Ennyi importméz még soha nem jutott be az országba

A nagyobbik fiú, a 47 éves Fiók Sándor – aki családostól tagja a közös méhészeti vállalkozásnak – elkeserítőnek tartja a napjainkra kialakult helyzetet: gyakorlatilag leállt a nagybani mézfelvásárlás. Olyan alacsony árat kínálnak az áruért, ami elfogadhatatlan a méhészek számára.

,,Öt-hat nagybani felvásárló cég uralja a romániai méhészeti termékek piacát. Elegendő benézni bármelyik telephelyre, hogy rádöbbenjen az ember, az elmúlt esztendőben akkora mennyiségű ukrajnai, kínai és más, Európai Unión kívüli államból származó méz áramlott be a romániai piacra, hogy a hazai termelésű mézekre már nincs szükség. Az egyik nagybani erdélyi felvásárló cég képviselője azt mondta a bihari méhészeknek, hogyha három évig nem lenne romániai méztermés, akkor is maradnának készleteik” – foglalja össze a lesújtó értékesítési helyzetet Fiók Sándor.

Édesapja, Fiók Sándor szerint korábban is voltak nehéz időszakok – a családban nemzedékekre visszamenőleg méhészettel foglalkoztak, édesapja a termelőszövetkezet méhésze volt –, de ennyi importméz soha nem jutott be a romániai piacra. Amit az elmúlt hetek Bihar megyei gazdatüntetésein is szóvá tettek.

Fiók Zoltán szerint egy nagyváradi újságíró megkérdezte tőlük a tüntetésen, mi a legnagyobb gondjuk, mi a követelésük. Azt válaszolták, hogy legyen elfogadható ára a mezőgazdasági terméknek, amit előállítanak. A jelenlegi körülmények között

A helyi törzsvásárlók mellett megkerülhetetlen a nagybani értékesítés is

Az ezer család méhet öt-hat helyen telelteti a gazdacsalád, a porta mögötti kertben is sorakoznak kaptárak. Miközben körbejárjuk a téli pihenésüket töltő kaptárlakók ,,felségterületét” – bepillantunk egy kaptárba is, ahol fürtökben telelnek a bogarak –, Sándor egy méhészeti fórumról mesél, ahol politikusok is részt vettek. RMDSZ-képviselők azzal próbálták megnyugtatni a méhészeket, hogy tárolják a mézet, amíg jobb ára lesz. Erre Fiókék azt válaszolták, hogy a méz nem bélyeggyűjtemény. Ahhoz, hogy márciusban, áprilisban újrainduljon a hordás, be kell fektetni, üzemanyagra és sok más kiadásra kell a pénz, amit a méz értékesítéséből tudnak előteremteni.

Mézkóstoló kilencféle mézből

Fiókék régebb óta készülnek a piaci változásokra. A hetivásárok tanúsága szerint az a méhész sikeres, akinek sokféle méze és egyéb méhészeti terméke van. A bihardiószegi gazdacsalád 9 mézfajtát árul, többek között olyan ínyencséget is, mint a szelíd gesztenye virágáról gyűjtött méz Nagybánya környékéről. Mézkedvelőként számomra is újdonság a sötétbarna színű és jellegzetes ízű végtermék, ilyent még nem kóstoltam.

A nappaliban, a családi asztalnál kóstoljuk végig az összes mézet a virágzás és a méztermelés sorrendjében. Az első nagyobb pergetés repceméz, amelynek fehér állaga jelzi, hogy hamar kristályosodik. Utána következik a szintén tömegméznek számító akác, amely a fogyasztók körében azért kedveltebb, mert nem kristályosodik.

Miután véget ér a hordás a környékbeli repceföldekről, következik az akácvirágzás, a kettő között nincs szünet, ami megnehezíti a méhészek életét. A pergetést követően a kaptárokat egyik napról a másikra átköltöztetik az érmihályfalvi akácerdőkbe. Jó esztendőkben innen származik a legtöbb méz.

A kóstolásra kínált következő üvegkanna a vegyes virágméz. A dombvidéki kaszálókról és legelőkről gyűjtött vegyesméz, ami jórészt Bihar megyéből származik. A sort a hársméz folytatja, amit a méhek Resicabánya környéki hársfaerdőkben gyűjtöttek. Remek íze van, kóstoláskor hársillatot érez az ember.

Jóval kevesebb méz készül az ámorakác, vagy gyalogakác nevű cserje bódító illatú virágjaiból, ami szintén értékes fajtaméznek számít. Az utolsó pergetésnek számító nyárvégi napraforgóméz zárja a kóstolási sort. Ez is értékes tömegméz, akárcsak az akác, a hárs vagy repce virágából gyűjtött termék. Van egy kevert méz is a Fiók-kínálatban, akácméz propolisszal. Vendéglátóim hangsúlyozzák, hogy a mézet nem keverik, mert akkor az már nem természetes alapanyag.

Mézhamisítás állami részvétellel

Fiókék tisztességes méhész-szakmaiságára a mai élelmiszeriparban sajnos kevésbé van szükség. Sándor képeket mutat a nagykereskedelemben kapható mézek kötelezően feltüntetett összetételéről. Elképesztő címkéket is látok: 10 százalék méz és 90 százalék cukorszirup. Aki nem olvassa el figyelmesen a kereskedelmi forgalomban levő – hivatalos állami támogatással virágkorát élő mézhamisításos – termékeket, emberi fogyasztásra aligha ajánlható édes löttyöket vásárol.

Az ifj. Fiók Sándor, Zoltán, Anna és a szülők együttműködésével fenntartott családi vállalkozás ,,vándorlós” részét elsősorban a férfiak vállalják, a kiskereskedelem főleg az asszonyokra hárul.

Igazából nem az erdélyi méhlegelő kevés, hanem az értékesítés lehetősége esett drasztikusan vissza. Fiókék szerint ezen a nehéz helyzeten kellene változtatni nem csepegtetett állami támogatással, hanem a piaci viszonyok határozott rendezésével.

Búcsúzáskor felelevenítik a nagyszülők idején, a Ceaușescu-rendszerben folytatott méhészkedést is. Akkoriban külön engedéllyel lehetett kimenni a határba – a méhészcsalád legtöbbször négy határőrellenőrzésen kellett átjusson, hogy kiérjenek a magyar határhoz közeli kaptáraikhoz –, a mézet azonban jó áron lehetett értékesíteni, a méhészeknek nem maradt készletük a következő évre. Nem a régi rendszert sírják vissza, hanem a mostani lehetetlen világot kárhoztatják, amikor a gazdákat látszatintézkedésekkel „etetik” a politikusok, ahelyett, hogy a valódi gondokat orvosolnák.