A szülői aggodalom akadályozhatja, hogy a gyerek felfedezze a világot

A kisbabák, kisgyerekek percenként szereznek új információkat az őket körülvevő világról. Felfedezéseik során óriási szerepe van a tapintásnak is, ám a szülői aggodalom sokszor elejét veszi ez irányú késztetéseiknek.

A tapintás alapvető élménye

A kicsik – és ezt is be kell vallanunk – szerencsére nem érik be azzal a világ felfedezését, hogy megnéznek dolgokat, esetleg meghallgatják a felnőttek magyarázatait bizonyos tárgyakról, jelenségekről. Meg is kell szagolniuk, fogniuk az őket körülvevő, elérhető darabokat – amelyek nem ritkán végeznek a szájukban, hiszen az ízlelés is alapvető élmény, és nekik minden érzékszervüket fel kell használniuk a megismerés során, ami sok esetben veszélyforrást is jelent. Mindegy, hogy babánk inkább bizonyul-e szemlélődő típusnak, aki hosszasan figyel egy-egy új tárgyat, mielőtt közelebbről is megismerkedne vele, vagy hevesebb vérmérsékletű, aki már akkor megkaparintotta, amikor mi még észre sem vesszük a célt; előbb-utóbb mindanynyiuk eljut az új tárgyak tapintásáig, vizsgálatáig.

„Kés, villa, olló….”

Szülőként természetesen nem egyszerű feladat folyamatosan a nyomukban lenni, minden mozdulatukat felügyelni. Sokszor próbáljuk az apró tárgyaktól megóvni őket úgy, hogy azokat biztonságos magasságba vagy zárt ajtók mögé igyekszünk rejteni. A kicsiknek azonban azt is meg kell tanulniuk valahogy, hogy ezek is léteznek, milyenek is valójában, és miért lehet veszélyes mindent a szánkba (orrunkba, fülünkbe stb.) tömködni. Hogyan hozhatjuk hát egyensúlyba a tapasztalatszerzést és a természetes aggodalmat, védelmet?

Próbáljuk úgy alakítani a környezetünket, hogy a veszélyes, értékes tárgyakat valóban ne tudják egyedül megkaparintani, ugyanakkor meg tudják tapasztalni azt is, mitől miért próbáljuk távol tartani őket. Már az egyévesekkel is tarthatunk „veszélytúrát”, ha nagyon figyelünk rájuk. Mutassuk meg neki a problémás dolgokat, és finoman közelítsük őket hozzájuk, miközben elmagyarázzuk, miben rejlik valódi veszélyük.

Forró kályha, tűzhely, sütő, kés éle, olló, kaktusz stb. – mind alkalmas lehet rá, hogy együtt közel nyújtsuk hozzájuk a kezünket, tenyerünket, érezzük, milyen meleg, éles, szúrós és így tovább. Ha ügyelünk, hogy csak kicsit szúrjuk meg vele, érezzük a meleget, de ne égjünk meg, könnyebben megértik az apróságok is, miért próbáljuk őket megóvni mindettől, és nem csak a „keringőre felhívó” tiltást fogják látni aggodalmaink mögött.

Szabályok és magyarázat

Amikor nincs „vészhelyzet”, hagyjuk, hogy megtapogassanak mindent, akármilyen apró tárgy is az – közben természetesen figyeljük őket, hogy ne tegyék be a szájukba, orrukba. Ilyenkor figyelmeztessük őket, hogy azt nem szabad, ha kell, vegyük el tőlük a tárgyat, de amíg lehet, hagyjuk, hadd szerezzen tapasztalatot. Különösen alkalmasak lehetnek erre a kinti tevékenységek: séta, kirándulás, amelyek során a gyerekek olyan dolgokkal találkoznak, amelyek nem megszokottak az otthoni környezetben, így mindennél érdekesebbnek bizonyulhatnak. Kavicsok, lehullott levelek, csigaház, faágak, giliszta, föld, rovarok stb. – mindez nagyon izgalmas egy kisgyerek szemében (kezében).

Közben pedig elmagyarázhatjuk azt is az ő szintjén, miért nem szabad mindenhez hozzányúlnunk, amit látunk, mi az, ami piszkos, betegséget terjeszthet, és miért veszélyes, ha a szánkba pakolunk mindent, amit érünk (azért persze ne várjuk el tőle, hogy elsőre meg is jegyezze, be is tartsa a szabályokat). Nem könnyű megérteni és megtanulni, miért tehet a szájába bizonyos gyümölcsöket, míg más – hasonlónak tűnő – bogyók mérgezőek, vagy miért foghatjuk meg a katicabogarat, míg a méhecskét nem.

Otthon is készíthetünk tapogatós játékot. Tegyünk ki elé 3-4 különböző anyagú, hőmérsékletű darabot: jégkockát, fajátékot, műanyag tálat, plüssállatot stb. Miközben megvizsgáljuk őket, mondjuk is el neki: ez kemény, ez puha, ez hideg, ez forró, ez törékeny, és így tovább. Nagyobb gyerekekkel olyant is játszhatunk, hogy az ismert tárgyakat elé pakoljuk, és neki bekötött szemmel kell kitalálnia, pusztán tapintás útján, mit tart a kezében.