A regényhősök mint cinkosok

– A regényolvasásban ugyanis rendszerint bekövetkezik a szereplőkkel való azonosulás, és ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy magunkba nézzünk minden önbecsapás nélkül, hála annak az elnézésnek, cinkosságnak, amely a regényalakon keresztül elfogadtatja velünk hibáinkat, tévedéseinket vagy konfliktusainkat. Ha az adott regény valóban az olvasóéhoz hasonló problémákra koncentrál, akkor ez utóbbi azt mondja: Ez éppen rólam, nekem szól” – állítja a pszichiáter.
A biblioterápia igazi terápia – vallja Rosa Mininno pszichológus-terapeuta is, a maga nemében első olasz honlap gondozója. A szakember szerint megfelelő könyvet mindenki találhat magának: a pszichológusok például azoknak a nőknek, akiket elfog a menekülés- vagy a szabadságvágy, Flaubert Bovarynéját, Tolsztoj Anna Karenináját, Ibsen Nóráját ajánlják. A szüleikkel kommunikálni képtelen kamaszoknak Kafka Levél apámhoz című művét, a depressziósokat pedig felrázhatja Goncsarov Oblomovja, mivel a regény főhőse minden pszichiátriai szakirodalomnál pontosabban mutatja be annak az embernek a prototípusát, aki tétlenül várja élete elmúlását. Az apatikus, depressziós, elborzadva a példán, talán megrázza magát és újra aktív lesz.
Dickens Pickwick klubja a legreményvesztettebbnek is visszaadhatja a jókedvét, a stresszelt menedzser, ha Marcus Aurelius császár emlékiratait vagy Seneca Luciliushoz írt Erkölcsi leveleit olvassa, rájöhet arra, hogy néha érdemes megállni és önmagunkba nézni. A hipochondereknek viszont Adalbert Stifter 19. századi osztrák író Erdei ösvénye ajánlott – a könyvet olvasva lehet, hogy rájönnek, mennyi energiát pocsékolnak képzelt nyavalyáikra.

A pszichikumot több szinten mozgósító olvasás
A terápia elsőként kialakult ága a klinikai biblioterápia, amellyel súlyos érzelmi problémákkal küzdő embereken segítenek. A terápiát ilyen esetekben szakorvos, pszichiáter végzi. A fejlesztő biblioterápiának tágabb értelmezése is ismert: az irányított olvasás segíti a személyiségfejlődést, az önismeret kialakítását, a mentális egészség megőrzését. Ez utóbbit „jellegzetesen könyvtári tevékenységnek tekintik világszerte, olyannyira, hogy az Amerikai Könyvtáregyesület (ALA) már 1939-ben megalakította első biblioterápiás bizottságát, a biblioterápiát pedig hivatalosan is elismerték a könyvtári szolgáltatások között. Indoklásuk szerint a biblioterápiát az teszi létjogosulttá, hogy az olvasás az olvasó pszichikumát több szinten mozgósítja, ennek eredményeként a befogadó személyiségében pozitív változások következhetnek be.

Seherezádé terápiája
A biblioterápia két görög szó, a „biblion” (könyv) és „therapia” (gyógyítás) szó összetételéből keletkezett. Tulajdonképpen évszázadokon át „öntudatlanul” alkalmazták, de mostanában válik célzatosan alkalmazott módszerré. A keleti országokban a mesék évszázadok óta a lelki támasz szerepét töltik be, eszközei az úgynevezett „népi lélekorvoslásnak”. Ennek legismertebb példája Az ezeregyéjszaka meséi, amelyben Sahrijár király csalódott a feleségében, ezért bosszút esküszik: mindennap megölet egy lányt. Seherezádé, aki sok történetet ismer, elhatározza, hogy meggyógyítja a beteg uralkodót. Ezeregy éjszakán át mesél neki, a király pedig kigyógyul csalódottságából és bosszúszomjából, Seherezádé pedig megmenekül a halálos ítélet elől. A hagyományos hindu orvoslásban a lelki beteg embernek egy olyan mesét „adnak” meditáció céljára, amelyben az ő egyéni problémái öltenek formát, a mese révén a beteg felismeri szenvedésének okait, a történet pedig megoldási lehetőségeket nyújt számára.