Sárig István repülés közben, alatta Csíkszereda központja
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Sárig István, az utóbbi évek egyik legeredményesebb székelyföldi siklóernyőse, a Csíkszeredai Turbulencia Klub alapítója és elnöke számos világversenyen képviselte Romániát. A koronavírus-járvány a siklóernyősök mozgásterét is leszűkítette, de néhány hete újra repülhetnek.
2020. július 28., 18:452020. július 28., 18:45
2020. július 28., 18:462020. július 28., 18:46
Folyamatosan fejlődik a csodálatos szabad repülési élményt biztosító siklóernyőzés, az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és sporteszköz, ahol – a madarakhoz hasonlóan – a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használják fel a földről való felemelkedéshez és a repüléshez. A siklóernyőzés a legtöbb elmélet szerint a hegymászók találmánya, akik a csúcsot elérve igyekeztek könnyebb utat választani a lejutáshoz.
Siklóernyősök számára rendeznek távrepülő- és célra szálló versenyeket, de nagyon elterjedt az akrobatikus siklóernyőzés is. A gyimesbükki születésű, Gyimesközéplokon élő, a Csíkszeredai Turbulencia Aeroklubot vezető Sárig Istvánt kérdeztük.
Sárig István
Fotó: Pinti Attila
– Mikor és hol fertőzte meg a siklóernyőzés?
– Pontosan emlékszem, az 1996-os csíksomlyói búcsú napján csodáltam meg először egy siklóernyőst élőben, mint később kiderült, Rancz Pál volt, a csíki siklóernyősök egyik rangidőse. Jókor jött ez, hiszen 20 évesen nem találtam a helyemet. Autószerelőként dolgoztam, a baráti körömben szinte mindenki motorozott, én is gyűjtöttem a pénzt motorra, de végül motorkerékpár helyett siklóernyőt vásároltam. Szorgalmasan tanultam a repülés alapjait, egy év alatt elértem arra a szintre, ahol a többi csíki siklóernyős többsége tartott. Aztán kezdtünk hozzájutni a külföldi szakfolyóiratokhoz.
A siklóernyőzés az elit, a gazdagok sportja. Amikor kezdtem még márkás világ volt, 3500 német márkáért lehetett egy kiváló külföldi luxusautót vásárolni, a legegyszerűbb siklóernyő pedig 1500 márka volt. Nem indultam otthonról anyagi háttérrel, viszont jó nevelést kaptunk. Mertünk álmodni, megdolgoztunk érte, és elértük az álmainkat.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Érdekesség, hogy négyen vagyunk testvérek, és egy adott pillanatban mindhárom fiú siklóernyőzött. Nagyobbik öcsém, Attila volt minden idők egyik legtehetségesebb romániai siklóernyőse, de ő abbahagyta, most faluturizmussal, sajtkészítéssel foglalkozik. Zoltán, a kisebbik öcsém a tanácsnál dolgozik, ő már csak kedvtelésből repül néha-néha. Szüleink, annak ellenére, hogy istenfélő, konzervatív szellemben élnek, megadták nekünk a választás szabadságát.
A feleségem is repült régebb, most a két kislány és a munkahely van a középpontban, de hatéves ikerlányaim viszont már megkóstolták a repülést, tandemben voltak fenn velem.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
– Ez a sport nemcsak drága, hanem sok tudást, jó erőnlétet követel. Voltak vészhelyzetek?
– Főleg akkor követelt kiváló erőnlétet, amikor nem volt ennyi sok autó, terepjáró, így minden repülés után gyalog kellett visszamenni a rajthelyre. Képzeljék el a 30–35 kilós hátizsákokkal naponta többször felgyalogolni az Öcsém-csúcsra vagy a Naskalatra. Nekem soha sem volt gond az erőnlét, hisz közben síztem is. Fontos azonban a mentális felkészülés, a tapasztalat is. Kell tudni, hogy mire képes az ember, hol vannak a határok.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Szerencsénk volt oktatóinkkal, Barak Miklóssal és Rancz Pállal, akiknek mi voltunk a második generációs csíki siklóernyős tanítványai. A Barakék által kitaposott ösvényen kellett végig mennünk, de szerencsém volt a gyimesi gyermekorral, kint a természetben nőttem fel, ösztönösen reagáltam például a meteorológiai változásokra. Az alapokat követően a legtöbb siklóernyőzéssel kapcsolatos dolgot autodidakta módon tanultam meg.
Attila öcsém volt például az első romániai siklóernyős, aki hosszában végigrepülte a Fogarasi havasokat. Előtte ez egy francia pilótának sikerült, aki az Alpokból érkezett. Szerencsénk volt azzal is, hogy Magyarország előrébb járt ebben a sportban, hozzájutottunk magyarországi szaklapokhoz, könyvekhez. Szakács József, az egyik magyarországi oktató pedig rendszeresen nálunk töltötte nyári szabadságát, tőle is sokat tanultunk.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Sokat fejlődtem a 2000-es évek elején, amikor évente meghívtak két-három hónapra Aradra oktatni. A világosi vár mellett van egy dombocska, a mezőségen pedig sokkal könnyebb repülni, mert nincs annyi terepcsapda, mint a hegyvidéken. Néhány éve megjelentek az oktatóvideók. Amit mi négy-öt év alatt megtapasztaltunk, azt most ezekből egy fél óra alatt meg lehet tanulni.
– Számos országos és világversenyen indult. Melyek a legjobb eredményei, a legemlékezetesebb versenyek?
– Nem volt könnyű eljutni a mexikói világbajnokságra vagy az albániai Európa-bajnokságra, ahol megtapasztalhattuk, milyen a világszint ebben a sportágban. A mexikói vébén például a célra szállásban hét futam után 6 büntetőpont volt az éllovas eredménye. Hét futam után 6 centit tévedett, egy cipőtalp szélessége pedig 12 cm, tehát egyszer leszálláskor nem nyomta meg kellőképpen a 2 cm-es célgombot a lábával.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Ötször nyertem Román Kupát távrepülésben, kétszer célra szállásban, nyertem országos bajnokságot és számos dobogós helyezésem van az országos versenyeken. Két világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon vettem részt, érdekes, hogy a romániai versenyzők közül egyedüliként célra szállásban és távrepülésben is. Mostanság kevesen vesznek részt mindkettőben, a többség vagy a távrepülésre vagy a célra szállásra szakosodik.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
– Mennyire terjedt el Erdélyben, Romániában ez a sport?
– Nagy fejlődésen ment át a sportág. Ezelőtt tíz évvel volt húsz jó pilóta Romániában, ma már vannak legalább százötvenen.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Kimennek például decemberben Indiába, két hónap után átköltöznek Dél-Amerikába vagy Mexikóba, majd visszajönnek Európába. Számukra nincs holt szezon. Nekem sincs holtszezon, felfedeztem a gyimesközéploki Silye (vagy Sije) hegyet, ahol ha süt a nap télen is kiválóan lehet repülni, jó a légmozgás. Azért vásároltam ott telket, építettem házat, mert saját területemen repülhetek. Egyébként megpróbálok önálló gazdálkodást vezetni.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
– Melyek a magassági és távrepülési rekordjai?
– A repülési táv hosszát, illetve a magasságot a napi időjárás határozza meg. A Csíki-medencében a legmagasabb repülés 4000 méter körüli, amit Csíkmindszentről repült az egyik csapattársam, de hivatalosan csak 3150 méterig szabadna felszállni. Sokan repültek már 150–200 km-es távokat, például a Naskalatról fel Maroshévízig, majd onnan le Kézdivásárhelyig és vissza Csíkba, ezek 7–8 órás repülések.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
– Ha valaki siklóernyőzni szeretne, milyen lépéseket kell megtennie?
– Most egyszerű, az internet nagy segítség ebben. A klubunknál, a Turbulenciánál is működik pilótaiskola, eddig közel százötvenen tanultak meg siklóernyőzni nálunk. Az iskola egy nagyon komoly vizsgával zárul 7–8 tantárgyból. Van elméleti és gyakorlati vizsga, hasonlít a sofőriskolához. Csíksomlyó Románia egyik legjobb helye siklóernyőzést tanulni, könnyen elérhető, akadálymentes és a szél kiszámítható.
Fotó: Sárig István gyűjteménye
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot július 28-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!