„89-ben sem kérdezte senki, hogy kinek mi a hitvallása, ki milyen nyelven beszél, mert a cél közös volt, hogy az elnyomó rendszerrel szemben visszanyerjük a szabadságunkat” – fejtette ki Robu. Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor előadásában emlékeztetett: a temesvári egyházmegye 1988 szeptemberében memorandumot fogadott el a Ceaușescu-féle falurombolás ellen, amit megszavazott az egész papság. „Addig senki nem mert a diktátorral szemben intézményes módon fellépni” – mutatott rá a három évtizeddel ezelőtti népfelkelés szikrája, hozzátéve, ezekben a nehéz időkben sokat jelentett a lengyel katolikus egyház ellenállása.

Az emlékezetpolitika kapcsán kiemelte: nemcsak a Csehország határain át menekülők sorsának és igazságának ügye fontos, amit dicséretes módon kutatnak és tárnak fel, hanem a román–magyar határon átszökni próbálóké is. „Ezrével szenvedtek halált a menekültek Románia határain 1989 előtt, sokakat megkínoztak és elítéltek. Ez pont olyan drámai jelenség volt, mint a berlini falon való menekülés” – mondta Tőkés László, hangsúlyozva, szükség van egy, az 1945-46-os nürnbergi bírósághoz hasonló, a kommunista bűnöket vizsgáló ítélőszék felállítására.

A Nicolae Robu polgármester által pozitívumként említett multikulturalizmus kapcsán elmondta, az elmúlt 30 évben megváltozott Temesvár is. Miközben 1989 előtt románul, magyarul, németül, szerbül, bolgárul, szlovákul, ukránul, cigányul stb. beszéltek az utcán, és a temesváriak könnyen váltottak az egyes nyelvek közt, jelenleg a Bánság fővárosának lakossága 85 százalékban román, de ennek a városnak is, mint bármelyik másiknak, van egy olyan demográfiai határa, ami fölött már nem tudja kulturálisan integrálni a máshonnan érkezőket, ezért a kulturális, konfesszionális miliő megváltozott, egyszínűsödött.

A Temesvár 30 emlékhét keretében bemutatták a Soha nem felejtünk című, eddig 8 nyelven kiadott olvasókönyvet, amelynek célja felkelteni a fiatalok érdeklődést Európa történelme iránt. Húsz olyan élettörténetet válogattak össze 16 országból, amelyeket a totalitarizmus által sújtott személyek szolgáltattak. „Olyan emberek történetei ezek, akik – másokkal ellentétben – elég szerencsések voltak ahhoz, hogy túléljék a totalitarista rendszereket” – jelentette ki a műfajilag is szokszínű kiadványról annak magyar fordítója, Prohászka-Rád Boróka.

A kommunista rendszer válsága című panelbeszélgetésen – amit Anna Piekarska, a Lengyel Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettese moderált – Brîndușa Armanca író, szerkesztő, a Temesvár Társaság tagja elmondta: kizárólag az újságírók érdeklődtek az iránt, hogy mi történt azokkal a személyekkel és családjaikkal, akik 1989 előtt megpróbáltak átszökni a román határon, illetve hogy milyen sors várt rájuk azokban az országokban, ahová menekültek. „Újságíróként megrendítőnek találtam azokat a drámákat, amelyeket a meghurcolt személyek történeteiből ismertem meg” – hangoztatta Armanca.

Ezekhez a dokumentumokhoz viszont az áldozatok családjai nehezen férnek hozzá.
Csóti György volt országgyűlési képviselő, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet elnöke a Magyarországon zajló átmenet kapcsán elmondta, a „gulyáskommunizmuson” belül jól éltek az emberek, de 1990 tavaszán Magyarország adóssága 21 milliárd dollárra nőtt. Ennek és az európai változásoknak a súlya kezdte agyonnyomni a Kádár-rezsimet, amit végül békés politikai átmenettel számoltak fel. Romániában Tőkés László volt az, aki ezt a folyamatot elindította, ám 1989 decemberének végén már a kommunisták puccsba vitték át a temesvári forradalmat, és Iliescu vette át a hatalmat. Emlékekeit felidézve azt mondta: „Euforikus állapotba kerültünk, azt hittük, hogy minden megváltozik. Aztán jött a marosvásárhelyi pogrom, és a román sovinizmus kimutatta a foga fehérjét” – hangoztatta Csóti György.

Deutsch Tamás, a Fidesz alapító tagja az „emlékezni gyűltünk össze, emlékezni és ünnepelni” kijelentést követően azt mondta, három évtized elteltével elérkezett az ideje annak, hogy szakítsunk a Nyugat „öndicsérő és önfelmentő hazugságával”. Közölte, a közép-európai nemzetek 30 éve legyőzték a világtörténelem legaljasabb totális diktatúráját, kivívták a személyes és a közösségi szabadságukat is. „Európa a szabadság igazi kontinense, de a szabadság szele valójában Közép-Európa felől fúj. Európa újraegyesítése nem a Nyugatnak, hanem a közép-európai országoknak köszönhető. Európa vagy közép-európai lesz, vagy sikertelen lesz” – vélekedett a politikus. Hozzátette: nincs közös Európai szabadság Tőkés László nélkül, aki a romániai forradalom hőse. „Fejet kell hajtanunk az erdélyi, magyar-, lengyel- és csehországi egyházak küzdelme előtt, ami nélkül nem lehetett volna megbuktatni a kommunizmust” – közölte az európai parlamenti képviselő. Pavel Zacek csehországi parlamenti képviselő elmondta, hogy a bársonyos forradalom után országában egy posztkommunista állam jött létre, ahol a kommunisták még mindig jelentős politikai erővel bírnak, bár épp a múlt évben szerepeltek leggyengébben a választásokon.