Az Európai Unió 28 tagállama különben mintegy 31,2 millió személy elszállásolására képes a hivatalos szálláshelyeken. A legtöbb vendégágy, 5,1 millió Franciaországban van – ez az Unió egészének a 16,5 százalékát jelenti. 15,6 százalékkal, vagyis 4,9 millió férőhellyel Olaszország következik, a harmadik pedig Spanyolország 3,5 millió vendégággyal. Eközben Ausztriában egymillió, Horvátországban 987 272, Lengyelországban 749 191, Csehországban 716 563, Magyarországon 446 400, míg Bulgáriában 328 264 szálláshely van.

Nem éri meg?

A szabadpiac szabályozza a szálláshelyek építését, a turistaforgalmat kell felpörgetni, és akkor növekedni fog a szálláshelyek száma is Romániában – szögezte le megkeresésünkre Herman Rosner, az Utazási Irodák Országos Szövetsége (ANAT) vezetőtanácsának tagja, amikor arról faggattuk, hogy a számos turisztikai látványosságot felvonultató Romániában hogy lehet kevesebb szálláshely, mint a jóval kisebb országokban.

A szakember rámutatott, a befektetők üzleti terv alapján döntik el, megéri új szállodát, panziót építeni vagy éppen felújítani egy régit. Ha a befektetés nem térül meg belátható időn belül, bele sem vágnak. Rosner erre példaként említette, hogy sem a sepsiszentgyörgyi Bodok, sem a kovásznai Hephaiszthosz szállodára nem jelentkezett még vevő.

Az idegenforgalmi vállalkozó elismerte, hogy

így a növekedés ellenére még mindig messze elmarad a turizmusban jól teljesítő országoktól. Magyarországon és Bulgáriában például a turisták száma meghaladja a lakosság számarányát, ehhez mérten magas a szálláshelyek száma is, hiszen hatalmas keresletet kell kielégíteniük.

Nagyon alacsony a kihasználtság

Romániai viszonylatban a legtöbb vendégéjszakát Bukarestben jegyzik, a fővárosban koncentrálódnak a befektetések is, ám oda a vendégek általában üzleti célból, és nem turistaként érkeznek. Rosner emlékeztetett, hogy a romániai szálláshelyek kihasználtsága 30 százalék alatt van, ami nagyon kevés, szerinte előbb ezt kellene feltornázni.

A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kö­zelmúltban bevezetett átalányadó is elriasztja a befektetőket, hiszen például Kovásznán a tulajdonos 10 millió eurót fordított a szállodája felújítására, tehát semmi profitja nem maradt, mégis adóznia kell. A magyarországi belföldi turizmus 32 százalékát az üdülési utalványok generálják,

sőt a munkaügyi minisztérium már az ezt szabályozó törvény visszavonását tervezgeti. A szakértő szerint, ha állami segítséggel fellendítenék a belföldi turizmust, akkor az ágazatba több pénz áramlana, és a vállalkozók nagyobb fizetéseket adhatnak, szakképzett szakácsot, pincért foglalkoztatva növelhetnék a szolgáltatásaik minőségét, és így már a külföldi vendégek számára is vonzó lehetne az ajánlatuk.

A jó szakemberek mind elmentek külföldre, hajókon, szállodákban dolgoznak, őket kellene hazacsábítani vagy rugalmasabb törvénykezéssel lehetővé tenni, hogy a romániai vállalkozók külföldieket alkalmazzanak – mutatott rá Rosner. Hozzátette: Brassópojánán már a Fülöp-szigetekről, Afrikából hozzák a munkaerőt.

Az infrastruktúra fejlesztése is nagyon fontos ugyanakkor a turizmus fellendítése szempontjából, hiszen ha a turistának többet kell utaznia a repülőtérről a szálláshelyig, mint amennyit repült, akkor inkább lemondja az utat. Rosner felháborítónak tartja, hogy Bálványosfürdőig vagy Kovásznáig foltozott, rossz utakon kell utazni,

Hangsúlyozta, Romániában a gyógyturizmus lehetne a húzóágazat, hiszen olyan természeti kincsek vannak, melyek máshol nem találhatók meg. „Most már Dubajban is lehet sízni, de borvízforrások, mofetták nálunk vannak, ezeket kell kihasználni” – szögezte le Herman Rosner.

Szárnyal a feketeturizmus

A hivatalos statisztikai adatok nem tükrözik a valóságot, mert

– véli eközben Daragus Attila. Az ANTREC faluturisztikai szövetség elnöke a Krónika megkeresésére kiemelte, a hatóságok csak a hivatalosan bejelentett szálláshelyeket ellenőrzik, és bírságolják.

– részletezte a turisztikai szakember. Szerinte sokan már nem is újítják meg az engedélyüket, vagy feketén folytatják, vagy abbahagyják a vendéglátást. „Ez a helyzet nem is fog változni, amíg a hivatalosan működő szállásadókat nem támogatják, vagy nem számolják fel a tisztességtelen konkurenciát” – vallja Daragus Attila.

A romániai turizmus rákfenéje a szezonalitás

A szálláshelyek kihasználtságáról sincsenek megbízható adatok – vélekedik Pál Zoltán idegenvezető, túraszervező is, kiemelve például, hogy a szállodákkal ellentétben a panziók nem kötelesek bejelenteni a vendégeiket, márpedig inkább a panzióhálózat épült ki, sokkal kevesebb a szálláshely a szállodákban. Ez pedig nemcsak Székelyföldre, hanem a leglátogatottabb térségekre is jellemző, például Szeben környékén vagy Máramarosban.

Pál Zoltán úgy véli, hogy a romániai turizmus rákfenéje az alacsony forgalom és a szezonalitás. „A térségen belüli vagy éppen a térségek közötti

– fejtette ki. Hozzátette, most már a szálláshelyek többsége szerepel a keresőmotorokban, ám a minőséggel még gondok vannak, ezért hátrányba kerülhetnek, mivel a vendégek már nem a tulajdonos leírása, hanem a korábbi megszállók véleménye, visszajelzése alapján dönt.

„A Sóvidéken például a panziók többségét a kilencvenes években alakították ki, gyakran a családi házat átépítve, akkor arra törekedtek, hogy a meglevő helyen minél több szálláshelyet hozzanak létre, ezért most

Úgy alakult, hogy az átlag középréteg fizetőképességét meghaladja a szállodai díjszabás, ezért keresik a panziókat, ám elvárásaik vannak: tágas, csendes, kényelmes szobákat keresnek, ezért van, hogy a kereslet és a kínálat nem mindig találkozik” – fejtette ki a Pál Zoltán, aki szerint különben a hiányosságokat legtöbbször apró módosításokkal, kis odafigyeléssel korrigálni lehetne.