Történelem a Nagy Katalán Lexikonban

„Meglepetésemre a tényeknek megfelelő adatokra is bukkantam. Így arra, hogy Hunyadi János – betű szerint! – a XV. század derekán Magyarország kormányzója, hogy fia, Maties I d’Hongria ’magyarországi I. Mátyás’, Kolozsvárt – betű szerint! – született stb.”
„Természetesen” kifogásolnivaló is akadt:

„1. A lexikonban szó sincs arról, hogy Magyarország az első világháború után, »hála« a trianoni ún. békének, területe több mint kétharmadát, lakossága több mint felét elvesztette.

2. Románia történetének ismertetése az ún. folytonossági elméleten alapszik, mely szerint a román nép a dákok ellatinosodásával alakult ki. Ezt a mítoszt Ceauºescu parancsuralmi rendszerében az állami eszmeiség, a szentség rangjára emelték, noha ez csupán politika, és semmi köze a történettudományhoz.

Ezzel az ún. elmélettel kapcsolatban fölmerül néhány kérdés:
– Mindössze 160-170 éves római megszállás alatt feltételezhető-e Dácia ellatinosodása? Miközben a rómaiak Dáciának csak a harmadrészét foglalták el. Kik és hogyan latinosították a fönnmaradó kétharmadot? Tudjuk, hogy Katalónia és Ibéria többi részének ellatinosodásához több mint öt évszázadra volt szükség.
– Mivel magyarázható az, hogy az erdélyi helynevek döntő többsége magyar eredetű? Ha a román folytonosság valós lenne, ezek latin vagy román eredetűek lennének. Elképzelhető-e, hogy a magyarok, a honfoglalás idején, amint egyes román történészek állítják, lefordították a román helyneveket? A magyarok talán már akkor, a nemzet kialakulása előtt soviniszták voltak?
Mivel magyarázhatók a szláv eredetű helynevek? És mivel e helynevek fönnmaradása? A magyarok, a szlávokkal ellentétben, talán már akkor hátrányos megkülönböztetésben részesítették a románokat?
Mivel magyarázható végül, hogy egyetlen római település neve sem maradt fönn? Miközben másutt, pl. a germánok által meghódított területeken igen. Pl. Colonia Agrippina ma Köln, Confluentes ma Koblenz, Vindobona ma Wien, Londinium ma London.
Hogy ma Kolozsvár hivatalosan Cluj-Napoca, a zsarnok sovén-kommunista őrültségének az eredménye, melyet követői máig híven megőriztek.
– Mivel magyarázható, hogy a román nyelvben egyetlen gót meg más, Erdély rómaiak általi kiürítése után huzamosabb ideg itt élt germán törzs nyelvéből való szó sincs? Noha a GEC hangsúlyozza, hogy a római visszavonulás után a germán törzsek beolvadtak a román népbe. De hol vannak a germán eredetű szavak? Mert, amint Carlo Tagliavini a Le origini delle lingue neolatine (Az újlatin nyelvek eredete) című kötetében írja, a XIV. században felbukkanó első germán eredetű szavak magyar közvetítéssel kerültek a román nyelvbe, pl. mester.
– Mivel magyarázható, hogy a Balkán-félszigetre a VII. század végén érkezett bolgárok már a VIII. század végén monostorokat építettek (Ohrid), a IX. végén, a X. elején úgyszintén (Rila)? Miközben az úgymond ellatinosodott dákoktól származó románok első templomaikat Erdélyben a XIV. században építették, a magyarok viszont már a tizenegyedikben?
– A GEC kis román országokat említ Erdélyben, melyek századokig sikeresen harcolva védték függetlenségüket a magyar királysággal szemben. De ha tudjuk, hogy a honfoglalás után a magyarok ugyancsak sikeresen harcoltak a bizánci birodalom ellen, a németek ellen, harcaikban Bizáncig, Rómáig, sőt a Pireneusokig is eljutottak, egyáltalán elképzelhető, hogy eközben a feltételezett és a krónikák által soha nem említett kis román országok sikeresen ellenálltak az akkori Magyarország erejének?
– Mivel magyarázható, hogy a román Transilvania név valójában a magyar Erdély latin fordítása (Transsylvania, Erdély – erdő elü, jelentése ’erdőn túl’, Transilvania ugyanaz), és abból a latinból való, amely a magyar állam hivatalos nyelve volt. Románul nem hivatalosan Ardealnak is mondják, s ez ugyancsak a magyarból ered, abból az időből, amikor a magyarban az e hang nyitott volt, s ezt az a-hoz való hasonlósága miatt a románok a-nak hallottak.

Tudjuk, hogy a Kárpátokon át a románok századokig jöttek Havasalföldről és Moldvából Erdélybe. Így a XV. századtól oklevelek bizonyítják, hogy számos magyar falu lakossága áttért a görögkeleti (ortodox) vallásra, mert az ott lakó római katolikus magyarok nem akartak tizedet fizetni, akár a román görögkeletiek, akik számára ez nem volt kötelező. A dél-erdélyi falvakban a magyarok lassú elrománosodásának ez volt az egyik oka.
Íme az erre vonatkozó törvény (a levélhez az eredeti latin szöveget csatoltam):

II. Ulászló 1495. évi II. törvényének 45. cikkelye: „A rácok, rutének és oláhok ne fizessenek dézsmát. Van az ország végvidékein fekvő több olyan hely, ahol rácok, rutének, oláhok és más szakadárok [azaz görögkeletiek] laknak a keresztények földein, amely földek után azok, a maguk szertartásai szerint élvén, eddigelé egyáltalán semmi dézsmát sem szoktak fizetni, akiket mindazonáltal az illető főpap urak dézsmafizetésre akarnak kényszeríteni.

1.§. És mivel ezeket a Krisztus örökségéül felajánlott dézsmákat a Krisztus híveitől, és nem más, tőle elszakadt emberektől (különösen pedig nem ezektől, akik a királyi felség, a vajdák, bánok és az ország végvidékeit őrző többi tisztviselő meghívására és biztosítása mellett laknak ezeken a helyeken) szokták szedni, azért rendeltük és végeztük:

2. §. Hogy ezután a rácoktól, ruténektől, oláhoktól és a keresztények bármely földein lakó más szakadároktól, többé egyáltalán semmi dézsmát sem szabad szedni.” (Magyar törvénytár I. 1000–1526. Franklin Társulat, Bpest, 1899)

– A GEC erdélyi voivodákat említ – ezek azonban nem román államvezetők voltak, hanem a magyar király erdélyi magyar helytartói, akiket kezdetben gyulának mondtak. A voivod egyébként szláv szó.
– Mivel magyarázható az, hogy a román államok, mint pl. Havaselve (Valachia) és Moldva, csupán a XIV. században tűnnek föl? És hogy ezeknek a területeknek addig Cumania (Kunország) volt a neve? Nyilván azért, mert nem román, hanem törökségi kun népesség élt ott.
– Miért említ a GEC G. Doját, akit az 1514. évi parasztháború után kivégeztek, aki magyar volt, és Dósának, Dózsa Györgynek hívtak, és soha G. Dojának? Ez a név csak 1964-ben tűnt föl, amikor a kommunista rendszer történészei a jól kitervelt románosítás keretében a magyar Dózsa György nevét románosították.
Mindezt folytathatnók.
Szívélyes üdvözlettel,
A. L.”

A katalán válasz

Kellemes meglepetés ért, amikor viszonylag rövid idő múlva megjött a kiadó igazgatójának válasza:

„Nagy figyelemmel olvastuk az Ön hosszú és érvekkel alátámasztott levelét és észrevételeit, melyek a mi nagylexikonunkban megjelent Románia története szócikkünkben közöltekre vonatkoznak.

A kérdéses szócikket szakavatott történész írta, aki írás előtt megfelelően tájékozódott. Ennek ellenére, látva az Ön aprólékos adatait, úgy véljük, kötelességünk alaposan tanulmányozni a jelenlegi szöveget, figyelembe venni az Ön észrevételeit és esetleg újraírni azokat a szövegrészeket, melyeket az általunk megbízott szakértő célszerűnek talál. Ebben az esetben a módosított szöveg a munka egy jövendő kiadásában lát napvilágot, melynek másolatát eljuttatjuk Önhöz.

Köszönjük a fáradságát, mellyel észrevételeit közölte velünk, és ezt lehetőségeink szerint figyelembe vesszük.”

Később hozzájutottam Kazár László Tények a fikció ellen: Erdély – oláh/román őshaza Kr. e. 70 óta? című könyvéhez. Ebben a szerző egybeveti többek között az Encyclopaedia Britannica jó néhány kiadásának, több osztrák, dán, finn, francia, görög, holland, magyar, német, olasz, portugál, brazil, román, spanyol, svájci stb. lexikonnak az első világháború előtt és után, illetőleg a második világháború után Magyarországra, illetőleg Erdélyre és Romániára vonatkozó történeti részét. Ebből kiderül, hogy az első világháború előtti, de az utána kiadott lexikonok egy része is a valós történelmi adatokat közli. A második világháború után megjelentek viszont majdnem mind a román, ún. folytonossági elmélet alapján íródtak. Érveim alátámasztására Kazár László kötetének angol változatából egy példányt küldtem a GEC igazgatójának, s a csatolt levélben néhány újabb észrevételt is tettem a GEC Erdélyre vonatkozó részére.

Válaszában az igazgató megköszönte a levelet, a könyvet és azt írta, hogy megért bennünket, erdélyi magyarokat, már csak azért is, mert a katalánok is kisebbségben vannak. De a lexikon szövegét nem módosíthatják, mert nemzetközileg a román változat az elfogadott, például a tekintélyes Encyclopaedia Britannica is ennek az álláspontnak az alapján közli Erdély történetét.

Az eredmény

Az említett észrevételek közlése azonban mégsem volt teljesen eredménytelen. A GEC újabb kiadásában fölfedeztem, a Magyarország szócikk történeti része közli azt is, hogy az ország a trianoni békében elvesztette területének 67,8 százalékát, hogy 1938-ban visszakapta Szlovákia déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben Észak-Erdélyt, ugyanakkor a Románia szócikk történeti részéből törölték azt, hogy a honfoglalás után kis erdélyi román országok léteztek Erdélyben, és ezek századokig sikeresen ellenálltak a magyaroknak.
Kár, hogy a magyar történészek nem kísérik figyelemmel a különböző nyelvű lexikonok meg más, történeti adatokat tartalmazó könyvek Erdélyre vonatkozó szövegét, és nem veszik föl a kapcsolatot ezek kiadóival, hogy a hamis adatokat megcáfolják. Miért? Lustaságból? Félelemből? Nem akarják „sérteni” a szomszédok érzékenységét? Õk érzékenyek, mi nem?
Tanulság: a történelem is árucikk, érteni kell az eladásához. E téren a magyar történészek tanulhatnak a románoktól. Annál is inkább, mert árujuk hiteles, nem hamisított.