Incze IV. László a csíkszeredai stadion gyepén. 75 évesen is belerúgna a labdába
Fotó: Pinti Attila
Csíkszeredában járt Incze IV., azaz Kicsi paci. A marosvásárhelyi születésű Incze László tíz esztendőt futballozott a Jászvásári Polival a román élvonalban. A sportembert többek között édesapjáról (Incze II.), illetve nagybátyjairól (Incze I. és Incze III.) kérdeztük.
2022. szeptember 22., 11:472022. szeptember 22., 11:47
Ma már hihetetlennek tűnik, de volt olyan időszak, amikor két sportágban is lehetett kiválóan teljesíteni. Székelyföld sporttörténetének kimaradhatatlanul nagy alakjai az Incze testvérek, akik a múlt század közepén, a második világháború előtt, alatt és után jégkorongban és labdarúgásban is csúcsra jutottak. Az Incze-dinasztia középső tagjának, Incze II. Lászlónak a fiával, ifjabb Lászlóval beszélgettünk. A rövid ideig játékosként, majd edzőként, illetve építészmérnökként Csíkszeredában is megfordult Kicsi paci jelenleg Székesfehérváron él.
– Honnan származik az Incze család, és miből fakadt a sport iránti szeretet?
– Nagyapám Alcsíkon, Csíkszentsimonban született, de a múlt század első felében Marosvásárhelyre költözött, pékmester volt, pékséget működtetett ott. Édesapámék hárman voltak testvérek: a nagyobbik Gábor, a középső, édesapám László, a kisebbik pedig József. Ők mindhárman már Marosvásárhelyen születtek. Nagyapám eleinte nagyon haragudott, amikor a fiúk elszöktek hazulról a Ligetbe focizni, utánuk ment, és jól elnáspágolta őket, de hamar rájött, hogy tehetségesek. Később már ő támogatta a vásárhelyi focit, ő vette a felszerelést, a cipőket, nagyban hozzájárult a marosvásárhelyi sport sikereihez.
– Vegyük sorra az Inczéket. Hogyan emlékszik rájuk?
– Legnagyobb nagybátyám, Incze Gábor (Incze I., Gabi) a leggyorsabb volt az Inczék közül, mindkét sportágban, hokiban és fociban is kiváló volt, jégkorongban például olyan gyorsan vezette, pofozgatta a korongot, hogy alig lehetett követni. A román válogatottal részt vett az 1947-es világbajnokságon, ahonnan hátramaradt az a történet, amikor olyan gyorsan átvert két amerikai hátvédet, hogy azok ketten egymásnak estek. Sokszor elmesélték, hogy híresek voltak arról, hogy szerettek hárman a hokikapu körül passzolgatni, az egyik a kapu mögött állt, a másik kettő pedig elöl. Tuka, a legkisebb egy alkalommal megunta a passzolgatást, beütötte, de erre Gabi bátyám rászólt: Öcsém, csak akkor üsd be, amikor mondom!
Az Inczék közül Gábor és László egy ideig játszottak Csíkszereda csapatában.
A legkisebb, Incze József (Incze III., Tuka) a második világháborúban sajnos fogságba esett, négy évet orosz fogságban volt, ezért egy kicsit lemaradt a sportban a bátyjaitól, de ő még 40 évesen is hokizott, és sokan emlékeznek arra, hogy idősebb korában is fél kézzel vezette fel a korongot az egyik kaputól a másikig. Labdarúgásban és jégkorongban is élvonalbeli csapatokban játszott. Fociban arról volt híres, hogy többször lőtt szögletből gólt, jégkorongban pedig a három testvér közül ő volt a legtöbbször felnőtt válogatott.
A három Incze a Marosvásárhelyi Lokomotiva szereplésében. Balról jobbra: László, Gábor és József.
Fotó: Incze IV. László magánarchívuma
– Ilyen előzmények után nem is volt kérdés, hogy ön is a hokit vagy a futballt választja?
– Én jobban szerettem a hokit, de Marosvásárhelyen kevésbé volt lehetőség kibontakozni ebben a sportágban. Labdarúgó lettem. Édesapámnak nem nagyon volt ideje velem foglalkozni, de megmaradt emlékezetemben az eset, amikor munka után a teraszon az újságot olvasta, én pedig gyermekként labdázgattam. Odagurult hozzá a labda, ő pedig az újságot tovább olvasva, fél szemel a labdát is figyelve dekázgatott. Arra a kérdésemre, hogyan lehetséges, azt válaszolta, hogy nagyon sokat kell gyakorolni. Hát gyakoroltam, és gyorsaságomra építve labdarúgó lettem.
Az erdélyi jégkorong-válogatott 1942-ben. Alsó sor, balról jobbra Incze I. Gábor, Sprencz Pál kapus, Incze II. László és dr. Incze Gábor. Középső sor: Szabó István, Vákár Lajos és Bíró László. A felső sort nem sikerült azonosítani
Fotó: Incze IV. László magánarchívuma
– Jászvásáron, a Poli csapatában mutatkozott be a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban, akkori nevén az A divízióban.
– Alig voltam 18 éves, amikor bemutatkoztam a csapatban. Jászvásárra felvételiztem az építészmérnöki szakra, egyből sikerült, mert a marosvásárhelyi középiskola kitűnően felkészített. Építészmérnök lettem, tömbháznegyedeket építettünk Iași-ban, majd ide kerültem Székelyföldre. Itt is építkezésben dolgoztam, a csíkszeredai traktor- és bútorgyár bővítésénél. Egy fél szezont fociztam Csíkszeredának is, majd edző voltam a csapatnál. Játékos-edzőként egy rövid ideig Jászvásáron is tevékenykedtem, ahol a Constructorult bevittem a B divízióba, Csíkszeredában pedig a Rapidot a C divízióba. Abban az időben más volt a helyzet, egy levesért és egy flekkenért vagy egy külföldi útért fociztunk. Jászvásáron nem egy szedett-vedett társaságot találtam, hanem olyanokat, akikre fel lehetett nézni, mint Romiláék, Simionaș és sokan mások. A húsztagú keretből 15-en egyetemisták voltunk (műszaki, jogi, testnevelési stb.), és nem csak papíron, hiszen mindenki elvégezte az iskolát, és később legtöbben a szakmában dolgoztunk.
Az akkori Poliból nyolcan voltunk valamelyik válogatott tagjai. Én az ifi-, az utánpótlás- és az egyetemista-válogatottban szerepeltem, majd az olimpiai csapatban is pályára léptem.
A Poli Iași csapata az 1960-as évek végén. Felső sor, balról jobbra Ilie Oană (vezetőedző), Dumitru Romilă, Viorel Stoicescu, Mihai Romilă, Samoilă, Pop Gheorghe, Valentin Micloș, Constantin Ionescu, Costică Goliac, Mircea Atimoftoaie, Ion Marica (másodedző). Alsó sor, balró jobbra Incze IV. László, Vasile Simionaș, Vlad Marica, Lulu Ailoaiei, Pufi Ciubotaru, Dumitru Anton, Marian Moldovan, Daniel ToacaForrás: Poli Iași
Fotó: Poli Iași
A felnőttválogatottba nem kerülhettem be, mert ott öten voltak a Dinamótól, hatan a Steauától. Érdekesség, hogy 1972-ben, szezon végén én voltam a legjobb szélső a romániai sportújságírók által fordulóról fordulóra adott jegyek átlaga alapján. Benne voltam a bajnokság legjobb csapatában. Lényeges, mert akkor az én posztomon, jobb- vagy balszélső, többek között a dinamós Lucescu, a craiovai Țarălungă, a brassói Necula, a rapidos Năsturescu játszott. A Dinamót kétszer vertük meg Bukarestben, de a Steauát is legyőztük. Popa volt a Dinamo hátvédje, akit az akkori újságcikkek szerint jobban kicseleztem, mint Gento a Real Madridtól, négykézláb mászott a csel után. Egyébként mi a Poli történetének legjobb helyezését értük el a hatodik hellyel. Ami – ha a politikum bele nem szól – lehetett volna harmadik hely is, hiszen ha nem kapunk ki az utolsó fordulóban a Steauától, akkor bronzérmesek lehettünk volna...
Sajnos azok közül, akikkel 1965-ben – amikor odakerültem – együtt fociztam, már nem él senki.
– Hogyan került ki Magyarországra?
– Még 1989-ben történt, és lányom szemműtétje miatt voltunk kénytelenek Magyarországra menni. 1989-ben csak a feleségemet és a lányomat engedték ki, de ott kellett maradniuk a műtét utáni kezelésekre, majd a forradalom után én is utánuk mentem.
– Mit tapasztalt Csíkszeredában a foci kapcsán?
– Csodálom, ami történik. Segített az anyaország is, de úgy látszik, hogy jól dolgoznak, van eredmény. Egy ékszer a stadion, Szereda mint a jégkorong fővárosa nagy lépést tett a labdarúgás terén is a másodosztályba kerüléssel. Csíki gyökerekkel rendelkező, volt csíkszeredai labdarúgóként büszke vagyok ezekre az eredményekre.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot szeptember 20-án.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A magyar labdarúgó-válogatott 2-0-s vereséget szenvedett a tartalékos svéd csapattól a telt házas Puskás Arénában rendezett pénteki barátságos mérkőzésen.
Nem mindennapi, kilenc gólt hozó mérkőzésen a címvédő spanyol válogatott 5-4-re nyert a franciák ellen a labdarúgó Nemzetek Ligája németországi négyes döntőjének második, csütörtöki elődöntőjében.
A portugál válogatott hátrányból fordítva 2-1-re legyőzte a házigazda német csapatot a labdarúgó Nemzetek Ligája szerdán rendezett müncheni elődöntőjében.
Megnyerte a másodosztályú labdarúgó-bajnokságba jutásért rendezett rájátszás döntőjének visszavágóját is a szatmárnémeti CSM Olimpia, így a 2025–2026-os szezonban hosszú idő után ismét lesz második ligás csapata a Szamos-parti városnak.
A címvédő FTC-Telekom 13-11-re legyőzte a szerb Novi Beograd csapatát a férfi vízilabda Bajnokok Ligája máltai négyes döntőjének vasárnapi fináléjában.
Végig magabiztosan játszva hetedszer is elhódította a serleget, és ezzel megvédte címét a Győri Audi ETO KC a női kézilabda Bajnokok Ligájában, miután 29-27-re legyőzte a dán Odense csapatát a budapesti MVM Dome-ban megrendezett négyes döntőben.
Oscar Piastri, a McLaren ausztrál versenyzője nyerte a Forma–1-es Spanyol Nagydíjat vasárnap Barcelonában, ezzel tízpontosra növelte az előnyét a világbajnoki összetettben csapattársával, a brit Lando Norrisszal szemben.
A Paris Saint-Germain története során először megnyerte a labdarúgó Bajnokok Ligáját, mivel a sorozat szombati, müncheni fináléjában kiütéses, 5-0-s sikert aratott az Internazionale felett.
A címvédő Győri Audi ETO KC 29-28-ra legyőzte a dán Esbjerget a női kézilabda Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjének szombati első elődöntőjében.
Szigorú játékvezetőként jellemzi a nagykárolyi Kovács Istvánt az RMC Sport francia sportportál, amely abból az alkalomból közölt rövid portrét a partiumi sípmesterről, hogy ő vezeti a Bajnokok Ligája szombat esti d
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!