Amikor a román király nem kért a magyar bakából – Aranyosszéki katonák történetei kötetbe fűzve

Amikor a román király nem kért a magyar bakából – Aranyosszéki katonák történetei kötetbe fűzve

Szinte száz év. A kötetben emlegetett legrégebbi családi, személyes történet az első világháború idejéig megy vissza, a legkésőbbi pedig már a kétezres évek elején játszódik

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

A katonaság milyen mértékben és formában szólt bele a 20. században az aranyosszéki egyének, családok, kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után – ezt a témát közelíti meg Bakos Áron néprajzkutatónak, a BBTE oktatójának frissen megjelent kötete. A háborús és békés idők tragikus, komikus történeteit néprajzi és antropológiai szempontból vizsgáló könyvről a szerzőt kérdeztük.

Kiss Judit

2024. április 13., 09:062024. április 13., 09:06

Aranyosszéki katonatörténetek – néprajzi, antropológiai elemzés címmel jelent meg nemrég Bakos Áron néprajzkutatónak, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének egyetemi tanársegédjének kötete az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában. A könyv nagy vonalakban azt a kérdést veti fel, hogy a 20. századi történelem milyen mértékben és formában szólt bele az egyének, a családok, a kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után. Bakos Áront arra kértük, segítsen madártávlatból rátekinteni a kötetre: fejtse ki, milyenek voltak a közösségek számára a katonasággal kapcsolatos emlékek, traumák.

„A történetek a hangulatuk, mondanivalójuk szerint igen széles skálán mozognak, a súlyos veszteségektől és sérelmektől egészen a fergetegesen humoros történetekig. A trauma szóval megpróbálok kicsit óvatosabban bánni, szerintem ezt a kifejezést kicsit devalválta a mai közbeszéd. Mindenesetre azzal, hogy a szövegek írásban jelennek meg, érzelmileg talán nem lehet annyira átérezni és átélni őket, a szóbeli előadás ehhez nagyon sokat hozzátesz” – fogalmazott a néprajzkutató.

Hozzátette, azért reméli, az olvasóval is tudnak majd rezonálni a szövegek.

Galéria

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

A könyv tulajdonképpen huszadik századi katonatörténeteket mutat be. „Ami talán újdonság, hogy nem egy történeti korra vagy eseményre fókuszál, hanem egy szűkebb lokalitás szövegeit elemzi, nem időben, hanem térben húzok határokat a történetek között. Úgy gondoltam, hogy ez másfajta megértéshez vezet, mintha egy adott makrotörténeti esemény, mondjuk a második világháború lokális emlékezetét mutatnám be” – fejtette ki a kincses városi szerző. Mint mondta, az volt a megfontolása, hogy egy szöveget nemcsak az esemény valósága, hanem az a társadalmi valóság is szervez, amelyben elhangzik – utóbbi vizsgálatára, a történetek és a korcsoportok, nemek, etnikai csoportok közötti viszonyokra fókuszált. „Ilyen értelemben pedig nem csak a történelem, hanem az állam, illetve egy több generáció életét szervező állami intézmény kulturális, társadalmi hatására kérdeztem rá. A vizsgált anyag tekintetében ez azt jelentette, hogy a kötetben a háborús és békés idők történetei is helyet kaptak, maga az anyag tehát elegyes, az egyéni szinttől ellépve rendet tulajdonképpen az értelmezés próbál vágni közöttük” – fejtette ki a szerző. Mint fogalmazott,

ezek a történetek tragikusak és néha humorosak, hol komolyak, hol cinikusak, általában tárgyszerűek, de azért sokszor elrugaszkodnak a szigorú értelemben vett valóságtól.

„Fontos, hogy a hangvétel nem kapcsolódik inherens (szorosan hozzátartozó – szerk. megj.) módon az esemény természetéhez, akár a háborús évek elbeszélésének is lehetnek vicces epizódjai” – tette hozzá a szerző.

Galéria

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

Bakos Áron a kötet bevezetőjében azt írja, hogy katonatörténetből majd minden háztartásban akad. Megkérdeztük, mi indította arra, hogy néprajzkutatóként a katonatörténeteknek állítson néprajzi és antropológiai megközelítésű emléket, és miért éppen Aranyosszéket választotta kutatási terepmunkája helyszínéül. Vagyis a

Torda és Torockó közt elhelyezkedő régió településeit: Alsó- és Felső-Szentmihályfalva, Mészkő, Sinfalva, Várfalva, Kövend, Aranyosrákos, Bágyon, Kercsed, Csegez.

„A néprajztudománynak nem feltétlenül csak tárgya a hagyomány, de néha mintha ennek jegyében is működne. Legalábbis a magam esetében igaz, hogy a terepet Keszeg Vilmos tanár úrtól »örököltem meg«. Minden túlzás nélkül, ha hallgatóként nem ismertet meg Aranyosszékkel, akkor sosem választottam volna ezt a terepet. Mindenesetre ez egy jó döntésnek bizonyult, az évek során nagyon megszerettem ezt vidéket, hálás vagyok azoknak, akik megosztották velem a történeteiket” – mondta a szerző. Arra is kitért, hogy ami a témát illeti, a folklorisztika jellemzően az „élő” kulturális jelenségeket keresi és a szóbeliséget kutatja, ami persze elég sarkított, mert egyfelől vannak nagyon izgalmas történeti folklorisztikai kutatások, másfelől éppen Keszeg Vilmos néprajzkutató mutatott rá a népi írásbeliség legkülönbözőbb jelenségeire.

„Mindenesetre az élő szóbeliség két nagyon fontos hívószó, ennek szellemében indul útjára tulajdonképpen a ma már klasszikusnak tekinthető műfajok gyűjtése, a balladáké, meséké, daloké stb.

A huszadik század derekától, ahogy ezek a szövegtípusok háttérbe szorulnak, a szóbeliségből lassan eltűnnek, úgy fordul a kutatók figyelme más anyagok, például az élettörténeti szövegek felé, a katonatörténetek kutatása tulajdonképpen ezekhez a törekvésekhez kapcsolódik” – mondta Bakos Áron.

Galéria

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

A kötetben az ajánlás egyetlen szó: Apának. Megkérdeztük a szerzőt, miért szól így az ajánlás. „A mi háztartásunkban is akadtak ilyen történetek, Apám mestere volt a műfajnak, sok más mellett ezért is szerettem volna az ő emlékének szentelni ezt a kötetet” – fejtette ki Bakos Áron. A szerzővel arról is beszélgettünk, hogy milyen időintervallumot fognak át az általa kutatott katonatörténetek – vagyis mikori a legkorábbi és mikori a legkésőbbi. És arra is kértük, hogy egyet válasszon ki közülük, dióhéjban osssza meg olvasóinkkal – talán azt, amelyik a leginkább hatott rá személy szerint. „A legrégebbi családi, személyes történet az első világháború idejéig megy vissza, a legkésőbbi pedig már a kétezres évek elején játszódik. Egy paradigmatikus családi történet jut eszembe, amit a leszármazottak harmadik és negyedik generációja is ismert még” – mondta a szerző. Mint ecsetelte, eszerint

a nagypapa vagy a dédnagyapa éppen akkor volt sorkatona, amikor I. Ferdinánd román királyt megkoronázták Gyulafehérvárott. Ennek alkalmából futóversenyt rendeztek, amit történetesen a nagyapa nyer meg.

Kihívják, hogy tüntesse ki a király, de amikor elmondja a nevét, s kiderül, hogy magyar, akkor csak visszaállítják a sorba. „A történet csattanója az elmaradt jutalommal tulajdonképpen inverz népmesévé változtatja a szöveget. Az, hogy egy ilyen erős szimbolikus történeti eseményhez kötődik, az élettörténeti epizód pedig ilyen sokáig fennmarad az emlékezetben, arra utal, hogy a történet túlmutat önmagán, a többségi és a kisebbségi társadalom viszonyának példázatává válik” – fejtette ki Bakos Áron.

A kötelező sorkatonaság intézménye a mai erdélyi (és nemcsak) társadalomban már egyre inkább múltbéli tapasztalások dimenziójává válik, hiszen mondjuk az 50 évnél fiatalabbak esetében alig lehet élő tapasztalat.

Galéria

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

Bakos Árontól azt is megkérdeztük, hogyan látja néprajzosként: annak köszönhetően, hogy kötetbe rendezte az aranyosszéki katonatörténeteket, mi az a legfontosabb gondolat, amivel a fiatalabb korosztályokhoz tartozók gazdagodhatnak. Itt azokról van szó, akiknek nem volt és nincs közvetlen tapasztalata a katonaságról, esetleg csak elbeszélésekből, olvasmányélményekből ismerik, mit jelentett katonának lenni. „A kötet egyik alfejezete hasonló kérdéseket vet fel, az intézménynek a különböző generációk életében játszott szerepével foglalkozik. Találkoztam olyan fiatalokkal, akik szerettek volna beállni katonának, s volt, aki később tényleg ezt a hivatást választotta. Nekem az egyik megfejtésem, hogy egy olyan stabil, kiszámítható, tervezhető életpályát kínáló állami intézmény, mint a hadsereg, felértékelődik abban a bizonytalan, a piaci változásoknak kitett, az egyéntől rugalmasságot, folyamatos alkalmazkodást elváró késő modernitásban, amiben élünk” – mondta a néprajzkutató. Hozzátette,

míg az apák és a nagyapák korosztálya – a modernitás termelői – számára stabilabb korszakában a felnőttkorba vezető átmenet volt a sorkatonaság, addig a mai fiatalok számára a felnőttkort jelentő stabilitás, egzisztenciális biztonság biztosítékává válhat.

Bakos Áron hosszú ideig készült kötete szóbeli és írásbeli anyagokat is feldolgoz. A szerzőt arra kértük, meséljen kutatási munkájáról, arról, hogy mi jelentette a legnagyobb nehézséget a folyamatban, és mi volt a kötet elkészítésének legnagyobb szépsége számára. „A rövid válasz szerint a lezárás volt a legnehezebb, és a befejezés a legszebb. A hosszabb válasz is tulajdonképpen ugyanez, a kutatás különböző stádiumait nehéz lezárni, befejezni a terepmunkát, abbahagyni a szakirodalom olvasását, elengedni egy fejezetet, s azt mondani, hogy kész van. Tehát nehéz volt szakítani, de felszabadító volt, amikor végre külön váltak az útjaim a kézirattól” – fogalmazott a szerző.

Galéria

Fotó: Aranyosszéki katonatörténetek/részlet a kötetből

Hozzátette, ha kicsit idealistább választ keres, akkor számára az a legszebb ebben a munkában, hogy a néprajztudomány a terepmunkán keresztül meg tud szólaltatni olyan személyeket, akiknek fontos tapasztalatai, mondanivalója, jó történetei vannak, és ezeket képes a maga szerény eszközeivel kihangosítani.

A kötetnek nagyon izgalmas része, hogy Bakos Áron közli a katonakönyvek tartalmát is: ezekben többek közt magyar és román nyelvű katonanóta-szövegek is szerepelnek, de különféle személyes feljegyzések is, tartozásokról, stb. Példaként egy első világháborús pár sor:

„Mikor bucsuztam ugy-e mondtam / Lehet, hogy jőn különb legény,/ Szeresd te azt, mert messze földre, / Halálmezőkre megyek én!”. Vagy szintén egy első világháborús bejegyzés: „Tudom hogy az én fohászom többé / Nem hallja meg senki odafönn az égbe”.

Bakos Áront arra kértük, értékelje néprajzkutatói szempontból ezeket a szövegeket. „Ami az anyagban érdekes volt, hogy írójuktól fennmaradt egy korábbi levél, amelyet a háború kitörése előtt, sorkatonaként küldött haza Mészkőre Boszniából. Tartalmával szerintem a legtöbb mai huszonéves is azonosulhat, a szerzőjük panaszkodik a pénzhiányra s a szüleitől anyagi segítséget kér, hosszan elidőzik a bosnyák lányok leírásánál és élénken érdeklődik az otthoniak felől, tervezi a jövőjét és honvágya van. De ami talán a legfontosabb, hogy a katonai szolgálat púp a hátán. Mégis, alig telik el néhány év, már a fent idézett dalokat veti papírra” – ecsetelte a szerző.

Mint mesélte, a szövegek írója ekkor a lányokra nem vágyódik, hanem lemond róluk, a katonai szolgálat pedig már nem nyűg, hanem nemes cél. „A hasonló feljegyzések nem unikálisak, rengeteg katona ragadott tollat az első világháborúban és hasonlóképpen énekelte meg az önfeláldozó katona alakját. Ezt a szerepet fel kellett építeni, meg kellett tanulni. Néha talán hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni, hogy katonaként, parancsszóra odadobták az életüket, pedig ha belegondolunk, mérhetetlen önfegyelmezés kellett ahhoz, hogy a védettséget jelentő lövészárokból egy ember előlépjen és rohamra induljon a szinte biztos halálba” – mondta a néprajzkutató.

Bakos Áron számára ezek a feljegyzések azért voltak fontosak, mert

segítettek megérteni a propaganda internalizálásának a folyamatát, az állami fegyelmező intézmények összetett működésmódját. A kötet végén képanyag is található – főként katonafényképekről, de katonakönyvekről, emlékművekről, családi relikviákról is.

„Ennek legfontosabb hozadéka talán az, hogy a gyűjtés helyzetébe bepillantást engedjen, a helyi életvilágokat kicsit közelebb hozza az olvasóhoz. A tárgyak szerepével ez a kötet kevésbé foglalkozik, a történetekre fókuszálok, ilyen értelemben a kötet végén található képanyag egy jövőbeli kutatási témára nyit kaput” – mondta Bakos Áron. A kötetben olyan történetek is felidéződnek, amik nem az adatközlővel estek meg, hanem az adatközlő például a nagyapja által megélt és elmesélt tapasztalatokat mondja el. A szerzőt arról is megkérdeztük, ezek a „közvetett” történetek ugyanolyan értékesek-e, mint azok, amelyek a személyesen megélt tapasztalatokat adják át.

„Az érték fogalmát annyiban óvatosabban kezelem, hogy nekünk nem feladatunk értékelni jelenségeket, a feltárás és az értelmezés is éppen elég feladatot ad. Mindenesetre, ha a kulturális, társadalmi szerepe felől tekintek erre a kérdésre, akkor egy csoport számára ezek a szövegek akár értékesebbek is, hiszen arra utalnak, hogy a szövegek a folklorizálódás útján ellépnek az első szám első személyben megfogalmazott élménytörténetektől. Amögött, hogy több nemzedék megőriz egy történetet, társadalmi, kulturális okokat sejthetünk – persze egy első számú elbeszélés mögött is számos ilyen ok van” – mondta el a kutató.

Egyébként nemcsak generációk között, hanem a nemek között is vándorolnak történetek, ezt a férfiasnak tűnő szöveghagyományt a nők is éltetik, mesélik, továbbadják.

„Leírok olyan beszédszituációkat, ahol egyenesen az asszonyok vitték a prímet, apjuk, férjük, fiuk élményeiből ők gyúrtak történeteket. És ha ennek kapcsán még valami frappánsabbat kellene megfogalmaznom összegzésként, akkor a kötet szerintem megmutatja, hogy ebben a vizuális ingerektől, mindenfelől felénk áramló szövegek által leterhelt világban is van még hely a szóbeliség által közvetített, egyéni és helyi történeteknek” – fogalmazott Bakos Áron.

korábban írtuk

Márciusi hősöknek kijáró tisztelettel emlékezett meg iskolája az ukrajnai háború aradi magyar áldozatáról
Márciusi hősöknek kijáró tisztelettel emlékezett meg iskolája az ukrajnai háború aradi magyar áldozatáról

Fát ültettek egykori iskolájában az aradi Wittmann Rudolf emlékére péntek délelőtt. A Csiky Gergely Főgimnázium diákja tavaly októberben esett el az ukrán–orosz fronton, ahol önkéntesként harcolt az ukrán hadseregben.

korábban írtuk

Védelmi miniszter: nem lesz kötelező katonai szolgálat, nem áll fenn orosz támadás veszélye Románia ellen
Védelmi miniszter: nem lesz kötelező katonai szolgálat, nem áll fenn orosz támadás veszélye Románia ellen

Szó sincs a kötelező katonai szolgálat visszaállításáról Romániában – szögezte le Angel Tîlvăr védelmi miniszter.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. június 15., szombat

Örömtréningként élik meg az együtt éneklést a kolozsvári UniCante kórus tagjai – Fekete Miklós karvezetővel beszélgettünk

Minden évadban új csapattal, sajátos stílusú és „ízű” repertoárral kezdi el a közös munkát Fekete Miklós, aki 15 éve alapította meg a kincses városban az UniCante Egyetemi Kórust. A karvezető a tagok motivációjáról, a vasárnapi ünnepi koncertről beszélt.

Örömtréningként élik meg az együtt éneklést a kolozsvári UniCante kórus tagjai – Fekete Miklós karvezetővel beszélgettünk
2024. június 14., péntek

Több mint 100 ezer nézőt várnak a TIFF-re, amely péntek este telt házas nyitógálával kezdődik Kolozsvár Főterén

Telt házas nyitógálával kezdődik pénteken este a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF), Románia legfontosabb filmes eseménye – közölték a szemle szervezői.

Több mint 100 ezer nézőt várnak a TIFF-re, amely péntek este telt házas nyitógálával kezdődik Kolozsvár Főterén
2024. június 14., péntek

Marosvásárhelyi származású írónak ítélték oda a londoni pénzintézet irodalmi díját

Bartis Attila A vége című műve kapta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) idei irodalmi díját.

Marosvásárhelyi származású írónak ítélték oda a londoni pénzintézet irodalmi díját
2024. június 13., csütörtök

Laterna magica divina címmel nyílik fotótárlata Laczkó Vass Róbert színművésznek Kolozsváron

Laterna magica divina címmel nyílik fotótárlata Laczkó Vass Róbert színművésznek Kolozsváron az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Galériában.

Laterna magica divina címmel nyílik fotótárlata Laczkó Vass Róbert színművésznek Kolozsváron
2024. június 12., szerda

Tíz alkotást vetítenek a TIFF magyar filmnek szentelt napján Kolozsváron, számos alkotó is jelen lesz

Tíz alkotást láthat a közönség idén a 23. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) magyar filmnek szentelt napján, június 19-én. A kolozsvári vetítéseken számos alkotó is jelen lesz – közölték szerdán a szervezők.

Tíz alkotást vetítenek a TIFF magyar filmnek szentelt napján Kolozsváron, számos alkotó is jelen lesz
2024. június 12., szerda

„Mi vagyunk a természet”: népszerűnek bizonyul Románia egyetlen, a természetnek szentelt szemléje, a brassói LYNX

Több mint 2000 érdeklődő vett részt a kizárólag a természetnek szentelt ingyenes fotó- és dokumentumfilm-szemlén, a brassói LYNX fesztiválon – közölték szerdán a szervezők.

„Mi vagyunk a természet”: népszerűnek bizonyul Románia egyetlen, a természetnek szentelt szemléje, a brassói LYNX
2024. június 11., kedd

Július 10-én tartják az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett, Janovics című előadás előbemutatóját Kolozsváron

Elkezdődtek a Vecsei H. Miklós által jegyzett, Janovics című darab próbái ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színházban – közölte a társulat.

Július 10-én tartják az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett, Janovics című előadás előbemutatóját Kolozsváron
2024. június 11., kedd

A nagy érdeklődés miatt már lehet jegyeket vásárolni a szeptemberi kolozsvári Jézus Krisztus Szupersztárra

A nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel szeptemberben is műsorra tűzte a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperát a Kolozsvári Magyar Opera társulata.

A nagy érdeklődés miatt már lehet jegyeket vásárolni a szeptemberi kolozsvári Jézus Krisztus Szupersztárra
2024. június 10., hétfő

Folyt. köv.: többek közt Ceașescuról szóló minisorozatot is kínál a 23. TIFF

Teljes sorozatokat, vagy sorozatok egyes részeit is felvonultat romániai premierként a június 14. és 24. közt tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF).

Folyt. köv.: többek közt Ceașescuról szóló minisorozatot is kínál a 23. TIFF
2024. június 06., csütörtök

Székelyföldi produkció nyitja a pénteken rajtoló nagybányai színházi fesztivált

Székelyföldi produkcióval, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Ecce homo című, Munkácsy Mihály festményeit feldolgozó előadásával indul pénteken a 30. nagybányai Atelier Nemzetközi Színházi Fesztivál.

Székelyföldi produkció nyitja a pénteken rajtoló nagybányai színházi fesztivált