Minden második romániai gyerek csupán egy órát tölt naponta a szüleivel

Minden második gyermek legtöbb egy órát tölt naponta a szüleivel – derült ki annak a felmérésnek az eredményeiből, amelyet a Romtelecom telefonszolgáltató rendelt meg, és a Gallup közvélemény-kutató intézet végzett el 1–8. osztályos diákok körében.  A szülők és gyermekek számára egyaránt figyelemfelhívó adatokat szerdán tették közzé. A telefonszolgáltató tájékoztató kampányt indított annak érdekében, hogy felhívja a szülők figyelmét az aggasztó statisztika által jelzett helyzet veszélyeire.

Iskolai gondok, jövőbeni tervek

A felmérés eredményei rávilágítottak arra is, hogy négy romániai gyerekből csak egy tölt több mint öt órát a szüleivel egy hétvégi napon. A kisgyerekek szüleinek 38 százaléka csak ritkán vagy soha nem játszik a kicsikkel. A felmérés eredményeiből az is kiderült, hogy a gyerekek a következő témákban szeretnék megbeszélni problémáikat a szüleikkel: iskolai gondok (27 százalék), jövőbeni tervek (10 százalék), lelki dolgok és vágyak (9 százalék).

Ezzel szemben a kisebb gyerekek csak ritkán vagy soha nem beszélgetnek el a szülőkkel ezekről a problémáikról: alig kommunikál szüleivel a kicsik 31 százaléka a jövőbeni tervekről, 26 százalékuk az érzelmekről, 16 százalékuk az őket foglalkoztató gondokról. A Romtelecom által tíz éve működtetett Gyerekhívás Egyesület (Asociaţia Telefonul Copilului) elnevezésű nonprofit szervezet és annak honlapja, a www.copilul.ro támogatást nyújt a gyerekeknek a szülőkkel való kommunikáció hiányából fakadó gondok megoldásában, illetve tájékoztat, tanácsot ad jogaik védelmét illetően.

A gyerek-szülő közti élő kapcsolat

„A felmérést azért kezdeményeztük, mert az egyesülethez érkezett hívások száma 2009-ben jelentős mértékben megnövekedett: egyre több olyan gyerek telefonált, akinek szüksége volt valakire, akivel megosztja a gondjait. A most indított kampány révén nemcsak fel szeretnénk hívni a szülők figyelmét egy egész egész generáció jövőjét befolyásoló jelenségre, hanem elő szeretnénk segíteni a gyerekek és szüleik közötti „élő” kapcsolat kialakulását és javítását” – fejtette ki Cristina Popescu, a Romtelecom közönségkapcsolatokért felelős igazgatója. A szülő-gyerek kommunikáció annál inkább lényegbevágó, hogy a kicsik megannyi minta követésének lehetőségével szembesülnek, és a felmérés eredményei szerint a szülők által nyújtott modell a legkevésbé követendő a gyerekek szemében.

A tanulmány arra is rávilágított, hogy számottevő különbség mutatkozik aközött, hogy mit várnak el a gyerekek az együtt töltött időtől, illetve mi történik valójában: legtöbb esetben a házi feladatok megoldásában, a versenyekre való felkészítésben, illetve a közös játékban igényelnék szüleik segítségét. A régiók közti különbségekre is rávilágít a tanulmány: a munténiai gyerekek igénylik leginkább, hogy megbeszélhessék a szüleikkel iskolai gondjaikat, az erdélyi és moldvai gyerekek kevésbé, ugyanakkor a falusi gyerekeknek van erre nagyobb szüksége, mint a városiaknak. A Romtelecom által indított, április 28-ától június 15-éig tartó figyelemfelhívó kampány, video- és audiofelvételek, illetve egy honlap segítségével nyújt segítséget a gyerekeknek: Anda Păcurar pszichoterapeuta a www.timpimpreuna.ro és a www.copilul.ro oldalon on-line tanácsokat ad az érdeklődőknek. Az egyesület ingyenesen hívható telefonszáma 116 111, amelyen a gyerekek segítséget és tanácsot kérhetnek aktuális problémáik megoldásához.

Egy „réges-régi”élmény: együtt játszottunk anyával

„Épp a napokban gyermekpszichodráma foglalkozáson szembesültem a jelenséggel: arra kértem a gyerekeket, készítsenek rajzot egy régi élményükkel kapcsolatban. Az egyik negyedikes szívet rajzolt, majd elmondta: nagyon-nagyon régi élménye, hogy utoljára az édesanyja játszott vele. Akkor rajzoltak együtt szívet” – mondta el lapunk kérdésére Román Mónika kolozsvári pszichológus. A szakember a gyerek-szülő kommunikáció fontosságáról szólva kifejtette, az együtt töltött idő rövidsége miatt meglazul a kapcsolat. A gyermek ily módon megpróbálja kitölteni az űrt, szülei helyett más embereknél keresi az érzelmi támaszt, hiszen szüksége van valakire, akivel kibeszélheti magát, aki támogatja céljai elérésében. „A támaszt általában a kortársaiban találja meg – de ezek a gyerekek sokszor az otthon tapasztaltakkal ellentétes értékrendet képviselnek. Azáltal, hogy a gyermek ezt választja, tulajdonképpen tiltakozik az érzelmi megvonás ellen, és szembeszáll mindazzal, amit a szülők képviselnek” – figyelmeztetett Román Mónika.

Képernyő, kompenzáció, gyenge önkontroll

A szakember szerint több veszélye is van annak, ha a szülők és gyerekek kevés időt töltenek együtt. „Az elhanyagoló nevelési stílus a gyerek önértékelésének csökkenéséhez vezet. Ha nem foglalkoznak vele eleget, ez azt az üzenetet közvetíti számára, hogy ő nem elég jó, és nem kell a szüleinek. És ha nem kapja meg a visszajelzést arra vonatkozóan, hogy mi az értékelendő a viselkedésében, elbizonytalanodik, nem alakul ki helyes énképe, és csökken az önbizalma is” – fejtette ki a pszichológus. Román Mónika szerint ha a gyerek szociális készségei nem eléggé fejlettek, akkor nem a kortársai csoportjában keres támaszt, hanem sokat tévézik, számítógépezik.

Ha pedig egyre több időt tölt képernyő előtt, akkor azokról a tevékenységekről marad le, amik létfontosságúak a jövője szempontjából: a mozgását, társas kapcsolatait, egyéb képességeit fejlesztő foglalkozásokról. „A képernyő előtt töltött idő passzívvá teszi a gyereket, aki így ráadásul irreális világba kerül, ez pedig eluralkodik a gondolkodásán, és függőséget okoz” – mondta a szakember. A pszichológus azt is veszélyesnek tartja, hogy a szülő az együtt töltött idő hiányát anyagiakkal vagy túl engedékeny neveléssel próbálja kompenzálni: a gyereknek ilyenkor megnőnek az egocentrikus vágyai, gyenge lesz az önkontrollja, túlértékeli önmagát. „Ha a családtagok több időt töltenek együtt, akkor egyre jobban megismerik egymást, van idő meghallgatni a gondokat, azt, hogy mik a gyereknek a világról alkotott elképzelései. Ugyanakkor a szülő az, aki befolyásolhatja, hogy a gyerek minél érettebben és reálisan ítélje meg önmagát és a környezetét. Hiszen a szeretetteljes, erős felnőtt mintáját akarja követni a gyerek”.