„Ferences papnak készültem, majd nemzetközi hírű néptáncosnak, aztán hétszeres karate-világbajnoknak, végül bölcsészeti egyetemi professzornak és kutyatulajdonosnak. Érdekes módon meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek” - beszélgetés Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval.
Legutóbb 2007 márciusában került sor tisztújító kongresszusra az RMDSZ-ben. A kongresszust megelőzően, 2006 nyarán-őszén nyilvános vita zajlott a szövetség reformjáról, annak lehetséges módjairól. Az akkori sajtóanyagokban a fontosabb címszavak: „szorosabb kapcsolat a szervezet és a választók között”, „jobb kommunikáció”, „a szövetségi jelleg erősítése”, „nyitottság”, „hatékonyság”, „fiatalítás” stb. 2011 februárjában újabb...
„Magyar minta” szerint korlátozná a bukaresti alkotmánybíróság hatáskörét az Emil Boc kormányfő vezette Demokrata-Liberális Párt (PDL), de ehhez kétharmados parlamenti többségre van szüksége, ugyanis csak alkotmánymódosítás révén lehet végrehajtani a korlátozást – írta a napokban a Hotnews.ro.
Amíg a 18–19. század fordulójáig az alkotó művészetet nem kezdték annyira megbecsülni, hogy abból meg is lehessen élni, addig inkább csak afféle „mellékes időtöltésnek” számított az írás, úgymond „úri passziónak”. (A mi irodalmunkban Csokonai próbálkozott volna először a főállású költőstátussal – köztudott, milyen eredménnyel: semmiképpen sem a boldog jólét mondatja vele, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”.) A 19....
Romok, romok, mindenütt romok… „Lépni sem lehet anélkül, hogy ne rúgna az ember megpörkölődött kötésű könyvekbe, ne gázolna térdig a törmelékben, miközben torkát kaparja a koromszag.” Margittai Gábor szerint egy százhatvan évvel ezelőtti tudósítás így számolhatott volna be arról, ami 1849. január 8-án és az azt követő napokban történt, amikor az Avram Iancu és Axente Sever vezette fölhergelt móc felkelők elözönlötték az erdélyi kultúra egyik...
„Születésemtől benne éltem a népi kultúrában: székely harisnyában jártam, a falu kemény erkölcsi törvényei szerint éltem, persze nem tudatosan. Gazdag volt az indíttatás. Egyik írásomba belefoglaltam például, hogy vasárnap hogyan kellett megseperni a kapun belül és kívül az udvart, az utat.” - beszélgetés Barabás László marosvásárhelyi néprajzkutató-pedagógussal
Hogy a Horváth István emlékezetét megidéző Az én vándorlásom című kötet ajánlásához mélyebb és szélesebb alapot ássak, felütöttem, amúgy találomra, napjaink sokat és méltán hivatkozott kultúrantropológusa, Jan Assman munkáját, A kulturális emlékezetet. A könyv éppen ott nyílt ki, ahol az emlékezés kultúrájáról van szó.
Két évszám, s a dátumok között egy életmű: 1800. december 1–1855. november 19. Vörösmarty Mihály életműve. Jelzők, metaforák kívánkoznak a neve mellé a papírra, de elhárítom a tolongást. Vörösmartyt nem kell semmiféle mellékes vagy plusznévvel megneveznünk, elég csak egyetlen: közkincs.
Wagner úr a huzatban áll nejével. Ajtó, ablak süket fülén szalad át az enyhén disszonáns térzene. A fiatal trombitás egy sorral le van maradva a kottában, ettől disszonáns enyhén az egész.
Akár meg is nyugodhatnánk a magyar tankönyvek tekintetében, miután Lakatos András leseperte ama bizonyos csizmát az asztalról (Hogy került a csizma az asztalra?, Szempont, október 29.), amelyet közvetve én helyeztem oda mindazzal, amit tőlem származó információk alapján B. Kovács András írt meg néhány héttel korábban Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek címmel.
Aki ismeri a magyar iskolák által használt tankönyveket – és szülők százezreiről van szó –, az bizonyára hozzám hasonlóan túlontúl éles hangon megfogalmazottnak tartja Lakatos Andrásnak, az RMDSZ oktatásért felelős alelnökének minapi válaszát a dr. Péntek János professzor által felvetett kérdésekre. Lakatos úr vitairatából is kiderül a tényállás mindennek, csak rózsásnak nem nevezhető volta.
„Ma már annyira sokszínű a modern zeneszerzők gondolkodása, hogy nem érdemes tiszta műfajokról és az akusztikus, illetve elektronikus zenék különlétéről beszélgetni. Azt sem látni tisztán, hol a határ a komolyzene és a szórakoztató zene között.”
Megdöbbenve hallgatom (és olvasom) a budapesti nyomozó hatóság szóvivőjének bejelentését: „... a Fővárosi Főügyészség elutasította azt a feljelentést, amelyet Biszku Béla egykori belügyminiszter és társai ellen tettek emberiség elleni bűncselekmények, illetve előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés büntette miatt.”
Azt szokták írni a szakmabeliek, hogy mostanság úgy bukkannak elő a jobbnál jobb akusztikus gitáros folkénekesnők, vagy énekes-dalszerzők szanaszét a világban, mint eső után a gombák. Az is igaz, hogy nagyon sokan közülük meg is érdemlik a rivaldafényt.
Ha valakinek még voltak kétségei afelől, hogy Romániában több mint két évtizeddel a rendszerváltás után is elevenen él a kommunizmus, valamint a vörös ideológia földi helytartói iránti nosztalgia, az az elmúlt időszakban kénytelen volt belátni, hogy súlyosan tévedett.
Nagy, öblös tányér halleveseket eszünk már másfél hete. Törpe razbórából nem lehetne ekkora adag halászlét főzni, mert a törpe razbóra akkorára se nő, mint a kisujjam. Szivárványos guppiból sem lehetne ekkora adag halászlét főzni, mert az sem nő nagyobbra, mint kétszer a kisujjam.
„A nyolcvanas évekre a csoport megfogyatkozott, egyre családiasabb jelleget kezdtek ölteni a találkozásaink. Éreztük, hogy már nem lehet a nyilvánosság elé lépni, nem lehet nyilvánosan megmutatkozni, ezért 1983 őszén megint összegyűltünk, és elégettünk mindent: programokat, plakátokat, műveket, amiket oda szántunk. Lényegében felszámoltuk a műhelyt, és 1984-ben elmentem én is.” - Interjú Elekes Károly képzőművésszel, a Marosvásárhelyi Műhely...
Ötvennégy évvel ezelőtt, november 4-én fojtották el a szovjet csapatok a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra, valamint a szovjet megszállás ellen október 23-án kirobbant 1956-os forradalom és szabadságharcot.
Látogatottsági adatok