„A szigorodó uniós szankciók jelzik, hogy Brüsszelnek elege van már Lukasenkából, ám a rendszer megdöntéséhez ez nem elég. Sőt ez az elszigetelés teljesen nem is fog működni. De meg kell jegyezni, hogy az EU lehetőségei is korlátozottak, hiszen úgy kellene büntetni Lukasenkát, hogy közben ne lökjék teljesen Putyin karjaiba. Ebből a helyzetből tehát többet nem nagyon lehet kihozni, és azon sem lepődnék meg, ha a légitársaságok egy része idővel szép csendben visszasomfordálna a belarusz légtérbe. Lukasenka közben belpolitikai értelemben elérte, amit akart” – mondta a külpolitikai szakújságíró.

Stier Gábor szerint a belarusz társadalom megértette, hogy az emigrációban lévő ellenzéktől sokat nem várhat. „A tüntetések kifulladtak, teljes az apátia. A rendszer ennél tovább nem fog keményedni, hiszen nincs nagyon miért. A jelenlegi helyzetben Lukasenka megkezdheti – nem fogja elsietni – a politikai átmenetet, ennek részeként az alkotmányos reformot, miután a mostani akcióval otthon, Keleten és Nyugaton mindenki értésére adta, hogy akkor és úgy megy el, amikor és ahogy akar. Ez 2023 előtt szerintem nem reális, de lehet ez akár később is. Erre a folyamatra Putyin tud hatni, de mint eddig is láttuk, Lukasenka őt is megpróbálja kijátszani” – vázolta fel a közeljövőt a főszerkesztő.

Stier Gábor a Moszkvatér.com portálon közölt korábbi elemzésében azt írta, a történteknek szélesebb értelemben vett üzenete is van. Mégpedig az, hogy a posztszovjet térség nyugati nyomás alatt lévő politikusainak elegük van abból, hogy packáznak velük. „A Kelet és a Nyugat között olyannyira kiéleződött a feszültség, hogy most már egyik fél sem nagyon ad a látszatra sem.

Ha mindebbe belegondolunk, akkor akár el is hessegethetjük azt a gondolatot, hogy Lukasenka ágyúval lőtt verébre. Számára ugyanis az volt a fontos, hogy az a lövés nagyot szóljon” – hangsúlyozta Stier Gábor.

Bendarzsevszkij Anton belarusz származású, Magyarországon élő elemző a Mandiner portálnak azt mondta, a tavalyi fehérorosz elnökválasztásokon egyértelműen kiderült, hogy megcsappant az államfő népszerűsége. „Ha még vannak is Lukasenkának támogatói – én nem hiszem el, amit az ellenzék mond, hogy csak két-három százaléka van, szerintem húsz-harminc százalék közötti támogatottsága van még mindig – egyértelmű, hogy ők már kisebbségben vannak” – hangsúlyozta a budapesti Danube Institute geopolitikai kutatócsoport-vezetője.

Mint mondta, a tavaly szeptemberi szocsi találkozón a fehérorosz államfő gyaníthatóan sok mindent megígért Putyinnak, köztük azt is, hogy lesz egy hatalomátadás, egy alkotmánymódosítás, amely az elnöki hatalmat leépíti, és amely előrehozott elnökválasztással fog járni, másrészt pedig felpörgetik az orosz–belarusz integrációt, amit Oroszország régóta erőltet, Lukasenka pedig mindeddig ellenállt.

– nyomatékosította Bendarzsevszkij Anton. Hozzátette ugyanakkor, hogy azóta megint fordult a helyzet, mert volt egy orosz Navalnij-ügy, amely egyfajta legitimációt adott Lukasenkának. Elmondhatta, hogy Oroszországban sincs minden rendben, így kedvező alkupozícióba került. A szakértő ezért úgy gondolja, Lukasenka sikeresen tudja hárítani a további integrációra irányuló orosz kísérleteket – gazdasági integrációs intézkedések azonban biztosan lesznek.