Elültették Nagykárolyban Petőfi körtefáját, őrzi a költő emlékét a szatmári város

A nagykárolyi Vasile Vénig László Fotóklub és a Szatmár Megyei Múzeum is csatlakozott a Petőfi-bicentenárium méltó megünnepléséhez, ugyanis Nagykároly élénken ápolja a költő kultuszát: az itteni vármegyebálon ismerkedett meg ugyanis annak idején Petőfi Szendrey Júliával az Aranyszarvas fogadóban. Bikfalvi Zsolt, a Vasile Vénig László Fotóklub elnöke a Krónika megkeresésére elmondta,

jelképértékű, hogy elültethették azt a csemetét, amely a Petőfi székelykeresztúri, az 1960-as években kipusztult körtefájából származik, és a genetikája kalandos úton-módon maradt fenn.

Nagykároly egyébként igyekszik őrizni Petőfiék emlékét, az egykori bálterem ma a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal díszterme, a bálterem egykori csillárjai pedig a 200 éves evangélikus templomban találhatók.

A Szendrey Júliával való találkozót maga Petőfi így örökítette meg naplójában: „A fogadóval átellenben a fák alatt pillantottam meg, délután hat és hét óra között.

Nagykároly élénken élteti a Petőfi-kultuszt

Bikfalvi Zsolt elmondta, a költő születésének bicentenáriuma alkalmából indított nagykárolyi, Egy nagy szerelem városa elnevezésű projekt keretében három eseményt szerveztek.

A Petőfi és Júlia ihlető szerelme című eseményt a Szatmár Megyei Múzeum és a fotóklub közösen tartotta a nagykárolyi Károlyi-kastélyban, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottak gyerekeknek, a költő Szatmár megyével, Nagykárollyal való kapcsolatának történetét ismerhették meg az érdeklődők.

Szintén a projekt keretében érkezett meg május végén Nagykárolyba a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak a költő életművét bemutató busza, azaz „mozgó múzeuma”, amely két napot maradt a városban. A buszt 487 látogató kereste fel Károlyban, ami bizonyítja a közösség irodalomszeretetét. Az eseménysorozat szerdán zárult: elültették Petőfi körtefáját a nagykárolyi református óvoda és a Kálvin-központ kertjében az óvodás csoportokkal és Tolnai István református esperessel. „A bicentenáriumra készülve találkoztunk a Magyar Kultúráért Alapítvány felhívásával, amely lehetővé tette, hogy részt vegyünk a magyar összetartozás jegyében ebben a projektben: mivel Nagykárolynak fontos kapcsolódása van Petőfihez és Szendrey Júliához, őrizzük, ápoljuk az emléküket” – mondta el Bikfalvi Zsolt.

Hozzátette, nagyon örültek a hármas esemény lehetőségének, és annak is, hogy a projekt keretében elültethetik Petőfi körtefáját. „Fontos szimbolikája van ennek: úgy gondoljuk, hogy ezt a fát a gyerekeinknek, unokáinknak ültetjük, ők fogják majd élvezni a gyümölcseit. A leírásokból tudjuk, hogy utoljára verset írni a költőt eltűnésének helye közelében, Székelykeresztúron látták, ezért a hagyomány az ottani öreg fát Petőfi körtefájának tartotta” – mondta Bikfalvi Zsolt.

A fáról egyébként Kányádi Sándor írt 1954-ben verset, amelyet számos erdélyi gyermeknemzedéknek megtanítottak: „Haldoklik az öreg tanú, / Petőfi vén körtefája. / Azt beszélik, ő látta volt / verset írni utoljára.”

A keresztúri körtefa tovább éltetésének kalandos története

Bikfalvi Zsolt elmondta, az oltványokat Kovács Gyula magyarországi, göcseji erdész és Makovecz-díjas pomológus pórszombati Tündérkertjéből kapták. Az oltványokat 150 Kárpát-medencei településen ültették el.

Kovács Gyula az 1990-es években kezdett ősi gyümölcsfajták gyűjtésével foglalkozni. Hogy a kutatásai egy „génbank” létrehozásához vezetnek, az a kétezres évek elején dőlt el: a gyümölcsész így most több kisebb-nagyobb telken körülbelül 3500 fajtát őriz: alma, körte, kajszi, cseresznye, birs, őszibarack, szilva, naspolya, meggy nő kertjeiben. Ezzel Európa legnagyobb egy nemzethez kötődő gyümölcsgyűjteményét hozta létre.

Az ismert legenda szerint Petőfi Sándor a halála előtti utolsó estét, 1849. július 30-át a székelykeresztúri Gyárfás-kúria terebélyes körtefája alatt töltötte, és talán itt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét. Mint utolsó „tanú”, a körtefa még az 1960-as években is élt, vaspántokkal megerősítve, ám aztán kipusztult.

Viszont mint kiderült, még az 1950-es években sikerült mégis tovább örökíteni a genetikáját – olvasható a petofi.hu honlapon. Ennek története, hogy a Gyárfás-épületben az 1950-es évek elején – mint ahogy azt Sebestyén Gyula orvosnak a Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába című tanulmányában olvashatjuk – közmunkával, kalákával 55 ágyas kórházat rendeztek be.

A tüdőszanatóriumban több alkalommal is kezeltette magát az ötvenes években a Hargita megyei Nagykedében élő Farkas Ferenc. Mint nagy Petőfi-rajongó, aki szívesen kertészkedett,

oltóágat vett a körtefáról, hazavitte, átörökítve és megmentve ezzel az utókornak a fa genetikai mintáját.

Az ágat beoltotta egy már meglévő körtefába, amely most is ott áll a nagykedei ház udvarán. A fa köré még 1959-ben, hogy védjék, kerítést állítottak kopjafás oszlopokkal, tulipánfejes lécekkel.

Hatos György főkertész kezdeményezésére 2017-ben az eredeti körtefa leszármazottjait visszaültették a Gyárfás-kúria kertjébe.

Petőfi körtefája sokakat foglalkoztatott az idők során. Kovács Gyula pomológus, aki összegyűjtötte az őshonos fajtákat, a nagykedei fáról vitt oltványt pórszombati Tündérkertjébe. Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz idén hozzáférhetett minden falu és közösség,

amely csatlakozott Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig a Magyar Kultúráért Alapítványnak a költő bicentenáriuma alkalmából közzétett felhívásához.