Annak ellenére, hogy a zordabb klimatikus viszonyok mellett jóval később érik és akár hetekkel is lemaradhat a saját szüret a piacon való megjelenéstől, érdemes kiskerti termesztésével foglalkozni. Egyrészt azért, mert az eper nehezen szállítható, nehezen tartható frissen, így amihez a piacon hozzájutunk, az sohasem friss. Másrészt a zamatosabb, egészségesebb és teljesen vegyszermentes gyümölcsöt könnyebb termelni, mint vásárolni.

Földieper ribizli és egres társaságában

A növény nagyon igényes a talaj tápanyag- és vízellátottságára, ezért fontos, hogy a kiválasztott ágyásrészen jó minőségű legyen a talaj, és telepítés előtt érett szerves trágyát dolgozzunk be a felső rétegbe. Fényigénye nem túl nagy, félárnyékban is jól terem, ezért könnyen találhatunk a kertben olyan helyet, ahol a kert vagy bokrok védelmét élvezheti a késő tavaszi fagyok és a perzselő nyári melegek elől. Ajánlott az ültetvényt ribizli- vagy egresbokrokkal körülvenni.

A földieper szaporítása

A földieper szaporítása nagyon egyszerű. A legelterjedtebb eperfajták ostorindának nevezett szárakat növesztenek, és ezeken az indákon újabb fiatal növények fejlődnek ki. Egy-egy epertövön akár 10–15 ostorinda is növekedhet, indánkét 3–4 új epernövénnyel. Ezek az új epertövek az ostorindán keresztül az anyanövénytől kapják a növekedésükhöz szükséges tápanyagot, mindaddig, amíg saját gyökérzetük nem elég erős.

Amint megfelelően kialakult az új tövek gyökérzete, az ostorinda fokozatosan elszárad és az új növények tovább fejlődnek a maguk rendjén. Ezért, ha az ostorindák nincsenek rendszeresen levágva vagy az eper augusztus végén nincs kiritkítva, az ágyás nagyon hamar sűrű teleppé válik.

Mivel az ostorindákon kifejlődő új tövek augusztustól kezdenek elég fejlett gyökérzettel rendelkezni ahhoz, hogy az anyanövényről leválasztva életképesek legyenek, és az időjárás is kezd hűvösebbé, csapadékosabbá válni, ezért augusztus vége–szeptember eleje a legjobb időszak az eper telepítésére. Ha nincs még saját epertövünk, ami ostorindát növesztett volna, akkor bátran kérhetünk fiatal, indán nőtt epertöveket másoktól, ugyanis, akinek már kialakított eperágyása van, ebben az időszakban igyekszik megfelelően ritkítani, megfiatalítani az ültetvényt.

Az anyanövényenként 15–20 erőteljes fiatal epertővel nemcsak újratelepíteni lehet az egész ültetvényt, hanem bőven marad szétosztogatni is mindig, így biztosan könnyen és olcsón hozzájutunk néhány növényhez, ami elegendő egy kisebb epres kialakításához.

Ültetés, negyedelés

Az epret kiskertben a legcélravezetőbb szőnyegszerűen ültetni, 20 cm tő- és 40 cm sortávolsággal. Ha fiatalon és egészségesen akarjuk tartani az ültetvényt, akkor erre az a legjobb megoldás, ha a harmadoló vagy negyedelő fiatalítást alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy a telep létrehozásának következő évében annak egyharmadát teljesen új növényekkel ültetjük be.

Egy év múlva a másik egyharmadot fogjuk teljesen új növényekkel beültetni, majd harmadik évben a maradék részt. Az így kialakított epres három részre oszlik, a legöregebb epertövek mindig háromévesek, a legfiatalabbak pedig az épp frissen telepített tövek. Így kiegyensúlyozottabb termést kapunk, mint hogyha háromévente a teljes telepet újraültetnénk.

A negyedelő fiatalítás esetében a telepnek egynegyedét ültetjük újra minden évben. Négyévesnél idősebb epertöveket már nem érdemes ápolni, mert termésük gyenge, tápanyag-hasznosításuk rossz, betegséggel szemben nem annyira ellenállók, és a fagyokat sem viselik olyan jól el. Az augusztus végén, szeptember elején elültetett növények a tél beköszöntéig még jó erősen be tudnak gyökeresedni, így következő évben már teremni is fognak. A megfelelően előkészített helyre palántált tövek három-négy évig fognak bőségesen teremni, utána majd fiatal palántákkal kell helyettesíteni.