Pityu karácsonyi szendvicset eszik

Aztán hirtelen egy vidéki házban találta magát, behallatszott a szél zúgása, az ajtón keresztül pedig feltartóztathatatlanul áramlott be a szél, sokan voltak, a kályha köré gyűltek, és arról beszéltek, mit lehetne tenni a hideg ellen. Az asztalon tepertő, kocsonya, hagyma, csak az átkozott hideg ne lenne.

Vacogva ébredt, a szobában nyirkos, sötét hideg, a fűtőtestig vánszorgott, keserűen állapította meg, nem történt csoda, egyetlen angyal sem szállt be az éjszaka folyamán, hogy visszakösse a gázt. Még egy pokrócot terített magára, visszabújt az ágyba, a plafont nézte, és azon gondolkodott, mit lehetne tenni. Pénze nem volt, a hűtőszekrénybe már be sem nézett, szalonnán kívül semmi sem volt benne.

Haza kéne menni, gondolta, az álom képeit próbálta felidézni, egyre éhesebb lett, de nem volt kedve a szalonnához. Rémképek gyötörték, itt fog majd meghalni egy fűtetlen, sötét szobában, magányosan, legfeljebb csak az udvaron futkosó patkányok veszik észre, cinikusan rohangálnak körülötte, dühösen kezdik majd rágni kihűlt testét.

Patkányok, persze, nem voltak az udvaron. Egyszer hallotta az egyik szomszédtól, hogy látott egyet, de ugyanaz a szomszéd – aki a polgármesteri hivatalnál dolgozott kapusként – azt is szokta bizonygatni, hogy terroristákat tartóztatott le, mert megtámadták a városházát. Ezen el is mosolyodott. Eszébe jutott, hogy az első sörnél még csak cigányok kituszkolásáról beszélt, az elfogyasztott alkoholmennyiséggel egyenes arányban pedig egyre nagyobb veszélyben forgott a városháza, mígnem az italozás azon fázisában, amikor már súlyos gondot okozott az egyenes menés, a szomszéd maga is átpártolt a terroristák táborába, fel kéne gyújtani az egész hivatalt – őrjöngött, éhbérről panaszkodott, majd – afféle ellenpontozásként – az elöljárók Mercedes gépkocsijairól mesélt. Költőnek kéne lenni – fogalmazódott meg benne, nem mintha akkor megoldódna a fűtés meg az étel problémája, de legalább a nélkülözés szervesen hozzátartozna életviteléhez, személyiségéhez.

Kinyílt az ajtó, kopogás nélkül, ebből tudta, hogy csakis a szomszédasszony lehet. Ha lett volna is kétsége efelől, azonnal szertefoszlott volna, amikor éles, visító hangon kiáltotta nevét. Kipattant az ágyból, csak úgy, pizsamában kiment, legnagyobb meglepetésére azonban egy idegen férfi is ott állt a konyhában, kíváncsian nézelődött, morcosan köszönt. Pityu kissé ijedten fogadta a köszöntést, vajon mi jöhet még ezután, tán a villanyt akarja levágni, vagy kiderül, hogy eladták a lakást, esetleg elviszik a bútorokat.

Nem sok ideje volt azonban gondolkodni, a szomszédasszony katonásan közölte, hogy azonnal öltözzék fel, mars le az üzletbe, hozzon néhány sört, csak nem várhatja, hogy tiszta ingyen visszakössék a gázt. Gyorsan kapta magára a nadrágot, cipőt, fel sem fogta még, miről van szó, valami homályos sejtésként villant át az agyán, hogy de hiszen most megoldóik minden, ha van gáz, akkor van fűtés is, forró csempekályha, meleg szoba. Már indult is, amikor eszébe jutott, nemhogy néhány sörre, de egyre sincs pénze, visszasomfordált hát, kézzel-lábbal mutogatta a szomszédasszonynak, hogy baj van, végül azonban, mire elment volna, már be is fejezte a munkát a férfi.

Zavart köszönések következtek, a szomszédasszony pedig átnyújtott egy bankót a mesterembernek, aki távozott. Alig tért magához a nagy örömből, amikor ismét nyílt az ajtó, Nótás Róbert érkezett, a mindig vidám színész barátja. Otthonos mozdulattal nyitotta a hűtőszekrény ajtaját, boldog mosollyal vette ki a szalonnát, táskájából hagymát és kenyeret vett elő, Pityunak pénzt adott sörre, s mire visszatért, már kész is volt a meleg szendvics, a konyhában kellemes meleg, hagymaillat.

Egy csapásra minden megváltozott, Pityu otthon érezte magát, boldog volt és elégedett, mosolyogva nyitotta ki a sört, kíváncsian nyúlt a forró szendvics után, mohón harapott belé, majd kissé csalódott arccal kérdezte: ebben csak hagyma van meg szalonna? Nótás Róbert már-már sértődött arccal, élénken tiltakozott.

Hogyhogy csak hagyma meg szalonna? Hát van benne sok-sok szeretet is...