejárják a székelyek földjének legelrejtettebb kicsi faluját, s hogy utánanézzenek: van-e még ott, a havason maradéka a hajdani üvegfúvásnak.
„(…) ily természetű és fontosságú vállalat létesítésénél, oly távoli országban, amelynek kedvezőtlen égalja a lakosok féltékenységével párosulva annyiszor megzavarta és meghiúsította már a korábbi kísérleteket, a műveletek jól kiszámított mérveket, jelentékeny erőket és folytonos anyagi segélyt igényelnének, miután semmit se volna szabad a véletlenre bízni.”
(Benyovszky Móric: Madagaszkár)
Ez itt egy diagonál – hangzik el többször is Kövesdi István „véleménye” arról, hogy egy másik előadótársának átlós irányú lépései milyen irányt vesznek. Persze első olvasásra úgy tűnhet, hogy azt biztos a vak is látta, minek ez a „metaszöveg”?
Földes László zenekarvezetőként és előadóművészként harminc éve folyamatosan jelen van a magyar nyelvterület színpadjain. Világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény ez, hiszen keveseknek sikerült ennyi ideig folyamatosan szórakoztatni a nagyérdeműt. Több nemzedék is felnőtt már Hobo örök érvényű üzenetein, de még mindig tud újat mondani a kíváncsiaknak.
Nem árt néha belenézni valamelyik külföldi lexikonba. Például a 24 kötetes Nagy Katalánba (Grande Enciclopedia Catalana, GEC). Ismerve a román ún. folytonossági elméletet, az ebbõl következõ ferdítéseket, kisajátításokat, belelapoztam a megfelelő kötetekbe. A szöveg mindenben egyezett az említett elmélettel. Arra gondoltam, mi lenne, ha nem is katalán, de legalább spanyol nyelvű levelet írnék a kiadónak. Az ötletből ez lett:
Csendes Danira rossz napok jártak. Pedig olyan szépen indult minden: a főnökei megígérték neki, hogy rendezik a bérét, amely méltánytalanul alacsony volt ahhoz képest, hogy Dani évek óta hűségesen és mondhatni zokszó nélkül vágta a deszkát, és soha nem panaszkodott, sem esőre, sem napsütésre, sem hőségre, sem hidegre, és még arra sem, hogy olykor egy-egy hatalmas tölgyfarönköt egyedül volt kénytelen a gépre hengerítenie.
Bréda Ferenc (avagy François Bréda) utóbbi kötetei leginkább valamiféle kulturális palackpostákra emlékeztetnek, kódolt üzenetek, amelyek formájukat tekintve öltenek könyvalakot csupán, tartalmukra nézvést pedig hol esztétikai értekezések, hol pedig filozófiai tételmondatok gyűjteményei, vagy éppen mágikus-esszéisztikus – nevezzük így: – agylenyomatok.
Látogatottsági adatok