„Ez a minősíthetetlen hangnem megdöbbentett. Sor alakult ki utánam, de továbbra sem voltam hajlandó tágítani, és teljes nyugalommal magyarul és civilizált hangnemben szóltam hozzá. Ez nagyon felbőszítette a szitkozódó hölgyet, mígnem előkerült egy magyarul is beszélő alkalmazott, aki segítségemre sietett. Elmondta, hogy ha nem tudok románul, ebben a postahivatalban nem szolgálnak ki” – mesélte a Krónikának Krakkó Rudolf. 

A 150 éve, azaz még a monarchiában is postahivatalként működő épület az elmúlt száz évben sokat nem változott – romos, gondozatlan állapotban van –, abban viszont gyökeresen más lett, hogy

Nyilvánosságra hozott jogsértés

Krakkó Rudolf nem hagyta annyiban az alkalmazott magyarellenes viselkedését, és magyar nyelvű levélben fordult a szatmárnémeti polgármesteri hivatalhoz, amelyet Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester irányít. Válaszlevelében azonban a polgármesteri hivatal elhárította a felelősséget, és azt tanácsolta, hogy keresse meg a prefektúrát. Végül a megyei kormányhivataltól is magyar nyelvű választ kapott – Altfatter Tamás Ferenc személyében Szatmár megyének magyar alprefektusa van –, de itt is

Krakkó a két válaszlevél birtokában a helyi magyar napilaphoz fordult, amelynek munkatársa megkereste a Szatmár megyei postaigazgatóság vezérigazgatóját, aki az újságíró szerint elképedve szerzett tudomást róla, hogy az általa vezetett intézményben hogyan bánnak a magyar ügyfelekkel. A postaigazgatóságon akkora cirkusz lett az ügyből, hogy decemberben közgyűlést hívtak össze, amelyen „feldolgozták” az esetet az alkalmazottaknak. Krakkónak bővebb tudomása nincs a közgyűlésen elhangzottakról, de azt már az elmúlt két hétben megtapasztalta, hogy az 1. számú postahivatalban új arcok is megjelentek. Legutóbb olyan postai ügyintézőhöz került, aki valamennyit tudott magyarul, és jóindulatúan segített.

Krakkó azt kifogásolja, hogy

„Szerintem az intézmények közötti egyeztetés vezetett el a postai közgyűlésig, de ezt nem a háttérben, hanem nyíltan kellene vállalniuk a helyi RMDSZ-es vezetőinknek. Itt nem egyedi esetről van szó, hanem általános jelenségről, amit csak úgy lehet orvosolni, ha a helyi magyarság és románság egyaránt tisztában van azzal, hogy mi követeljük a nyelvi jogaink tiszteletben tartását” – fogalmazott Krakkó Rudolf a Krónikának.

Élni kell a feljelentés
lehetőségével

A sepsiszentgyörgyi székhelyű Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az ilyen és az ehhez hasonló visszaélések felderítésére jött létre, a hozzá forduló panaszosok ügyét az illetékes állami szervekhez irányítja.

„A legtöbb bejelentés a gyűlöletbeszéd, a közösség elleni uszítás híradásokban és a sporthuliganizmus témakörökben érkezik hozzánk, ezekben az esetekben mindig el is járunk. Jelentős azok aránya is, akik az utcai magyar nyelvű feliratok hiányát kifogásolják, amely rendszerint nem a magyar vezetésű önkormányzatoknál gond, hanem vegyes lakosságú vidékeken” – tájékoztatta lapunkat Benkő Erika, a jogvédő szolgálat vezetője. 

Az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője mindenkit arra biztat: ha visszaélést tapasztal, azt jelentse szervezetüknek, de panaszt tehet az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, vagy akár bírósági úton is el lehet járni. Benkő Erika szerint az a legnagyobb gond a nyelvi jogok alkalmazásával Erdélyben, hogy

és ellenőrző szervet sem neveznek meg. 

„Mint ismeretes, másfél éve az RMDSZ megpróbálta törvénymódosítással szabályozni mind az ellenőrző szervek, mind a szankciók bevezetését, de a próbálkozás meghiúsult, miután a központi média felkorbácsolta az indulatokat, és Klaus Johannis államfő is ez ellen foglalt állást. A nagyobbik kormánypárt meghátrált a törvénytervezet támogatása tekintetében” – fogalmazott a politikus, aki úgy látja: csak azokban az önkormányzatokban valósul meg a többnyelvűség, ahol magyar többség van és magyar a polgármester. Ahol nem magyar az önkormányzati vezető, ott többnyire nem alkalmazzák a nyelvi jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket, még akkor sem, ha az adott településen bőven a megszabott küszöb felett van a magyarok aránya. Benkő Erika szerint egy ennyire digitalizált világban, ahol most már sok ügyet online intézhetünk, a kétnyelvűség olcsóbb lehetne, mint bármikor.

– emelte ki a háromszéki politikus.

Döntő, hogy elsőre milyen
nyelven szólalunk meg

Toró Tibor szociológus, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója különböző kutatásokban több éve vizsgálja a magyar nyelv használatát erdélyi közintézményekben. A szakember szerint el kell különíteni az állami dekoncentrált intézményeket és vállalatokat az önkormányzatoktól, illetve az utóbbiak által működtetett cégektől. Bár a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény az állami intézményekről is rendelkezik, a végrehajtás tekintetében azok „szürke zónának” számítanak. „Az alkalmazás tekintetében a törvény minden esetben csak annyit mond ki, hogy kell legyenek magyarul értő vagy beszélő alkalmazottak is, de arról nem rendelkezik, hány ilyen embert kell felvenni, illetve milyen formában kell ezt az előírást értelmezni” – magyarázta Toró.

A zavaros megfogalmazáshoz vezethető vissza a rengeteg kiskapu, a törvény szövegének különböző értelmezése, amivel legtöbb helyen simán kijátsszák a magyar nyelv használatára vonatkozó előírásokat. A törvény szerint csak annak a személynek kell beszélnie a kisebbség nyelvét, aki direkt kapcsolatban van az ügyfelekkel, de a tapasztalat azt mutatja, hogy rendszerint ez az előírás sem valósul meg, a meghirdetett állásfelvételben ritkán írják elő, hogy a közalkalmazottnak magyarul is kell beszélnie.

– magyarázza a kolozsvári szakember.

Erdély magyarok lakta régióiban eléggé eltérő a helyzet a magyar nyelv használata szempontjából. A szociológus szerint Székelyföldön a szóbeli nyelvhasználat rendszerint azokon a településeken valósul meg teljes mértékben, ahol a magyarok többségben vannak. Ott a helyi közalkalmazottak többsége az önkormányzatokban eleve magyar. Azokon a helyeken van gond, ahol a magyarság részaránya 20 és 50 százalék között van. Itt a szóbeli nyelvhasználat nem mindig valósul meg. „Sok helyen ez úgy oldódik meg, hogy ahol van magyar alkalmazott, ott a magyarok direkt őt keresik. Kolozsváron például sokan fordulnak a magyar alpolgármesterhez” – magyarázza Toró.

A szakember azt is kiemeli, hogy vegyes lakosságú településeken – például Marosvásárhelyen – az határozza meg a nyelvhasználatot, hogy a hivatalba belépő magyar ember elsőként kivel találkozik. Ha románul indul a beszélgetés, rendszerint meg sem próbál magyarul beszélni.
Ez jól jelzi az erdélyi magyarság közösségi görcseit is a magyar nyelvhasználat terén, hiszen kevés olyan ember akad, mint Krakkó Rudolf Szatmárnémetiben, aki nem nyeli le a megaláztatást, hanem különböző fórumokon ad hangot sérelmének.