– Elbeszélgettem néhány emberrel a faluban. Van, aki azt kifogásolja, hogy Mezőpanitnál sokkal szegényebb községekben megoldották már a szennyvízelvezetést és az ivóvízellátást. Erről hogyan maradt le a Marosvásárhelytől 10 kilométerre fekvő magyar község?

– A történet mindannyiunk számára fájó pont. 2016-ban választottak meg polgármesternek, ez a második mandátumom. Sajnos korábban egyetlen uniós pályázatot sem nyújtott be a vezetés. A mintegy 8 millió euró értékben eddig elnyert 12 európai uniós és román kormányzati pályázatunk sok területet átfogott, miközben megoldottuk a községközpont ivóvízellátását, de a többi négy faluban ez még nem sikerült. A szennyvízelvezetés is csak a jövő ígérete. Több oka van a lemaradásnak. Románia uniós csatlakozásának idején, a 2006–2007-es időszakban voltak ugyan felzárkóztatási alapok, ebből viszont a szegényebb, eldugottabb falvak részesültek. Infrastruktúra-fejlesztésben akkoriban hátrányt jelentett, ha egy település gazdagabb. Most megfordult a kocka, és uniós forrásokból a kétezres lélekszámnál nagyobb települések szennyvízelvezetését támogatják. Ami azt jelenti, hogy községszinten csak Mezőpanitban tudjuk a közeljövőben ezt megoldani, de esély van rá, hogy az ivóvízellátást minden faluba kiterjesszük. 15 millió eurós összberuházásról van szó, ekkora összeget községként lehetetlen megpályázni, ezért csatlakoztunk a Maros Megyei Tanács által megrendelt megyei infrastrukturális mestertervhez. A megye 102 önkormányzatának mintegy felét érinti ez, de a megvalósítás csigalassúsággal halad.

– A község idei költségvetése 14 millió lej. Mire elég ez a pénz?

– A rendszerváltás óta ez a legnagyobb költségvetés, mert eddig évi 8–10 millió lej volt. Az összeg fele európai uniós pályázatokon elnyert pénz, a mi részünk, amit helyi adókból és illetékekből szedünk be, mintegy 15 százalék. A többi kormányzati forrásból származik, különböző adók visszaosztásából. A jó hír az, hogy a költségvetés 51 százaléka beruházás. Több pályázatunk fut különböző stádiumokban.

– Az elmúlt öt évben sikerült minden pályázati lehetőséget kihasználni?

– Sajnos nem. Az volt a gond, hogy a 2013–2020-as európai uniós költségvetési ciklusban a pályázatok nagy részét 2016-ban kezdték el kiírni. Hirtelen annyi pályázati lehetőség zúdult az önkormányzatokra, hogy nem volt időnk és energiánk minden olyan pályázatot leadni, amire helyileg igény lett volna. A túlterhelt pályázatíró cégek, a tervezők és a kivitelezők nem tudtak megfelelni a hirtelen rájuk szakadt elvárásoknak. A 15 leadott pályázatból 12-t nyertünk el. A közbeszerzés nem mindig úgy végződött, ahogy szerettük volna. Nem jelentkeztek kivitelező cégek, több licitet újra kellett hirdetni.

– Mezőpanit jellegzetessége, hogy az ember nem lát a mezőn megdolgozatlan parcellát. Ritka romániai jelenség ez, hiszen mindenhol hatalmas mezőgazdasági területek állnak parlagon. Mi ennek a titka?

– A falu határának kétharmada mezőgazdasági terület. Ha kimegyünk a mezőre, valóban nem látunk parlagon maradt területeket. Habár jellemzően itt is kis szalagtelkes birtokviszonyok alakultak ki, egyre több idős földtulajdonos ébredt rá, hogy jót tesz, ha a földjét átadja egy fiatalabb gazdának, agrárvállalkozónak megdolgozásra. Ennek köszönhetően alakultak ki az 5–10 hektáros parcellák, amelyeket már jól meg lehet dolgozni erőgépekkel. Harminc évvel ezelőtt még sok kis zöldségtermesztő és egy-két tehenet tartó állattartó gazdálkodott a faluban, de ez a struktúra mára gyökeresen átalakult.

– A nagyvárosok szomszédságában fekvő falvakra az a veszély leselkedik, hogy tömegesen ellepik a városiak. Mezőpanit nem válik-e Marosvásárhely alvóvárosává?

– Ezt szerencsésen megúsztuk, pedig több környékbeli faluval ez megtörtént. Mezőpanitban rendszerint az vásárol házat, akinek kötődése van a faluhoz. Nem jönnek túl nagy számban hozzánk a betelepülők. Ennek többféle magyarázata van. Az egyik legfontosabb, hogy a mezőpaniti ember hagyományőrző, nem váltott át urbánus életmódra. Sok nálunk a fiatal család, szép a gyerekvállalási kedv, egy életerős közösség ez. Nem csökken a lakosság létszáma, hiszen rendszerint több gyerek születik, mint ahány meghalnak. Most készül a szintén uniós forrásból megpályázott bölcsőde, ami kiegészíti az óvodai, az elemi és gimnáziumi oktatást. Mindent elkövetünk, hogy fiataljainkat helyben tartsuk és a más vidékre távozottakat hazacsalogassuk.