Emlékjelet kap Farkas Árpád a Nyikó mentén – A tavaly elhunyt költőre emlékeznek a Hargita megyei Székelyszentmiklóson

Jelen lesz Király László, Király Zoltán, Lövétei Lázár László, Gálfavi György, Ferenczes István, Simó Márton, Lőrincz György és Zsidó Ferenc. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház két színművésze, Nemes Levente és Györffy András mond Farkas Árpád-verseket. Az eseményen a székelykeresztúri Berde Mózes Gimnázium népdalénekes-csoportja is fellép.

A költő a szó szabadságáról

Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Háromszék volt főszerkesztője 1944. április 3-án született a Hargita megyei Siménfalván, 2021. február 7-én hunyt el Sepsiszentgyörgyön. Kisgyermekéveit jobbára a közeli Székelyszentmiklóson, a nagyszülői házban töltötte. Általános iskoláit már Székelyudvarhelyen járja: 1957–61 között a volt katolikus gimnázium diákja. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzi. 1968-ban megjelenik első kötete, a Másnapos ének. 1971-től a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztőségi tagja.

Ekkor lát napvilágot második verseskönyve, a Jegenyekör. 1979-ben harmadik verseskönyve is megjelenik, Alagutak a hóban címmel, 1983-ban jelenik meg Asszonyidő című publicisztikai kötete. 1989-ben Bolhalakodalom címmel gyermekverskötete jelenik meg, 1998-ben utánnyomásban is. 1990-ben a Látó című folyóiratnak lesz szerkesztője. 1993-tól 2010-es nyugdíjba vonulásáig a Háromszék főszerkesztője. Ezt követően a Háromszék Hétvége lapszámának szerkesztőjeként dolgozott.

2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja Díjjal tüntették ki, 2018-ban Kossuth-díjat kapott, 2019-ben Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe díjban részesítette – emlékeztetett a Háromszék.

– vallotta Farkas Árpád, aki megkeresésünkre úgy fogalmazott, napjainkban más és erősebb hangsúlyt kap a szó jelzője, hogy igaz is legyen. A költőtől azt kérdeztük, miként határozta, határozza meg a versei, illetve a prózai írásai születését a „szó szabadsága”, és egyáltalán, mit jelent számára a „szó szabadsága”.

– fogalmazott a költő. Azt is elmondta, a Nyikó mentén is mindig akadt közvetítője, nem csak okítója és prédikátora a szavakkal becsapható emberi közösségeknek, és „az ő lova is „előre-hátra” toporogva kereste, miként száguldoztatná szabadon azt a gyereket, kinek nem sarkantyúja, hanem a történelem szele csapkodta véknyát”.