2010. december 30., 10:382010. december 30., 10:38
Az utóbbi két év a G7 hanyatlása és a perifériák, Kína, India, Oroszország, Brazília, Szaúd-Arábia, Törökország és mások relatív gazdasági és politikai előretörése jegyében telt: a világgazdaság „biztonsági tanácsa” már nem a G7, hanem a G20. Egy másik szakértő úgy látta, hogy vége a világnak, mert a válságban halálos sebet kapott a kapitalizmus liberális iránya, lényegében a szabadpiac, amely képtelen volt megelőzni a maga okozta bajt. A megmentés módszere az eddigi jelek szerint mindenütt az, hogy az állam ösztönzéssel és eladósodással beavatkozik a gazdaságba. Ebből hosszabb távú fordulatra lehet következtetni: eszerint a jövő irányzata az államkapitalizmus lenne, annak öszszes káros következményével együtt a politikai demokráciára nézvést. Ugyanis ebben a versenyben nyilván azok az országok kerülnek előnybe, ahol sok évtizedes és nagy az állami tapasztalat a beavatkozásban és a közvetlen gazdasági részvételben – ilyen ismét csak Kína, India, Oroszország és néhány latin-amerikai ország –, és nem azok az országok – a liberális kapitalizmus eddigi, nyugati erőközpontjai –, ahol a tapasztalat kevés, és a lakosság nem szokta meg, illetve nem áhítja az állami gyámkodást.
Még „romantikusabban” fogja meg a világvégét az az elemző, aki szerint azért az a gond, hogy a G20-tól várt szép új rend nem is jött létre. A farkas már nem hál a báránnyal, mint a tavalyi tűzoltás és árvízi mentés legnehezebb napjaiban, amikor úgy tűnt, hogy ritka együttműködés lehetséges a legkülönfélébb érdekek között a közös játéktér, a nemzetközi pénzügyi rendszer alapjainak megmentése érdekében. A G20-as csoport idei csúcsértekezleteiről megjelent közlemények mind hosszabbak és mind üresebbek. Közben a G20-ak között felütötte a fejét a protekcionizmus réme – ha akár csak annyiban is, hogy a nagy felfordulásban nyoma veszett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) aktuális tárgyalási fordulójának (dohai forduló) –, és idén ősszel sokan már kibontakozó valutaháborúra figyelmeztettek: egyesek exportelőnyök érdekében mesterségesen alacsonyan tartják valutájuk árfolyamát. Az egykori periféria részéről erre Brazília panaszkodott először az ősszel, de Kína címére ugyanez a kifogás régóta hallható, főleg az Egyesült Államokból és kisebb hangerővel Európából is.
A derűlátóbbak azonban nyugodtak. Nincs vége a világnak – mondja egy másik elemző –, mert a helyzet az utóbbi húsz évben megváltozott a megelőző sok ezer évhez képest. A kemény érdekellentétek nem szűntek ugyan meg, azonban a sokat kárhoztatott globalizáció miatt ma már egyetlen ország vagy országcsoport sem olyan erős, független, illetve önellátó, hogy érdekeit alapvetően mások rovására próbálhassa érvényesíteni tulajdon sérelme nélkül. És nincs vége a világnak – mondja egy másik hang –, mert eközben a liberális központokba valamelyest visszatér ugyan a szigorúbb szabályozás, az állami ellenőrzés, átmenetileg a beavatkozás, ellenben a diktatórikus központokban ez csökken, és fokozatosan terjed a piacgazdasági rend. A mai kínai vagy dél-koreai gazdaságmenedzselés nemigen hasonlít a húsz-harminc évvel ezelőttire, Oroszországról már nem is szólva. Az amerikai kormány a részleges és lassacskán kifutó bankállamosítási programjával egyáltalán nem közeledett annyit a gazdaság sokak által rettegett „szovjetizálásához”, mint amennyit az orosz államkapitalizmus húsz év alatt távolodott a szovjet rendszertől a szabad piacgazdaság felé haladtában, az összes informális parancsuralmi vonása dacára. És a maga módján mindkettő sikeres korrekció a korábbi állapotokhoz képest. A globalizáció ebben is menthetetlenül hozott és hoz kiegyenlítődést, amit a gazdasági világválság alapjában nem befolyásolt, csak felgyorsított.
A sokféle forgatókönyv közül pedig az MTI elemzője szerint ki-ki választhat vérmérséklete szerint. Érdemes azonban felidézni egy régi, mára elfeledett forgatókönyvet is: az 1950-es, 1960-as években lezajlott német gazdasági csoda atyjának tartott Ludwig Erhard szerint „minden gazdasági tevékenység célja kielégíteni a fogyasztó szükségleteit, és ekképp hozzájárulni a közösség jólétéhez”. (Die Neue Zeitung, 1947. június 23.) Ez manapság, sajnos, nem is olyan kézenfekvő, mint első pillantásra látszik, de vajon kitalált-e bárki ennél okosabbat a válság nyomán? – teszi fel a kérdést az összeállítás szerzője.
Az Európai Számvevőszék új jelentése szerint az Unió (saját hatáskörén belül) nem támogatta eredményesen az állami nyugdíjakat kiegészítő és az uniós polgárok megfelelő nyugdíjjövedelméhez hozzájáruló kiegészítő nyugdíjak kifejlesztését.
Románia nem küldte meg az Európai Bizottságnak (EB) a költségvetési hiány csökkentéséről szóló éves előrehaladási jelentést, amelyet április 30-ig kellett volna megküldenie a hétéves költségvetési terv végrehajtásának részeként.
Donald Trump amerikai elnök pénteken közölte, hogy javasolni fogja kabinetjének: június 1-jétől 50 százalékos vámot vezessenek be az Európai Unióból származó árukra, mert az uniós blokk „nehézkes” volt a kereskedelmi tárgyalások során.
A Környezetvédelmi Alap (AFM) a nap folyamán több száz pályázatot hagyta jóvá a villanypásztorprogramban, amelyet még 2023-ban hirdettek meg Tánczos Barna akkori környezetvédelmi miniszter kezdeményezésére – tájékoztatott csütörtökön az RMDSZ.
Szóba sem jöhet a kedvezményes áfakulcsok kivezetése a következő időszakban – jelentette ki pénteken Nicușor Dan megválasztott államfő.
Megvalósíthatónak tartja az európai beruházások és projektek minisztere Nicușor Dan megválasztott elnöknek azt a javaslatát, hogy az állami kiadásokat az áfa (TVA) emelése nélkül csökkentse a kormány.
Mintegy 463 000 nyugdíjas már hónapok óta várja nyugdíjának újraszámítását, amely a bónuszok és a nem állandó jövedelmek figyelembevételével magasabb jövedelmet hozna számukra.
Kedvezményes gazdahitelt hirdet meg a bukaresti mezőgazdasági minisztérium, egy agrárvállalkozás legfeljebb 50 000 eurónak megfelelő lej kölcsönt igényelhet. Az állam a 3 hónapos ROBOR-ral egyenértékű kamatrészt vállalja át a gazdahitelből.
Bár tavaly nagy garral jelentették be, hogy a helyi Sinteza gyár az amerikai Lockheed Martinnal közösen egy fenntartható és stabil energia előállítását támogató, szén-dioxid-kibocsátásmentes akkumulátorgyárat épít Nagyváradon, a terv végül meghiúsult.
Négy repülőtér – köztük három erdélyi – felújítási munkálatára biztosítanak a tartalékalapból 484 millió lejt – döntött csütörtökön a kormány.