Interjú Sógor Csabával

– Tapasztalata szerint a korteshadjárat során sikerült-e mozgósítani, urnák elé csalogatni az erdélyi magyarokat?
– Június 7-én kiderül. Erdély rengeteg települését bejártuk, fórumainkon mindenütt szép számban összegyűltek a helybeliek, akik elmondták: nagyon várták, és örülnek az összefogásnak. Még református lelkésztársaim is kifejezték, hogy a 2007-es EP-választástól eltérően ezúttal sokkal könnyebben buzdítják szavazásra a választókat. Mindenütt azt fejtegetem, miként függ össze az itthoni élet a brüsszeli döntéssel, utóbbi pedig a júniusi szavazással.

Hiszen brüsszeli súlyunk, sikerünk nagymértékben függ attól, hogyan tud összefogni, elmegy-e voksolni minden erdélyi magyar. Márpedig a romániai magyar társadalom most tudja igazán gyakorolni az összefogást, amikor Erdély-szerte tömegesen leváltják a magyar intézményvezetőket, Kolozsváron pedig akadályozzák a magyar nyelvű feliratok elhelyezését.

A csíkszeredai tiltakozó nagygyűlésen túlmenően szerintem az RMDSZ-nek, a civil szervezeteknek össze kell írniuk, melyek azok a kolozsvári vendéglátó-ipari egységek, amelyek hajlandók magyar étlapot is kibocsátani, ahol a személyzet magyarul is megszólal. És aztán a világhálón keresztül értesítenünk kell a kincses városba látogató magyar turistákat – akiknek száma az angol vagy francia turisták tízszerese, sőt százszorosa –, hogy oda térjenek be, ahol magyarul is hajlandóak velük beszélni.

Így tudjuk eredményesen rákényszeríteni Kolozsvár polgármesterét arra, hogy kicsit európaibbá váljék, mivel a jelek szerint nem Mátyás király szelleme vezérli. A románokat még nem sikerült megtanítani arra, hogy érdemes megtanulni, de legalábbis megtűrni a magyar nyelvet, ám a brüsszeli parlamentben már szokják. Nem tudtuk még uniós törvényerőre emelni, a munkaügyi bizottságban előterjesztett jelentésem lényege ellenben az volt: érdemes, sőt gazdaságilag hasznos a románok számára megtanulni magyarul, a franciáknak, olaszoknak németül stb.

– Az erdélyi közember számára a bukaresti törvényhozás is távolinak tűnik, nemhogy a brüsszeli. Másfél éves képviselői tevékenysége milyen konkrét megvalósításai révén tudta választói elérhető közelségébe hozni az Európai Parlamentet?
– Brüsszelben nem fogyó, pusztuló, hanem erős közösségként népszerűsítettem az erdélyi magyarságot, amely néha segítségre szorul ugyan, de európai értékeket képvisel, sőt Európának is segíthet. Itthon többek között azzal példázom, mennyire fontos a brüsszeli jelenlét. Például a bortörvény elfogadásakor a négy erdélyi magyar képviselő – a román liberális párt színeiben bejutott Csibi Magort is ide sorolom – szavazatának köszönhetően a magyar–osztrák–német, nem pedig a francia–spanyol–olasz–román lobbi érvényesült.

Óriási lehetőség az is, hogy az Unió helyre tudja állítani azt az állapotot, amit 1920. június 4-e, a Magyarország feldarabolását jelentő trianoni békeszerződés óta siratunk. 2011-ben Magyarország és Románia között megszűnik a határ, előbb-utóbb Horvátországot is felveszik az EU-ba, így Kárpátalja és a Vajdaság kivételével együtt lesz a teljes Kárpát-medence magyarsága. Az Unió parlamentjében nyilván nemcsak az erdélyi, hanem a Kárpát-medencei magyarság érdekeit is érvényesíteni tudjuk.

– Milyen fogadtatása volt odakinn az Ön által népszerűsített székely pityókának, borvíznek?
– A németek folyton kérdezik, mikor tartják nálunk a pityókafesztivált; meg is kell kérnem a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, készítsen angol nyelvű honlapot is a rendezvény népszerűsítésére. Kivittük a magyar táncokat, borokat – például a kadarkát –, és amikor a holland, német tévécsatornákon bemutatták, számos kinti ismerősöm jelezte: a szomszédja érdeklődött, miként lehet eljutni a Székelyföldre. Mi a Borvíz útja projekttel sem tudjuk, és nem is akarjuk felvenni a versenyt teszem azt Hajdúszoboszlóval, de akadnak külföldiek, akik egy kis borvízfürdőre vágynak. Nem versenyezhetünk az új-zélandi almával sem, viszont kevés olyan település van az Unióban, mint Énlaka, ahol közel százféle almafajta megterem. Ez csak a kezdet volt, ezután következik a szilágysági és szatmári pálinka, a szilvalekvár, a földieper brüsszeli promoválása.

– Milyen eszközei, mozgástere van három-négy erdélyi magyar politikusnak, hogy közössége érdekeit képviselje a közel 800 fős EP-ben?
– Minden politikusnak akkora mozgástere van, amekkora erő van mögötte. Nem mindegy, hány választópolgár üzenetét tolmácsolom Brüsszelben. Ha június 7-én minden erdélyi magyar elmegy, és a magyar összefogás listájára, a tulipánra szavaz, akkor EP-képviseletünk számszerűen is egyenlő lesz olyan tagállamokéval, mint Ciprus, Málta, Luxemburg, Észtország vagy Szlovénia.

Ha a magyarországiakhoz hozzáadom a szlovák és román párt színeiben bejutott, magyarul beszélő képviselőket is, akkor összesen 31-en vagyunk az EP-ben. Utóbbiak az autonómia és az anyanyelv kérdésében nem nyilatkoztak, de számos más ügyben mellettünk álltak. Mi sokszor Unión kívüli példák révén tudjuk kifejezni: Európa akkor tud felelősen, példamutatóan dönteni a világ dolgaiban, ha házon belül rendezni tudta a kisebbségi jogok szavatolását.

– Az RMDSZ és az EMNT közötti összefogáshoz hasonlóan Önnek is sikerült kiegyeznie Tőkés Lászlóval? Aki köztudottan nem vette jó néven, hogy 2007-ben elfogadta az RMDSZ-jelöltlista második helyét.
– Kapcsolatom nemcsak Tőkés Lászlóval, hanem minden Kárpát-medencei magyarral rendben van. Ha néha bírált is bennünket amiatt, hogy a bukaresti parlamentben kis lépésekben tudunk előrehaladni, belátta ő is: Brüsszel végképp az apró lépések politikájáról szól. Vagy hogy néha Tibeten és Koszovón keresztül lehet az erdélyi magyarság problémáira irányítani a figyelmet. Gondolom, immár minden erdélyi magyar belátja: mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a másikunk halálát kívánjuk.

Június 7. csak egy kezdet, utána minden magyar szervezettel együttműködést kell kötni. Nekünk ugyanis nem RMDSZ-ben, EMNT-ben, MPP-ben, sőt még csak nem is erdélyi magyarságban, hanem Kárpát-medencei magyarságban kell gondolkodnunk. Két évvel ezelőtt azt mondtam: felelősen gondolkodó magyar ember nem kockáztathatja, hogy az RMDSZ vagy a püspök úr kiessen az EP-ből, éppen ezért én nem valaki ellen, hanem az összefogás, mindkét fél bejuttatása érdekében indultam, ami hál’istennek megtörtént. Ha a 2007-es verseny nyomán valamelyik fél kihull, nem hinném, hogy ma lett volna megegyezés.

– Ötéves EP-képviselői mandátuma leteltével mely célkitűzése megvalósulásáról számolna be a legszívesebben?
– Hogy az Unió elfogadta azt a kisebbségi keretegyezményt, amely valamennyi tagország számára előírja: a területükön élő kisebbségeknek joguk van kulturális és területi autonómiához, az anyanyelv használatához. Eme távlati cél érdekében kell összefognunk június 7-én, és azután is.