Ez valamelyest magyarázná az RMDSZ nem létező válaszait a romániai problémákra: infrastruktúra, gazdaság, egészségügy, általános – nemcsak a kisebbségi – tanügyi kérdések. Ezek a válaszok akár nem léteznek, akár „csak” nem jönnek át, a végeredmény szempontjából majdnem ugyanazt jelentik: a romániai valóság mintha nem létezne sem az RMDSZ, sem a tömbben élő magyarok számára! A csoport létrejötte egyébként szorosan kötődik a Iordache-bizottság munkájához, akkor alakult, amikor mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ részt vesz annak tevékenységében anélkül, hogy a bizottság munkájának tárgyát képező módosításokat a közösség körében tematizálta volna.

Többen az Umbrela-csoport tagjai is vagyunk, sőt van társunk, aki önkéntesként a Fără penali în funcții publice kezdeményezéshez gyűjt aláírásokat. Egyben kezdeményeztük a Nem az én nevemben petíciót, amit több mint 1100-an írtak alá eddig. Ezt adtunk át Kelemen Hunor szövetségi elnöknek július 12-én a csoport nevében hárman: Kovács Andrea ügyvéd, jómagam és Demeter Szabolcs informatikus, aki egyben a petíció kezdeményezője is.

– Utólag arról írt: a találkozón a sajtózárlatról, etnikai alapú politizálásról, általános elégedetlenségről, percepcióról és az igazságügyi törvények módosításáról is beszélgettek. Mit értenek sajtózárlat alatt?

– A romániai magyar sajtó jelenlegi helyzetére kerestük a megfelelő fogalmat. Arra az aktuális helyzetre, ami senkinek sem kedvez. Kiváltképpen a romániai magyar közösségnek nem.

Vannak ugyan adott esetben kritikusabb hangvételű cikkek, vannak témák, amiket különféle portá­lok alaposabban körüljárnak, de ezek mintha nem egy frontot alkotnának, hanem nagyon minuciózusan el lennének szigetelve, hogy az az információ, ami ott lát napvilágot, egyrészt minél kisebb lefedettségre tegyen szert.

A kisebbségpolitikai kérdések mindannyiunk számára fontosak. Közösségünknek szüksége van a változatosságra, érvek nyilvános ütköztetésére. Mindannyiunknak nyert ügye van azzal, ha szabadon beszélhetünk például a magyar közösség nevében vitt politizálásról, a magyar érdekképviselet céljairól, kötelességeiről, felelősségéről vagy akár az intra- és interetnikus kapcsolatok előnyeiről-hátrányairól. Ezeknek értékes hozadéka lenne a civil öntudat kiterjesztése, megerősítése, ami „sajtózárlat” mellett több időt és munkát igényel.

A sajtózárlat kialakulásának oka is van. Bár a szövetség a saját ujja mögé bújik azzal, hogy deklaráltan csak a Maszol.ro van a tulajdonában, mégis a birtokláson kívül sok más módja van annak, hogy a sajtóra nyomást gyakoroljon, és gyakorol is! A közvetlen eredménye ennek a „sajtózárlatnak” az, hogy a szövetség úton-útfélen románozhat, és szekusállamot kiálthat, de ha valaki másként vélekedik a román–magyar hídszerepekről, és nyit más közösségek felé – akár európai értékek mentén – azt egyből lerománozzák, lemagyarárulózzák, a sorosozásról meg Stockholm-szindrómázásról és egyéb szitokfélékről ne is beszéljünk.

– Miért vetődött fel az etnikai alapú politizálás kérdése? Az RMDSZ hivatalosan etnikai szervezet, amely egyéb, országos ügyek mellett elsősorban az erdélyi, partiumi, bánsági magyar közösség problémáival, jogköveteléseivel foglalkozik. Ez problematikus?

– Az etnikai politizálást több szempontból is problematikusnak tartjuk. Az etnikum nem feltétlenül egy szerencsés politikai rendszerező elv, ami mentén az emberek, szavazók felsorakozhatnak. Az etnikum, mint például a magyar közösség, felsorakozhat az entitás mögé, de akkor a minket képviselő entitás nem lehet párt, hanem érdekvédelmi szervezet, ami a magyarok specifikus problémáira figyel oda. Ebből kifolyólag az etnikai alapú politizálás olyasmikre adhat választ, hogy beszélhetünk-e magyarul a hivatalnokokkal, vagy sem, van-e kétnyelvű utcanév- vagy helységnévtábla, tanulhatunk-e anyanyelvünkön, és így tovább.

Itt visszacsatolnánk az első kérdésre adott válaszokra, az elégedetlenség elsődleges forrására: az etnikum megléte nem ad választ a szociális, igazságügyi vagy gazdasági kérdésekre. Mi alapján dolgozunk ki egy szociális hálót, vagy mi alapján számoljuk fel a szegregációt? Hogy valaki magyar, vagy sem?

Az etnikai alapú politizálásnak megvan az a veszélye, hogy egy jó politikai kezdeményezést „csak” azért seperjenek le az asztalról, mert az „román” vagy „magyar”. És ezzel az eredménnyel már csak a nacionalista kedélyeket lehet korbácsolni. És nemcsak lehet, hanem teszik is. Az etnikai politizálás kevésbé szerencsés eredménye az is, hogy az RMDSZ deklaráltan – minden magyar nevében fellépő – érdekvédelmi szervezet, viszont működését tekintve politikai párt! Hiányolok innen valami magyarázatot…

– Az igazságügyi törvények módosítása kapcsán milyen álláspontot képviseltek?

– A szövetségnek tartózkodnia kellett volna a Iordache-bizottság munkáitól.

Aztán, amennyiben a rendkívüli eljárásban módosított jogszabályok a bizottság által elfogadott formában lépnek hatályba, azok mindössze egy szűk körnek és nem a társadalom egészének kedveznek majd.

Az igazságügyi törvények módosításánál rengeteg javaslatot törvénykezdeményezési jogosultsággal nem rendelkező szakmai szervezetek fogalmaztak meg – például a Dana Gârbovan-féle Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR). Az ő javaslataikat a PSD–ALDE szó szerint átvette, ami ugyancsak meglepő, és teljesen idegen a romániai jogalkotási eljárásoktól. Civil törvénykezdeményezések esetén szigorú feltételeknek kell teljesülniük, itt mégis az történt, hogy kihasználva egy konjunktúrát, talán a honatyák hozzá nem értését is, pár bírói szervezet olyan jogszabályt készíttetett magának, amilyet akart. Cserébe támogatták az államelnöki jogkörök megcsonkítását, szakmai síkra terelve a kérdést. A Velencei Bizottság jelentése egyébként aggályosnak is tartja az új szabályokat.

– Mennyire volt komoly fogadókészség az önök által fölvetett problémák megvitatására, álláspontjuk megfontolására?

– Ezzel kapcsolatban várakozó álláspontra helyezkednénk. Egészen addig, ameddig nem látunk valamiféle változást legalább a szövetség kommunikációjában. Viszont a kommunikációtól a romániai valóságba való visszalépésig nagyon hosszú az út. Reméljük, közösségünk nevében is, hogy a magyaroknak sikerül olyan képviselőket kitermelniük maguknak, akik deklaráltan a saját országuknak tekintik Romániát, és azzal foglalkoznak, ami az ország egészének, így a romániai magyaroknak is jó.