Ha a cél van a szemünk előtt, a múlt nehézségei vagy sebei nem akadályozhatnak abban, hogy népként menjünk előre.

– Ki hogyan értelmezi a pápa által említett történelmi örökséget?

– Ferenc pápa a történelmi örökséget mint ismert tényt említette – erre nyilván felhívták a figyelmét. Ebből is jól látszik, hogy odafigyel ránk. Értelmezésemben ennek egy üzenete lehet: igazából együtt, megbékülve, testvérként haladhatunk előre. Felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ez ránk, székelyekre, magyarokra különösen vonatkozik, hogy az útitársat felismerve, együtt haladjunk, mert csak így tudunk eredményesen dolgozni és jövőt építeni.

– Miként értékeli Ferenc pápának a görögkatolikusok és az ortodoxok közötti közeledés érdekében tett gesztusait?

– A két román történelmi egyház közötti megbékélésre Ferenc pápa több alkalommal utalt. Először Bukarestben, az új ortodox katedrálisban a miatyánkot elemezve, amikor így érvelt: nem hívhatjuk Atyának, ha nem úgy fogalmazunk, hogy a mi atyánk. Ha nem testvérként mondjuk ezt. A mindennapi kenyér kapcsán pedig azt hangsúlyozta, hogy a Jóisten adja meg nekünk azt is, hogy a testvériségre legyünk éhesek. Másrészt Balázsfalván, a Szabadság mezején, a szabadság kapcsán a megbocsátás és az irgalom fontosságát hangsúlyozta. Idézte Iuliu Hossu mártírpüspök szavait, aki azt írta, hogy imádkozzunk, és bocsássunk meg üldözőinknek. Ezt kell megélnünk, mert másként nincs testvériség. Kinek használunk azzal, ha a sebeket újra és újra feltépjük? Mindenhol, ahol megfordult, Ferenc pápa a megbékélés, a testvéri szeretetet fontosságát hangsúlyozta.

– Ön püspökként Bukarestben és Balázsfalván is kezet fogott a pápával. Váltottak néhány szót?

– Ferenc pápa megérkezésekor Bukarestben az összes püspök közösen fogadta a szentatyát, mindannyian kezet fogtunk vele. A vendéglátó püspökök – a bukaresti püspök, Jakubinyi György érsek vagy Petru Gerghel jászvásári püspök – több időt tölthettek a szentatyával, több mindent elmondhattak neki. A többi püspök Balázsfalván, a görögkatolikus szentmisét követően találkozhatott ismét a pápával. Odajött hozzánk, és hosszan mosolyogva, a szemünkbe nézve, mindenikünkkel kezet fogott. Néhány kedves, udvarias szót váltottunk vele. Egy hosszú görögkatolikus szentmise után nem is lett volna lelke senkinek, hogy hosszabb beszélgetésbe kezdjen a szentatyával. Emiatt nem volt semmiféle hiányérzetem, hiszen pár hónapja, 2018 novemberében a romániai püspöki kart ad limina találkozón fogadta Rómában, a Vatikánban.

– Emberileg hogyan jellemezné Ferenc pápát? Milyen benyomást tett önre?

– A lehető legegyszerűbb ember, ahogyan ezt ő is hirdeti. Mindenkivel normálisan kezet fog. Aki nagyon akarta, megcsókolhatta a kezét, de ezt senkitől nem várja el. Számára az ember a fontos, akivel szóba áll. Láttam a törékenységét: tudom, hogy nehéz számára a járás, sokat szenved a térde miatt, de mindezt hősies lélekkel viselte. Ráadásul a háromnapos romániai látogatása alatt a kedvezőtlen, ködös időjárás miatt sokat kellett kocsival utaznia, két helyre sem tudott helikopterrel menni. Úgy volt, hogy a csíksomlyói rövid délutáni pihenése is elmarad a Jászvásárra történő utazás előtt, de szerencsére az idő annyira megjavult, hogy végül helikopterrel mehetett.

Amikor novemberben, a Vatikánban fogadott, oldott hangulatban, közvetlenül, emberileg szólt hozzánk. A legapróbb emberi dolgokra is figyelt. Úgy hallgatott végig mindenkit, hogy soha senkit nem szakított félbe. Látszott, hogy egész lelkével ránk figyel.

– Mi volt ön számára a romániai pápalátogatás legfontosabb üzenete, ami különösen megragadta?

– Számomra erős üzenet volt, hogy kockáztassunk Jézusért! Aki érte kockáztat, annak Jézus nem fog csalódást okozni. Ne álljak le annál, aminek történnie kellett volna, de nem történt meg. Bátran menjünk előre, a jövő felé, hogy megtegyük azt, amire Isten hívott. Nagy baj, ha a „szomszédok közt már nincs ösvény”. Talán mi is tehetünk valamit, hogy legyen. Isten népe vagyunk, Isten zarándoknépe, a Szűzanya velünk zarándokol.