Az Egyesült Államoknak térségünkben elsősorban biztonsági érdekei vannak: az orosz befolyás ellentételezése, az Amerika-szkeptikus francia–német páros kiegyensúlyozása a NATO-ban, a Balkán pacifikálása, a fekete-tengeri energia- és katonapolitika erősítése, Ukrajna stabilizálása. Az, hogy a két elnök találkozik, egyrészt a román elnöki hivatal következetes atlantista politikájának a díjazása, másrészt

Biztonsági témákban új fejlemények vannak térségünkben: a szerb–koszovói konfliktus éleződése – és ezzel kapcsolatban Moszkva aktivizálódása Szerbiában, várható hatalmi harc Ukrajnában, energiapolitikai zavarok a Fekete-tengeren. Románia a Közel- és Közép-Keleten, valamint Észak-Afrikában is tehet szívességeket a „nagy testvérének”. Johannis ugyanakkor magyarázhatja Izrael-politikáját (jeruzsálemi nagykövetség), és országa hozzáállását az amerikai cégek igényeihez a fekete-tengeri szénhidrogén, a verespataki bányaügy, és a román állami Tulajdon Alap ügyeiben” – mutatott rá Barabás T. János.

Stratégiai játszmák

Felvetésünkre, miszerint a stratégiai partnerség keretében fölmerült, hogy az Egyesült Államok megpróbálja Romániára hárítani az egyre inkább önállósodó Törökország szerepét Oroszország megfékezésében, de mennyire lehet képes Románia megfelelni ennek a feladatnak, elmondta: nincs szó Törökország Románia általi kiváltásáról.

„Elég a térképre tekintenünk, hogy megértsük Ankara fontosságát. Törökországban az amerikaiaknak atomfegyvereik vannak, Incirlikben a legfontosabb regionális légi támaszpontjuk, Izmirben a NATO szárazföldi parancsnokság.

Azt is tapasztaljuk, hogy a klasszikus nagyhatalmi politikának megfelelően Washington összetett diplomáciai lépésekkel (pl. a Johannisszal való barátkozás Erdogannal szemben) nyomást gyakorol Isztambulra, például jelenleg azért, hogy kevésbé legyen konfrontatív a szíriai és iraki kurdokkal, hiszen Washingtonnak utóbbiakra is szüksége van. A bukaresti politikai boszorkánykonyhában mindezt jól tudják, és keresik ennek hozadékát: előnyösen hozzájutni amerikai fegyverekhez, IT-hez, valamint

– ecsetelte az elemző.

Kérdésünkre, hogy valóban stratégiai partnerségről és baráti viszonyról van szó, vagy arról, hogy Románia éltanulóként viselkedve dollármilliárdokat költ amerikai fegyverekre, elmondta: az új NATO-tagállamok gazdasági, politikai érdekeiknek megfelelően kényes egyensúlyban igyekeznek amerikai, francia, és német fegyvereket vásárolni, Bukarestben ez a balett kissé sutára sikeredett az utóbbi években, de ígéretekben nincs hiány román részről.

– mutatott rá.

Európa nem elég erős

Annak kapcsán, miért látja Románia az Egyesült Államokban biztonsága szavatolóját, az elemző emlékeztetett: „az európai hatalmak nem tudják megvédeni magukat egy klasszikus háború esetében, nem tudnak erőt kivetíteni Észak-Afrikába, a Balkánba, a Közép-Keletre, de információs konfliktust sem tudnak menedzselni például Kínával. Kooperatív biztonságpolitikában gondolkodhatunk.

– vázolta a körülményeket.

Az elemző azt is elmondta: „benne van a pakliban”, hogy a találkozónak köze lehet ahhoz, hogy a fekete-tengeri Neptun lelőhelyen kitermelési engedélyt kapó amerikai ExxonMobil a kedvezőtlen romániai jogi környezetre panaszkodva halogatja a kitermelés megkezdését. „Az energiapolitika a Trump-adminisztráció húzóereje, és Európában most egyre több akadályuk lett (Északi Áramlat 2, palagáz iránti érdektelenség)” – emlékeztetett.

Felvetésünkre, hogy mennyivel nevezhetőbb barátinak a román–amerikai viszony a magyar–amerikainál, rámutatott: a nemzetközi kapcsolatokban nem az érzelmek, hanem az elit által felfogott érdekek a fontosak. „Tehát nem az elnök baráti mosolya számít.

Kényes és bonyolult biztonsági környezetben vagyunk, amely ráadásul egyre gyorsabban változik, és egyre összetettebb. Ha rosszul lépünk, könnyen bukott állammá válhatunk 10–20 év múlva. Ez az újszerű kihívás térségünk országainak szorosabb együttműködését igényeli, ha szeretnek minket, ha nem a távoli hatalmak” – mondta el lapunknak Barabás T. János.