„Világunkból majd csak a jók maradnak”

A sofőrt nem a sok kátyú ejti ámulatba, hanem a tisztáson spirálba fonódó néma tömeg, amelynek tagjai lehunyt szemmel hallgatják a Kanadából érkezett reikimesterüket. Az egymás kezét fogó résztvevők most éppen egy százharminc kilométerre lévő barátjuk feljavulásáért imádkoznak, majd energiát küldenek neki. A hagyományos népi gyógyásznak fontos, hogy összeszedje minden erejét, mert a napokban Tibetbe készül utazni.
Aki nem tudja, hogy a Zeteváralja Panzió udvarán meditáló tömeg egy olyan életmódtáborba érkezett, ahol a normális gyakran összefonódik a paranormálissal, a hétköznapi a nem mindennapival, annak furcsán hat a látvány. Akik sosem vettek részt hasonló táborokban, azt is tudni vélték, hogy �itt olyasmik történnek, mint a MISA-soknál�. Amikor szóvá teszem az összehasonlítást, Győrfi Annamária, az életmódtábor szervezője meghökken, majd elmosolyodik. Bár akadnak közös vonások, szerinte a MISA és a mozgalom külföldre menekült szellemi vezetője, Gregorian Bivolaru sokat ártott egy lényegében szép és jó eszmének. �A MISA-val vont párhuzam olyan, mintha a hagyományos protestáns egyházakat ítélnénk el egy szélsőséges szektáról való felületes ismereteink alapján� � magyarázza Győrfi Annamária. Mint mondja, az életmód-táborokat semmiképp nem szabad egy napon emlegetni a hírhedté vált Bivolaru-féle mozgalommal, amelyet főként a tömeges szexorgiák kompromittáltak. �Mi is meditálunk, önmagunkba fordulunk, és a tábor végén jobb emberekként távozunk� � teszi hozzá a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárnője, aki a legcsekélyebb anyagi ellenszolgáltatás nélkül immár negyedik éve szervezi az erdélyi életmódtábort.

Világvége � a szó szoros
vagy átvitt értelmében
Akárcsak az előző három, az idei tábor is sikeresnek könyvelhető el. A babakocsiban tolt kisgyerektől a nyolcvanöt éves bácsikáig, Kanadából, Franciaországból, Magyarországról és Erdélyből sereglettek össze az egymást régi barátként köszöntő ismerősök. Számukra a lehető legtermészetesebb dolog hinni az inga kilengéseiben, az öngyógyászat erejében, a kozmikus üzenetekben, a szellemvilág munkálkodásában, a homeopátia lehetőségeiben, egyszóval olyan dolgokban, amelyek hallatán tízből kilencen odébbállnak, vagy hajlamosak megbélyegezni ezek népszerűsítőit. A közönséges halandó csak kapkodná a fejét a számára furcsábbnál furcsább kijelentések hallatán vagy élethelyzetek láttán � ismerik el a tábor résztvevői. Mert nem bárhol, bármikor és bárkitől hallani hónapok, sőt évek óta élelem helyett fénnyel táplálkozó, de mégis meghízó emberekről, százkilencvenedik életévét taposó kínai férfiról, a táborlakók által telepített fényszökőkutakról, pohárba zárt és dédelgetett távoli szeretteinkről, láthatatlanná vált emberekről, a mennyország kapujának egyszerű lenyitásáról és a ránk telepedett szellemek felküldéséről vagy a világvége pontos időpontjáról. Csököly Sándor magyarországi előadó szerint 2036-ban egy üstökös becsapódása után pusztul el a Föld. Honfitársa, Nemesi József viszont már egy 2012-ben bekövetkező tizedelő változásra esküszik. �A világvégét nem kell feltétlenül a szó szoros értelmében a Föld lepusztulásaként érteni. Inkább arról van szó, hogy elanyagiasodott világunkból majd csak a jók maradnak meg. Erre számos jel utal, hisz az emberek futnak a pénz után, eltávolodnak egymástól, önzőkké válnak, beletaposnak egymás lelkivilágába. A következő nemzedék már nem lesz ilyen� � állítja határozottan Győrfi Annamária.
És mindezek ellenére � vagy talán éppen ezért � a tábor valamennyi résztvevője és előadója egészséges életmódot szeretne folytatni. Van, aki évtizedek óta jógázik, más csak most kezd lemondani a káros szenvedélyekről meg a zsíros konyháról, és belekóstolni a vegetáriánus étrendbe. Egy dolog viszont összeköti a tábor lakóit: mindannyian hiszik és vallják, hogy ez a tíz nap gyökeresen megváltoztatta az életüket. Mint mondják, ehhez nemcsak a földi javak, hanem az ima, a meditáció, a rossz gondolatok elűzése is hozzájárult. �Tükörbe kell nézni a tábor elején és a tábor végén. Lehetetlen nem észlelni a különbséget� � állítja Dráskóy György, az 1956 óta Kanadában élő, de a tábor idejére Erdélybe látogató reikimester.

Csontkovácsolás
és ágyáthelyezés
A Zeteváralján összesereglett mintegy száz táborlakó közül a legtöbbet nem a világvége, hanem egészségi állapota foglalkoztatja. Abban mindenki egyetért Déri Zsuzsa budapesti terapeutával, hogy az ember sokat tehet közérzete javítása és a betegségek leküzdése ellen. Sokan viszont igénybe veszik annak a fiatalembernek a segítségét is, aki névjegykártyája szerint egyszerűen csak embergyógyász. Az Egerben élő, de Erdélybe mindegyre visszajáró Kelemen Istvánt a táborban csontkovácsként emlegetik, mert ő az, aki testeket ropogtatva gerincet egyenesít, térdet, derekat hoz helyre. Pálcájával azt is beméri, hogy a nála jelentkezőnek milyen egészségi bántalmai lehetnek. A csontkovácstanfolyamot hosszú évekkel ezelőtt elvégezte, de szakmáját igazából csak akkor kezdte el gyakorolni, amikor egyik barátjának megmeredt a dereka. �A csontkovácsolás rendkívül egyszerű. A lényeg, hogy az embernek helyére tedd a gerincét, és attól már a közérzete is sokkal jobb� � vallja. Meglátásában a legtöbb bajt nem feltétlenül a rossz testtartás okozza, hanem a házban rosszul elhelyezett ágy. A tudósok már rég kimutatták, hogy aki a testét éjszakára a Hartman-zónák és a vízerek kereszteződésénél helyezi pihenőre, előbb-utóbb megbetegedésre számíthat. A lakások bemérésével foglalkozók statisztikája szerint szinte valamennyi öngyilkos, tette elkövetése előtt huzamos ideig ilyen helyen aludt. �A Hartman-zónák és vízerek bemérése nem túl furfangos dolog. Õseink sem ásták négyzetméterenként tele a kertet víz után kutatva, hanem elhívták a mérő embert, aki pálcája segítségével megállapította, hol kell lefúrni. Falun ezt a mai napig is így csinálják� � mondja Kelemen István. Majd felemlegeti annak a vidékre száműzött magyar háziorvosnak az esetét, aki a település összes házát bemérte, és rávette azok lakóit, hogy módosítsák ágyuk fekvését. �Attól a perctől kezdve egyetlen embert sem ért komolyabb betegség� � állítja. A Hartman-hálók és a vízerek kereszteződését pálca nélkül is felfedezhetjük, ugyanis ez az a hely, ahova a legszívesebben letelepszik a macska.

Két sorba rejtett önéletrajz
Fűzesi Mária Magyarország egyik legismertebb grafológusa, aki fél évszázada kutatja az írásban elrejtett emberi vonásokat. �Azért csodálatos ez a tudományág, mert két sorból kiolvashatjuk valakinek az önéletrajzát� � mondja a szakma nagyja, aki nyíltan meg is osztja tapasztalatait. Megtudjuk, hogy az m betűből kiderül, hogy leírója nyílt ember vagy zárkózott, a végvonalakból pedig könnyen megállapítható, hogy közlékeny vagy elutasító egyénnel van dolgunk. Az a betű a szeretet adásáról és kapásáról tanúskodik, az ékezetek a logikáról árulkodnak. Az írásból könnyen leolvasható, hogy az ember mennyire szorgalmas vagy lusta, segítőkész vagy sem, felelősségteljes vagy felelőtlen. A betűk alsó része a szexuális érzéseinkről szolgáltat információt a szakmabelieknek. A lap baloldalán egyenes margót hagyó egyén határozottnak számít � sorolja Fűzési Mária, akit a táborozás ideje alatt egyenként az összes résztvevő megkeresett egy-egy féloldalas szöveggel.

Hastánccal az önbizalomért
Ha mifelénk valaki hastáncról hall, rögtön a keleti lányok erotikus mozdulatai jutnak eszébe. A Tahmina művésznevet választó Bacsa Ildikó szerint a hastánc csak részben szól a csábítás művészetéről. �A hastánc nem csupán a háremhölgyek tánca, hanem a termékenységé is, amit valaha a papnők jártak. A csípő mozdulatai, kortól függetlenül, elsősorban örömforráshoz juttatják a nőket. De jót tesz a derék- és gerincbántalmaknak, kiküszöböli a lúdtalpat, és nagyon ajánlott a kismamáknak, akiknek hetek alatt megerősíti a hasizmait� � sorolja a pesti lány, aki a magyar fővárosban hastáncos tanfolyamok szervezéséből keresi kenyerét. Mint mondja, Budapesten egyre több nő kezdi felismerni a hastánc jótékony tulajdonságait. A hastánc legnagyobb erénye mégis a lelkiekben rejlik. �Mindenek előtt arra szolgál, hogy gátlásokat oldjon fel, energizáljon, és a nő ismét nőnek érezze magát� � magyarázza. A 28 éves lányt egyáltalán nem zavarják a felesleges kilók, ő így is bájos és csinos nőnek érzi magát. És mint mondja: ez a lényeg. Tanácsként pedig azt javallja, hogy függetlenül attól, hogy sikerül betanulnia a mozdulatokat vagy sem, a hastánccal minden nő fordítson napi tíz percet önmagára, és máris lényegesen javul a közérzete. A lassító és tülkölő gépkocsivezetők örömére a zeteváraljai programból nem hiányzott a szabadtéri napi félórás hasmozgatás, amire a hölgyek előbb kissé óvakodva, majd egyre bátrabban és nagyobb számban neveztek be. Elvégre a falra kiragasztott közismert kínai mondás is ezt tartja: A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.