Elemző a Krónikának: Oroszország birodalmi háborút folytat, Ukrajna jövője a biztonsági garanciákon múlik

Nyilván Ukrajna számára önmagában siker, hogy a három év alatt sikerült kivédekezniük a teljes megszállást, tehát az ország nem esett el, nem történt orosz áttörés, nem foglaltak el jelentősebb területeket. Annak ellenére, hogy a céljukat nem tudták elérni, nyilván már az is siker, hogy ellenálltak az orosz csapatoknak.

korábban írtuk

Moszkva: a NATO vonja vissza az Ukrajnának Bukarestben tett csatlakozási ígéretet

Ukrajna NATO-tagsága elfogadhatatlan Oroszország számára – jelentette ki az orosz külügyminisztérium kedden annak kapcsán, hogy Szaúd-Arábiában találkozik Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.

Oroszország számára rövid távon a problémát az eszközöknek a hiánya fogja jelenteni. Rövid távon nem hónapokat kell érteni, hanem egy-két évet. Az elmúlt éveket alapvetően a hidegháborús időkben legyártott, raktárakban leselejtezett, vagy elraktározott katonai eszközöknek a bevetése jellemezte, és nem tudnak annyit gyártani, mint amennyit elhasználnak. Például a harckocsik esetében az orosz gyártás évi 200-220-230 harckocsi, és azért itt évente ezres nagyságrendben veszítenek el haditechnikát, bár a pontos számokat nem tudjuk.

Ez elsősorban motivációs probléma, hiszen ha több mint egy éve a kezdeményezés az orosz oldalon van, nincsenek jelentős ukrán sikerek, akkor az emberek kevésbé szívesen mennek a hadseregbe, és mindenáron próbálják elkerülni a toborzást, úgyhogy sokkal nehezebb az embereket toborozni. Tehát rövid távon ez lesz a probléma Ukrajna számára, de ez nem néhány hónapnak a kérdése, hanem az egy éves, vagy annál hosszabb időtáv.
Tehát

Oroszország az Ukrajna elleni, meglepetésszerű támadás során több területet el tudott foglalni, most jelenleg is nagyjából az ország területének mintegy 17-18 százalékát tartják megszállás alatt. Ukrajna pedig 2022 végén tudott jelentős területeket felszabadítani, a kijevi, Harkivi, a Herszoni területek, és azóta ezek a területfoglalások, visszafoglalások néhány száz négyzetkilométerben mérhetőek. Tehát nagyjából ide jutottunk 2025-re.

– Ha valóban napirendre kerül a béke kérdése, mire lehet számítani? Oroszország megtarthatja a megszállt területeket, Ukrajna nem lesz a NATO tagja? De mi a garancia arra, hogy évek múlva nem folytatódik a háború?

– Ez a legfontosabb kérdés, hogy milyen garanciákat kaphatna Ukrajna. Mert egyértelműen látszik, hogy Oroszország számára nem néhány ezer négyzetkilométernyi új terület kell, hiszen Oroszország a világ legnagyobb országa, naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy itt területi kérdésről van szó. Ez egy birodalmi jellegű háború Oroszország részéről, imperialista jellegű háború, amely esetében Ukrajna egészére és az ukrán lakosságra lenne szüksége Oroszországnak, ahogy sokkal szorosabb integrációt próbál elintézni Vlagyimir Putyin elnök például Belarusszal, vagy a közép-ázsiai országokkal. Ugyanez a folyamat Ukrajna irányába is lejátszódik, csak ami nem ment politikai vagy gazdasági eszközökkel, azt katonailag próbálták elérni.

Tehát nem gondolom azt, hogy Ukrajna belemenne bármilyen szerződésbe, ami tényleges felhatalmazás, tényleges lépések, konkrét lépések nélkül próbálná rendezni a helyzetet.

korábban írtuk

Ukrajna jövője: Európa a partvonalon

A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.

Tehát ez lenne az egyik opció, talán a valószínűbb opció, a másik pedig egy izraeli jellegű forgatókönyv, de nem tudom, hogy az Egyesült Államok ebben mennyire venne részt.
Izrael esetében arról van szó, hogy ott nincsenek békefenntartók. Izrael nem tagja a NATO-nak vagy valamilyen nagy katonai szövetségnek, hanem az Egyesült Államokkal folytatott szoros együttműködés, az amerikai fegyverek, az izraeli védelmi iparnak a felvirágoztatása, felfejlesztése, és vélhetően a nukleáris fegyvereknek a jelenléte biztosítja, hogy Izrael meg tudja védeni magát a térség államaival szemben, és ütőképes, nagy erőt tudjon képviselni, ami önmagában elrettentő erővel bír.
Tehát

De jelenleg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok részéről kevesebb hajlandóság van arra, hogy ebbe az irányba vigye a dolgot, tehát itt a békefenntartóknak a részvétele a legvalószínűbb forgatókönyv.

– Ha megvalósul a fegyverszünet és utána létrejön egy békeszerződés, az milyen állapotban találja Ukrajnát? Mennyire lenne képes államként működni?

– Nem gondolom, hogy ezzel problémák lennének, hiszen Ukrajna az elmúlt három évben is hatékonyan tudott működni, sőt bizonyos értelemben a háború lehetőséget is adott, hogy a korábban nem túl hatékony rendszereket felszámolják. Ukrajnának be kell tartania az európai uniós integráció bizonyos követelményeit, lépéseit, és az a korábban működő rendszer Ukrajnában, például az oligarcháknak az ukrán belpolitikára gyakorolt hatása, most már egyáltalán nem érvényes a háborút követően. Mert ezek az oligarchák vagy elveszítették a vagyonukat – például azért, mert a keleti területekhez kapcsolódott a vagyonuk –, vagy letartóztatták őket, vagy külföldre menekültek. Tehát bizonyos szempontból lehetőség van a tiszta lappal indulásra, másrészt pedig

Az ukrán össztermék (GDP) mintegy harmada esett ki egyébként az elmúlt három évben. Az első évben mintegy 29 százalékkal esett az ukrán GDP, utána 3-4 százalékos éves növekedés történt, tehát sikerült a kezdeti veszteségeket elkezdeni minimalizálni, vagy visszaépíteni. Számos ágazat jó állapotban van, és a háború óta is jól működik, például ilyen a mezőgazdasági szektor, ami Ukrajnában mindig is húzóágazat volt. A másik ilyen pedig a védelmi ipar. A háború után ez rendkívül nagy lendületet vett, nagyon sok ember dolgozik a védelmi iparban, nagyon sok cég, magáncég a védelmi ipar számára gyárt, tehát ez egyértelműen húzóágazatává vált Ukrajnának. Sok szektor azonban problémákkal küzd a háború óta.

Tehát sok dolog van, amit sikerült stabilizálni, sikerült újra működésbe hozni. A háború kirobbanása persze problémákat okozott, továbbra is külső finanszírozásra szorul, a GDP egy részének kiesését, a gazdasági problémákat Ukrajna külső segítséggel, többek között hitelekkel, vagy vissza nem térítendő támogatásból tudja megoldani, finanszírozni. Az Európai Uniótól négy évre kaptak 50 milliárd eurós keretet; ezt 2024 elején hagyták jóvá, tehát még több év benne van ebben a támogatásban. A korábbi hiteleknek a visszafizetését pedig legkorábban 2030 után kell majd Ukrajnának elkezdenie. Tehát itt azért van egy kedvező időablak, amikor Ukrajna kicsit rendbe hozhatja a belügyeit és a gazdaságát. Nyilván ez külső segítség nélkül nehezen fog megvalósulni.

Itt fontos leszögezni: az, hogy Ukrajna milyen ütemben és hogyan fog tudni helyreállni, annak a függvénye, hogy milyen béke születik, milyen feltételekkel tudják aláírni a békét. Mert egy hosszú távú béke, amely pontot tesz a háborúra, alapvetően lehetőségeket jelenthet az ukrán fellendülés és gazdaság számára. Egy olyan béke azonban, ami nem garantálja hosszú távon a háború végét, az éppenséggel ellenkező hatást vált ki, mert akkor nem lesznek olyan vállalkozók, olyan financiális intézmények, amelyek hajlandók lesznek befektetni Ukrajnába, hiszen mindig ott lesz annak a veszélye, hogy bármikor újra kitörhet a háború. Tehát ahhoz, hogy egyáltalán megfelelő újjáépítésről beszélhessünk, nagyon fontos, hogy tartós béke szülessen.

korábban írtuk

Ukrajna jövőjéről tárgyal Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter

Kulcsfontosságú tárgyalások kezdődtek kedden Marco Rubio amerikai külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között Szaúd-Arábiában az ukrajnai háború befejezését célzó első megbeszélések előtt.

– Egyáltalán van valós esély arra, hogy tényleg elhallgatnak a fegyverek Ukrajnában?

– Sokkal több esély van rá, mint egy hónappal, vagy mint fél évvel ezelőtt. Most úgy tűnik, hogy van politikai szándék az Egyesült Államok részéről, továbbá Ukrajna részéről, és meglepő módon az oroszok is belementek a tárgyalásokba. Legalábbis úgy tűnik, mert azért ők vegyes jelzéseket küldtek az elmúlt hónapokban, azt jelezték, hogy úgy érzik, az idő nekik dolgozik, és jól állnak, úgyhogy miért kötnének kompromisszumot a fronton? Most mégis hirtelen felgyorsultak az események, és úgy tűnik, hogy hajlandóak a tárgyalásra.

Mondom, még mindig benne van a lehetőség, hogy aztán ebből nem lesz semmi. És az egyik kulcskérdés a már tárgyalt nemzetközi garanciáknak a kérdése lesz. Azt gondolom, hogy Ukrajna hajlandó lesz lemondani bizonyos területekről azért cserébe, hogy tartós és hosszú távú nemzetközi biztonsági garanciákat kapjanak. Hogy hajlandó lesz-e Oroszország elfogadni ezeket, vagy belemenni egy ilyen rendezésbe, az más kérdés. Nehéz megjósolni, mert egyelőre még nem látjuk az orosz pozíciókat, és azt, hogy mivel mennek tárgyalni. Gondolhatjuk, hogy

Az EU valószínűleg nem lesz kérdés, nem lesz a tárgyalások témája, tehát katonai szövetség szempontjából semleges Ukrajna szükséges, emellett az oroszok szeretnék megkapni a négy ukrán terület egészét. Aminek, megmondom őszintén, nincs semmi realitása, hiszen a négy ukrán területnek csak egy részét birtokolják, kettőben a megyeszékhelyeket, Zaporizzsja városát, vagy Herszon városát nem birtokolja az orosz hadsereg, tehát ezek eleve irreális követelések.

Hogy aztán a két álláspont között hol lesz a közös metszőpont, hol fognak találkozni, azt majd a tárgyalások során fogjuk meglátni.

– Milyen szerepet kaphat Európa a békefolyamatban?

– Az az igazság, hogy Európa elvesztette a kezdeményezőképességét, és ezt sajnálatosnak tartom, mert azt azért fontos leszögezni, hogy Európa nagyon sok segítséget adott Ukrajnának a háború kitörése óta. Ráadásul a 2014-es megállapodásokban éppen az európai vezetők vettek részt. A 2014 szeptemberében, majd 2015 februárjában megkötött Minszk-1 és Minszk-2 megállapodásokat Angela Merkel és Francois Hollande európai vezetők hozták tető alá, és Petro Porosenko (akkori ukrán elnök – szerk megj.) és Vlagyimir Putyin volt a másik két résztvevője ezeknek a megállapodásoknak, az Egyesült Államok nem volt akkor sehol.

főleg 2024 folyamán, amikor az amerikai elnökválasztási kampány miatt az Egyesült Államok gyakorlatilag kiesett a háború rendezéséből, vagy a háborúról szóló aktív párbeszédből. Ugyanakkor nem történt semmi az Európai Unió részéről, ami nem azt tükrözte volna, hogy Európa csak passzív követője az eseményeknek, és utólag reagál rájuk, hanem valahogy a folyamat élére áll, és saját stratégiával, saját elképzelésekkel jelentkezik.

korábban írtuk

Ukrajnai háború: a NATO-főtitkár bízik az amerikai tárgyalócsoport munkájában

A NATO-főtitkár bízik az amerikai tárgyalócsoport munkájában az ukrajnai háború lezárásáról szóló megbeszéléseket illetően. Mark Rutte hétfőn az Fox News hírtelevíziónak adott interjúban beszélt erről.

Az Egyesült Államok részéről az új adminisztráció igazából már az elnökválasztási kampányban is célul tűzte ki a háború mielőbbi rendezését, és most követi ezeket a célokat, végigmegy ezeken a célokon. Úgyhogy igazából nem kell csodálkozni azon, hogy az Egyesült Államok aktív külpolitikát folytat, azon csodálkozhatunk, hogy Európa az elmúlt egy évben miért nem vette át ezt a kezdeményezést, és miért nem állt elő saját stratégiával. Ezt sajnálatosnak tartom, és valóban úgy tűnik, hogy az európai döntéshozókat döntő kérdésekben ki fogják hagyni a tárgyalásokból.

Donald Trump eleve azt mondta, hogy úgy képzeli el a háború rendezését, hogy az Egyesült Államok összehozza a békét, a tárgyalásokat, majd pedig a háború utáni helyzetben Európának kell garantálni a békét, vagy biztosítani a béke betartását. Tehát már ezekben a nyilatkozatokban is látszik, hogy Európának azért fontos szerep jutna. Vagyis Európát nem lehet kihagyni teljesen a tárgyalásokból, de úgy tűnik, hogy az események alakulására, a stratégiára, a tárgyalási feltételekre kevés befolyása lesz, nem lesz döntő szava bennük.

– Néhány NATO-tagállam illetékesei arról beszéltek, hogy Oroszország öt éven belül háborút indíthat a katonai szövetség ellen. Ennek van realitása, vagy inkább riogatás?

– Ezeket inkább a politikai kommunikáció kategóriájába sorolom. Persze világos, hogy az európai országok egy része számára Oroszország egzisztenciális veszélyt jelent, és egzisztenciális veszély volt az elmúlt évszázadok során. Itt most elsősorban a balti országokra és Lengyelországra gondolok, vagy Finnországra, ők együtt élnek ezzel az Oroszországgal évszázadokon keresztül. Magyarország is többször összetalálkozott az orosz birodalmi magatartással, vagy orosz birodalmi hódítással, de azt gondolom, hogy

Oroszország tesztelheti a NATO erejét mondjuk hibrid eszközökkel, de a moszkvai vezetés nem mer közvetlen, nyílt összeütközésbe lépni a NATO-val. Főleg azért sem, mert egyébként az orosz birodalmi tervekben még azért bőven akad tennivaló a saját környékén is.

korábban írtuk

Növelnék az európai védelmi kiadásokat, de az európai békefenntartók Ukrajna területére küldése kérdéses

A hétfőn Párizsban rendkívüli megbeszélésekre összegyűlt európai vezetők a kontinens védelmi képességeinek növelésére irányuló kiadások növelésére szólítottak fel, de megosztottak maradtak abban az elképzelésben, hogy békefenntartókat küldjenek Ukrajnába.

Itt felkészülhet mondjuk Georgia, Örményország, Belarusz, Kazahsztán, vagy más közép-ázsiai országok, Üzbegisztán, Kirgizisztán. Tehát ez az irány, ahol Oroszország sokkal aktívabban léphet fel, és ezeket az országokat próbálja majd sokkal szorosabb szövetségre kovácsolni, és Ukrajna lehet a példa. Vagyis azt mondhatják: tessék, Ukrajnában sikeres orosz katonai műveletet hajtottak végre – bár ez nyilván kommunikáció kérdése. Ukrajna a példa, hogyha valaki ellenáll, vagy nem hajlandó szorosabb integrációra lépni Oroszországgal, akkor megkapja a maga Ukrajnáját, és ezzel próbálhatják majd sokkal szorosabb szövetségbe formálni ezeket az országokat. Van egy eurázsiai gazdasági unió, ami 2015-ben indult el, és ennek a mentén történhet a további, szorosabb integráció. Úgyhogy azt gondolom, hogy elsősorban ez az, amit látni fogunk. Bevallom, a NATO és Oroszország közötti összecsapásra kevés esélyt látok.