Múzeum, amelyben életre kel egy korszak
A korai dzsessz, a swing, a dixieland-revival sokak által kedvelt dallamai, a 20-as, 30-as, 40-es évek hangzásvilága elevenedik meg azokban a terekben, ahol az 1985-ben Magyarországon megalakult zenekar színpadra lép. A Hot Jazz Band, amely egy letûnt korszakot tud hitelesen újravarázsolni, e héten három erdélyi városban, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon is fellép. A zenekar vezetõjével, Bényei Tamással (középen trombitával) a turné kezdete elõtt beszélgettünk.
– Hogyan született meg a gondolat, hogy közel egy évszázadot viszszalépve az idõben olyan kor zenei világát elevenítsék fel, amelyrõl az együttes tagjai is csak közvetett információval rendelkezhetnek?
– Ez az a hangzásvilág, ami szívünknek a legkedvesebb. Azért is tetszik, mert nagyon melodikus. Szerintem a mai kor dübörgõ elektronikus zenék által dominált világában különleges kis szigetet képez ez a dallamvilág.
– Ugyanakkor nem lehet teljes egészében eltekinteni attól, hogy a zenéjük mégiscsak a 21. században szólal meg. Mennyire nyomja rá a mai kor a bélyegét az elõadásmódra?
– Természetesen néha a mai zenei hatások belehallatszanak a dalainkba, ezt teljesen nem lehet kikerülni, pedig mi megpróbálunk a lehetõ leghitelesebben megszólalni. A mai világban a mi dalaink olyanok, mint egy-egy kiállítási tárgy. Koncertjeinken mintha múzeumba jönnének az emberek – olyan világba, ahol visszafordítható az idõ.
– Járnak az emberek ebbe a „múzeumba”?
– Hogyne. A fiatalok azért, mert alapvetõen más zenei világban nõttek fel, bombázzák õket mindenféle hatásokkal, de amint a mi dalainkat meghallgatják, általában rájönnek, hogy szeretik a dallamos muzsikát. Az idõsebb korosztály pedig természetesen nosztalgiázik. Érdekes és örömteli számomra azt látni, hogy az egészen kisgyerekek, a négyévesek is szívesen hallgatják a mi dalainkat.
– A különbözõ slágerek feldolgozásának, átdolgozásának korát éljük, a Hot Jazz Band esetében azonban mintha ugyanazt a régi dalt hallgatnánk... Mennyire cél, hogy a régi dalok eredeti hangzásban szólaljanak meg?
– Ez az abszolút cél. A különbözõ átdolgozásokkal csak rontották ezt a mûfajt. A két világháború között volt egy világ, amelyet meghatározott ez a zenei hangzás. Aztán a kommunista rezsim idején is megpróbáltak kitalálni valamit: indulókat írtak, betiltották a korábbi dalokat. Ezzel akarták a közízlést meghatározni, de sikertelenül – mert dilettánsak voltak. A 70-es években az operett hódított, valamelyest visszahozta a korábbi dalokat, aztán a táncdal kora köszöntött be – ezt a mûfajt én nem túlzottan tisztelem... A mi célunk mindenképpen az, hogy úgy szólaljanak meg a dalok, ahogy megírták õket. Én a virágot nem akarom letépni és hazavinni, ahol a vázában rövid idõn belül elhervad, inkább a mezõn, a maga természetes környezetében csodálom... Persze könnyebb valamelyest átdolgozva játszani egy dalt, mint megkeresni az eredeti hangzásvilágát, de mi ezt vállaltuk.
– Úgy tartják, hogy „sármos” énekstílus jellemzi az együttest. Mit takar tulajdonképpen ez a kissé régimódinak hangzó kifejezés?
– A dzsessz korszaka elegáns világ, romantikus és archaizáló, amelyet Bill Crosby és társai határoznak meg. Ennek a korszaknak a férfiideálja egyszerre elragadó és kalandor. Jóképû férfi, akinek sajátos életmódja, világlátása van. Ezt próbálom én nemcsak elõadni, hanem megélni is. Szeretem azt a kort.
– Nemcsak a színpadi fellépések alkalmával, hanem a mindennapi életben is a zakós-inges öltözetet részesíti elõnyben. Mintha ebben is életre kelne a két világháború közötti divat.
– Így van, de azért én is a mai kor gyermeke vagyok. Szeretem a kényelmes ruhákat is, de ez az úgynevezett „nyakkendõs zene” – ez az öltözet hozzátartozik a mûfajhoz, az életérzéshez.
– Fellépéseiket úgynevezett „mosódeszkashow” színesíti. Mit keres a show egy múlt század eleji hangulatban?
– Ez csupán egy színfolt a koncerten. A mosódeszka pedig egy amerikai ritmushangszer, a tengerentúl óriási kultusza van. A „mosódeszka” tulajdonképpen bádogból készül, ezen súrolták egykor az asszonyok a fehérnemût. A zenészek pedig – manapság is – egy gyûszûvel reszelnek rajta, érdekes hatása van. Galbács István, a dobosunk szokta elõvenni koncerteken, néhány szám erejéig játszik rajta. Erdélybe is magával hozza.
– Milyen élményre számíthatnak, akik az erdélyi koncertek valamelyikére készülnek?
– Igyekszünk olyan repertoárral elõrukkolni, amelyben mindenki talál majd kedvére valót: angol és magyar nyelvû dalaink egyaránt megszólalnak majd. A koncerten igyekszem angol nyelven is beszélni, hiszen azt a román anyanyelvûek is értik. Tehát: magyar és angol számok, dixieland és dzsessz, Magyarországról és Amerikából – nemcsak magyarul beszélõ zenekedvelõknek.
Hot Jazz Band: zene és együttes
A „hot jazz” nemcsak a 21 évvel ezelõtt alapított együttes neve, hanem a dzsessz egyik korszakát is jelöli. E kor sztárjai közé tartozik Louis Armstrong, Benny Goodman, Duke Ellington, Fred Asteire, a szerzõk között pedig George Gershwin, Irving Berlin, Duke Ellington, Fats Waller szerepelt. A korszak „menõ” tánca a charleston, a shimmy, a foxtrott, a szving és a sztepp volt.
A Hot Jazz Band együttes összetétele: Bényei Tamás – trombita, bendzsó, ének; Bera Zsolt – harsona, ének; Fodor László – klarinét, altszaxofon, ének; Szili Róbert – gitár, bendzsó; Juhász Zoltán – bõgõ; Galbács István – dob, mosódeszka.
2006. október 24., 00:002006. október 24., 00:00
Hirdetés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.