Saját Erdély-képét mutatná be Bede Kincső: a kovásznai fotós alkotásain a kommunizmus groteszk világa látható

A kommunizmus éveit idézik fel a kovásznai fotós munkái •  Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

A kommunizmus éveit idézik fel a kovásznai fotós munkái

Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

Bede Kincső fényképész, filmes még csak a húszas éveiben jár, de nevét már jól ismerik Európa art-vásárain. A Három színt ismerek a világon című fotósorozata, mely a romániai kommunizmus groteszk világát mutatja be, egy csapásra ismertté tette. A kovásznai születésű alkotó néhány fényképe jelenleg az Ecsetgyár és a MAGMA Contemporary közreműködésével a kolozsvári Tranzit-házban, FuturePerfect #5 kiállítás keretein belül tekinthető meg. Alkotásról, inspirációról és terveiről is beszélgettünk.

Tóth Gödri Iringó

2021. november 07., 22:302021. november 07., 22:30

2021. november 07., 22:312021. november 07., 22:31

– Hogyan kezdtél el fotózni? Köze van ahhoz, hogy filmes tanulmányokat folytattál?

– A fotózás nagyon rég jelen van az életemben. Volt egy unokanővérem, akit gyerekként mindig szerettem utánozni. Nagyon tetszett az, ahogy viselkedett, ahogy hordta a haját, amilyen zenét hallgatott. Volt egy olyan szokása, hogy mindig fotózta a barátnőjét meg saját magát. Én is, hozzá hasonlóan, a barátnőimet fotóztam, magamat, aztán meg macskákat. Mindig bennem volt az a gondolat, hogy igenis fontos fényképeket készíteni.

Idézet
A ballagási pénzemből vettem az első DSLR-kamerámat, majd Kolozsváron, film szakon a fotótanárom, Feleki István hívta fel a figyelmem olyan dolgokra, amit addig nem vettem észre magam körül.

Abban az időben inkább a film világa érdekelt. A fotó arra volt jó, hogy dokumentáljam, ami körülvesz: jegyzetszerűen fotóztam, megragadtak érzések, emberek. Sokan mondták, hogy kiválóak a képeim, de én soha nem tartottam őket jóknak. Azt éreztem, hogy ez valami édeskevés ahhoz képest, ami tényleg bennem van, vagy amit meg tudnék mutatni.

•  Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából) Galéria

Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

– Annak ellenére, hogy a film felé kanyarodtál, most mégis fotózol.

– Lediplomáztam Kolozsváron, majd felvételiztem a budapesti Színház- és Filművészeti Egyetemre (SZFE) filmrendező szakra. A felkészülés nagyon intenzív folyamat volt, életemben először azt éreztem, hogy minőségi figyelmet kap az, amit csinálok. Olyan alkotókkal beszélgettem, akik szakmai berkekben elismertek, akik inspiráltak.

Idézet
Nem vettek fel filmrendező szakra, a következő évben felvételiztem mesterképzésre a MOME fotó szakára. Ez is érdekes tapasztalat volt: beadtam a jelentkezést, viszont az utolsó percig hezitáltam, hogy felüljek a vonatra, de hál’ Istennek végül felültem, felvételiztem, és felvettek.

Az első év nehéz volt. Idegesítő, amikor valamit csinálsz, és azt mondják rá, hogy könnyű szép képeket csinálni, de nehéz jó képeket csinálni, vagy ezt már láttuk. Egyébként elég gyorsan fejlődött a vizuális érzékenységem, mert nagyon sok képet néztem, sokat foglalkoztam fotótörténettel. Emlékszem, a legnehezebb az volt, amikor 15 új fotómból megkérdezte a tanár, hogy szerintem melyik a jó munka, és én nem arra mutattam rá, amelyik jó volt. A jót felismerni nehéz folyamat volt.

– Összességében úgy érzed, hogy sokat adott neked az egyetem?

– Nagyon hálás vagyok, azt kaptam meg, amire épp szükségem volt. Olyan hozzáállást, figyelmet, közeget, akik előtt kibontakozhattam és formálódhattam.

•  Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából) Galéria

Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

– Az egyetem megadta neked az alapot, majd a Három színt ismerek a világon című sorozatod meghozta a sikert és a hírnevet is. Mesélnél erről a sorozatról?

– Elsőéven készítettem egy anyagot a nagyszüleimről, viszont azt akkor le is zártam. Diplomamunka előtt hazamentem nyáron Kovásznára, és nagyon sokat fotóztam. Élveztem, imádtam, átéltem a képkészítés örömét.

Idézet
Lassan kezdtek megjelenni dolgok a képeimen: motívumok, tárgyak, ruhák, és elkezdtem összerakni, hogy ez így miről is szól. Két évnek kellett eltelnie, hogy megértettem, pontosan mit keresek, mit csinálok.

Amikor a diplomamunkához meg kellett jelölni a témát, akkor fogalmaztam meg, hogy a romániai kommunizmus vizuális emlékezetével foglalkozom egy család történetén keresztül. Így kezdődött az egész. Azután komolyabban figyeltem, hogy mi történik, nagyon sokat beszélgettem emberekkel, gyűjtöttem az anyagokat. A képkészítéssel párhuzamosan rengeteget olvastam, filmeket néztem, kiállításokat látogattam. Miután elkezdtem alaposabban megismerni a témát, másképp viszonyultam a szüleimhez is.

Idézet
Volt egy felismerés, hogy a rendszerváltás mekkora törést okozott, és hiába a fordulat, a szüleim generációja a kommunizmusban született, és abban szocializálódott, ezért még mindig nem tud mit kezdeni a szabadsággal, emiatt pedig nehezen azonosul a fiatal generáció problémáival.
•  Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából) Galéria

Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

– A szüleid miként értékelték, hogy ezzel a témával foglalkozol?

– Kettős volt. Volt, amikor azt éreztem, hogy nagyon jólesik nekik, hogy érdeklődöm, illetve hogy beszélhetnek róla. Viszont volt olyan is, amikor úgy tűnt, feszegetem a határokat. Épp ez a tragédiája az egésznek, hogy távolság, nagy fal van a két generáció között, amit a közösen meg nem élt történelmi tapasztalat határoz meg.

Idézet
Az én generációm tagjai is elveszettek bizonyos szempontból, hiszen ebben a világban se könnyű élni, szabadnak lenni. A szüleim és az én generációm is lényegében a saját szabadságával küzd, csak másképpen.

Erre kellett rájönnöm, vagy legalábbis kimondanom. Nagyon sokrétű ez az anyag. Személyes is, de van egy sajátos esztétikája a korszaknak, a témának is. Felhasználtam például azt, ahogyan a Szekuritáté emberei fotóztak, szembevakuzva, leleplezve.

– A képeid jelen voltak Párizsban a világ legnagyobb fotográfiai vásárán, a Paris Photon. Hogy viszonyult ehhez a témához a külföldi közönség, mennyire jön át egy idegennek a képek mondanivalója?

– Szerintem elsősorban a vonzó képek vizuálisan izgalmasak, érdekesek. Csak utána kezdi el nézni az ember, hogy ez miről is szól.

Idézet
Elsődleges célom, hogy ne olyan képeket csináljak, amelyek mellett elmegy az ember. Számomra a kép az első, utána beszélhetünk a témáról. Felelősségemnek érzem, hogy beszéljek arról, amit csinálok, ami van a képek mögött.

Azt érzem, ha beszélek, az emberek talán közelebb kerülnek a képeimhez, illetve hiszek abban, hogy művészetnek szerepe van a társadalom gyógyulásában.

•  Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából) Galéria

Fotó: Bede Kincső (a TOBE Galéria jóvoltából)

– Hogyan születnek meg, hogyan készülnek a képeid?

– Általában mielőtt elkészül egy kép, a fejemben százszor megcsinálom. Elképzelem elalvás előtt. Meg gyakran jegyzetelek is. Néha meg vannak álmaim, és ha felébredek, gyorsan leírom, nehogy elfelejtsem. A tudatalatti ilyen formában is dolgozik, ez is fontos számomra. Másfelől nagyon sokat alakulnak a fotóim az alkotás folyamatában.

Idézet
Fontosnak tartom azt, ami egy adott helyszínen őszintén jön. Mindig van egy érzés, hangulat, amit meg szeretnék fogalmazni képben, általában megkeresem hozzá az ideális helyszínt, a tárgyakat, de aztán intuitív módon alakul a kép.

– Az eddigi sikereid közül mire vagy a legbüszkébb?

– Nagyon jó érzés, kiállítani, látni hogy az embereket érdekli, amit csinálok. Nem érzem egyébként a külföldi kiállításokat nagyobb sikernek, mint az itthoni bemutatókat. Felemelő, amikor azt látom, hogy valakinek tetszenek a képeim. Nemrég Amszterdamban is kiállítottam, az volt a legjobb érzés, amikor valaki megállt a képem előtt, és hosszasan nézte. Amikor olyan valaki tud kapcsolódni a képeimhez, aki számára nem ismerős a téma.

– Mik a jövőbeli terveid?

– Ezt a témát most lezártam, de vannak, amik még nagyon érdekelnek. Ezenkívül a sorozatra, kiállításokra, interjúkra koncentrálok.

Idézet
A következő sorozatban a 2000-es évek hangulatát szeretném felidézni, amiben én is felnőttem, amikor Romániában elkezdett megjelenni a Nyugat, új színek, új fények. Ebből tervezek egy mesekönyvet, meg a nagyszüleimet is fotózom. Fontos számomra Erdélyt megmutatni képekben úgy, ahogy én látom: egyszerre szépnek, keservesnek, kegyetlennek is.

– Meg lehet élni a fotózásból, a fotóművészetből?

– Művészként megélni mindenki számára kihívás. Én leszerződtem egy budapesti galériával, a TOBE Galleryvel. Adtam már el munkáimat, sőt magángyűjteményekbe is kerültek fotóim, de azért még félek kimondani azt, hogy csak művészetből élek meg.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron
2025. június 26., csütörtök

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
2025. június 24., kedd

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra

Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra