– vázolta megkeresésünkre Nistor Laura szociológus, a Sapientia EMTE docense.

A plázajelenség kapcsán felmerül a kirekesztés kérdése is, ami nem csak azt jelenti, hogy bizonyos rétegnek nincs lehetősége ezeken a helyeken vásárolni – így pusztán vágyak szintjén éli meg ennek igényét –, hanem területi, városrendezési és kereskedelmi szempontból is latba kerül a plázalétesítés kirekesztő jellege.

– tudtuk meg a szociológustól. Az egymás fölé tornyosuló termékkatedrálisok mellett ugyanakkor egyre erőteljesebben érvényesülnek a kritikusabb nézőpontok is, amelyek a túlhalmozással ellentétben a helyi termékeket részesítik előnyben és a mértékletes fogyasztás mentén szerveződnek. A szociológus szerint ebben a megközelítésben a plázát úgy is felfoghatjuk, mint rendkívül költséges megjelenítését annak, amihez nem szeretnénk csatlakozni.

Plázázás mint státuszszimbólum

A fogyasztói társadalomról szóló megközelítések azt hangsúlyozzák, hogy identitásunkat sokkal inkább a fogyasztáson keresztül határozzuk meg, mintsem olyan hagyományos státuszváltozók mentén, mint az életkorunk vagy a munkavégzésünk – mint erre az ,,az vagy, amit megveszel, amit fogyasztasz” szállóige is utal. A jelenkori társadalomban a plázába járás egyfajta státuszszimbólumnak számít. A szociológus szerint azonban ez a szokás lényegesen túlmutat az anyagi lehetőségek prezentálásán.

A plázákba ugyanis nem csak fogyasztási céllal, hanem időtöltés és nézelődés szándékával is lehet járni, hiszen a szabadidő eltöltésére számos lehetőség adódik ezekben a terekben.

A szakember ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a plázáktól való elhatárolódás is lehet státuszszimbólum. Azok ugyanis, akik távol maradnak a nagy áruházaktól, nemcsak azért teszik, mert nem engedhetik meg maguknak az ott kínált termékeket és a szolgáltatások fogyasztását, hanem mert nem kívánnak azonosulni a globális piacot képviselő „multikkal”, a plázák mesterséges környezetével, és kritikát fogalmaznak meg a fogyasztói társadalommal szemben – sorolta az egyetemi docens. Ugyanakkor létezik azoknak a vásárlóknak a rétege is, akik ugyan elkötelezett fogyasztói a plázákban fellelhető márkáknak, ám kényelmi okokból inkább online szerzik be a kívánt termékeket.

Arra a kérdésre, hogy a bevásárlóközpont a város igényeiből nőtte ki magát, vagy inkább igényteremtő jelenségként beszélhetünk róla, a szociológus kifejtette, mindkét megközelítés helytálló. Tükrözi ezt az is, hogy a tervezet időszakában a helyi döntéshozók diskurzusaiban mindkét szempont megjelent.

Nistor Laura elmondta, hogy korábban a Sapientia EMTE társadalomtudományi tanszékén is végeztek kutatásokat a sepsiszentgyörgyi fogyasztói szokásokról, és világosan kiderült, hogy a lakosok igénylik olyan globális márkák boltjait is, amelyeket korábban a brassói bevásárlások során tudtak csak felkeresni. Erre az igényre épültek a pláza szükségessége mellett érvelő helyi, politikai-önkormányzati tanácskozások is.

„Kutatóként ugyanakkor nem merném kijelenteni, hogy a helyi pláza egyértelműen, radikálisan megfordítja a brassói bevásárlások trendjét: ez a pláza kisebb, kevésbé változatos a termékkínálat, a már hosszú évek óta Brassóban vásárlók számára valószínűleg már rituális tevékenység a nagyvárosi bevásárlás” – húzta alá a szakember. Elmondása szerint inkább azt látja valószínűnek, hogy a Sepsi Value Centrer olyan vásárlóknak is lehetőséget ad a „plázázásra”, akik kevésbé tudták korábban megoldani ezt a fajta fogyasztást.

Azontúl, hogy a város lakóinak már meglévő igényére reagál, a legtöbb nagyáruházhoz hasonlóan a sepsiszentgyörgyi pláza is az igénytermelést erősíti. A szociológus szerint a pláza azokkal a lehetőségekkel és termékekkel szembesíti a fogyasztót, amelyeket még nem szerzett meg. Ilyen módon pedig ideális terep arra, hogy új fogyasztói vágyakat teremtsen. „Ez az eladóknak egyértelműen jó, egyéni szinten viszont frusztrációkat okoz. Amellett, hogy felzárkóztat a fogyasztói társadalomhoz, kirekesztésre is alkalmat teremt” – véli az egyetemi kutató. Elmondta ugyanakkor, hogy érdekes látni, amint a közbeszédben a tervezés időszakában felvetődött a kérdés, hogy milyen hatással lesz a komplexum a helyi vállalkozásokra. Erre a szempontra a városvezetés azt a megoldást találta, hogy

Helyi kontextusban érdemes vizsgálni a szükségességét

A választási lehetőségek gyarapodása szempontjából a lakosok mindenképpen jól járnak, ha pedig időt és energiát szánnak rá, akár tudatosabban gazdálkodhatnak – mutatott rá a szociológus. Hozzátette, a járvány kontextusában akár az eszképizmusra (a valóságból való menekülésre) is megfelelő helynek bizonyul, hiszen az emberek pár órára kiszakíthatják magukat a hétköznapok gondjaiból, és új impulzusokat kaphatnak. Ezenfelül pedig egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy az üzletkomplexum új munkahelyeket is teremt.

A szociológus szerint azonban az árnyoldalakkal is számolni kell: konkrét következmény, hogy a pláza felé vezető útszakaszon nagy valószínűséggel zsúfoltabbá válik a forgalom,

Arra az általános nemzetközi tapasztalatra vonatkozóan, hogy a multik elnyomják a helyi kisvállalkozásokat, a szociológus elmondta, hogy mindig az adott kontextusban érdemes szemlélni a versenyt. Ahhoz, hogy árnyalt képet kapjunk a helyzetről, fel kell mérni a fogyasztók szokásait, a helyi vállalkozások iránti elköteleződésüket, a lokális termékek piacán fennálló választási lehetőségeket, az árviszonyokat, a körzetben található plázák számát és azok kínálatát.

A helyi vállalkozásoknak is helyet adó kereskedelmi központ ötvözni próbálja a helyi és a globális termékeket. A pláza kisvállalkozásokra gyakorolt hatását ugyanakkor a szakemberek csak hosszabb távon tudják mérni.

„A kisebb, sarki önkiszolgálók, valamint a nem élelmiszereket kínáló kisebb butikok számára jelenthet kihívást a pláza, így valószínűleg ezek az üzletek arra kényszerülnek, hogy újragondolják a marketingstratégiát. A folyamat tényleges eredményét viszont csak hosszú távon tudjuk értékelni” – összegezte a szakember.