Nagy hozamú tehénfajtákkal éri meg a tejtermelés: a mezőpaniti állattartó szerint a fajtaválasztás a sikeres gazdaság titka

A Maros megyei Mezőpanit egyik határrészében találkozunk Barabási Zoltán állattartó gazdával. Hosszú kánikula után be van borulva az ég, várja az esőt. A mezőn repcét vető gazda az eső előtt igyekszik befejezni a munkát, hogy késő ősszel legyen mit beszántania zöldtrágyaként a földbe. Sok falutársához viszonyítva szerencsés helyzetben van, mert a tehénállományától származó istállótrágyával egészséges és hatékony táperőt ad a földnek, így jóval kevesebb műtrágyát kell használnia. A magas műtrágyaárak több gazdát is arra ösztökélnek, hogy a talaj tápanyag-utánpótlásának egy részét zöldtrágyával biztosítsák.

Miközben várom, hogy forduljon a vetőgéppel, szemrevételezem a szomszédos parcella végében fóliába csomagolt téli takarmányt. Erdélyben újszerű eljárás ez, amely hamar elterjedt, hiszen ezzel lehet a legjobb minőségben megőrizni a télire tárolt szénát. „Sajnos az idei szénatermés csak 50–60 százaléka a tavalyinak, így jól be kell osztani, hogy kitartson a jövő kaszálásig, és elegendő takarmányhoz jussanak a tejelő marhák” – magyarázza hazafele, a családi farmra tartva a kocsiban. Amely valóban családi gazdaság, hiszen a felesége és két tizenéves fia együtt gazdálkodnak a portán: 22 fejős holstein fríz tehenet, jó pár előhasi üszőt és növendékeket tartanak. A

télen–nyáron jászolból takarmányozott állatok éves tejhozama közel nyolcezer liter, amely erdélyi viszonylatban kiemelkedően magas teljesítmény.

A fiúk a tehenek takarmányozásával vannak elfoglalva, utána kihordják a trágyát az istállóból. Vakációban nagy segítség ez a szülőknek, így hamarabb elvégezhető a gépesített mezei munka. A család a napokban fejezte be a silótakarmány behordását, amit vastag ponyvával takartak le a többhetes érlelési időszakra. Idén a silóból sem lett meg az elvárt mennyiség, de a gazda mégis elégedett. Amikor a tehéntartók panaszairól kérdezem – a nagy szárazság, az alacsony tejár és egyebek –, vendéglátóm úgy fogalmaz, mindez igaz, de meg kell keresni azt a módszert, amivel sikeresen átvészelhetők az ez évihez hasonló időszakok. A mezőpaniti gazda szerint ennek egyik titka a nagy tejhozamú tehénfajtákkal történő gazdálkodás. „Az elején román pirostarka tehenekkel indultunk mi is, de az elmúlt húsz esztendőben ezeket szelektáltam.

– magyarázza a gazda.

Barabásiék a rendszerváltás után alakult és mára országos hírnévre szert tett helyi tejfeldolgozó vállalatnak, a Therezia gyárnak adják el a gépesített fejőstandon kifejt friss tejet. A tejfeldolgozó az utóbbi időben jelentősen emelte az átvételi árat. A gazda szerint ez most sem éri el az inputanyagok drasztikus áremelkedésének mértékét, de a különbözetet az átlagosnál magasabb tejhozammal tudják kigazdálkodni. Ami a tenyészállatok után járó állami támogatással együtt elegendő ahhoz, hogy sikeresen átvészeljék a nehéz időszakot, amikor egyre több az olyan gazda, aki szabadulni akar a jószágtól. Vendéglátóm szerint a faluban és a környéken is zsugorodik a tehéntartók száma, főleg a néhány állatos gazdáké. A kisebb-nagyobb farmoknak van túlélési, illetve boldogulási lehetősége, ahol vigyáznak a megfelelő fajtaválasztásra és a tejhozamra.

Amikor rákérdezek a 13 éves Koppándra és a 15 éves Vazulra, hogy szeretik-e az állattartást, bólogatnak. Ők is ebbe születtek bele, akárcsak a szüleik és nagyszüleik.

A mezőpaniti portán emberemlékezet óta tartottak tehenet, azonban a Zoltánék gazdasága az, ami biztos megélhetést nyújt a családnak, vagy ahogyan a családfő fogalmaz: ebből nem lehet meggazdagodni, de tisztességesen meg lehet élni.

Amikor Barabási Zoltán a nagyobbik fiához hasonlóan tizenöt éves volt, már egy esztendeje Ausztriában tanult egy mezőgazdasági szakiskolában. 1995-ben egy erdélyi mezőgazdasági alapítvány osztrák gazdaszervezetekkel karöltve nyolcadik osztályt végzett erdélyi fiatalokat toborzott ausztriai mezőgazdasági képzésre. A távoli oktatás iránt nem volt nagy érdeklődés, de Zoltán szülei úgy gondolták, ha a fiuk gazdálkodni szeretne, akkor megér egy próbát a két év elméleti és egy év gyakorlati oktatásból álló osztrák gazdaképzés. Az Erdélyből kiment fiatalok viszonylag hamar megtanultak németül, így nem volt nyelvi akadály az iskola elvégzése.

Vendéglátóm szerint külföldön új világ nyílt meg számára, így nem véletlen, hogy 2000-ben, amikor alkalma volt, újabb kétéves mezőgazdasági képzésre ment, de ezúttal Svájcba.

Itt már dolgozott és pénzt keresett, az így összegyűjtött tőkét hazatérése után befektette a szüleitől átvett gazdaságba. A mezőpaniti gazda szerint fontos, hogy az erdélyi termelő külföldön is szétnézzen, tanuljon, hiszen jó tapasztalatokat csak a korszerű mezőgazdasággal rendelkező országokban szerezhet. Ő az ott tanultakra alapoz ma is, és megfelelő nyelvismeret birtokában hozzáfér interneten a szükséges szakirodalomhoz.

Van, aki értetlenül nézi, hogy Barabásiék télen-nyáron istállóban tartják a teheneket, és napi rendszerességgel behordják az állománynak a takarmánykeveréket. Az elején ők is megpróbálkoztak legeltetéssel, de rájöttek hogy nagy hozamú tejelő marhák esetében ez nem járható út.

A jászolból történő etetésnél adagolni lehet a szükséges takarmánymennyiséget, így az ember kiszámíthatja, mekkora tejtermelés várható” – érvel a gazda.

A tejtermelés a mezőgazdaságnak az az ágazata, ahol mindennek utána kell számolni, hogy megérje. Ezzel együtt is kiszámíthatatlan az állami támogatások menetrendje. Barabási Zoltán felidézte, hogy néhány évvel ezelőtt jó pászmára került az állattartás támogatási rendszere: az uniós területalapú támogatást kiegészítette az állatok és a beadott tej után járó támogatási csomag, ami biztonságot nyújtott a tejtermelő gazdáknak. Ezt a működő rendszert verte szét Adrian Oros volt mezőgazdasági miniszter, aki az agrártámogatások „megreformálásával” akart újat hozni a minisztériumban. Mire az állattartó gazdák észbe kaptak, a csomagban kapott korábbi támogatások fele vagy hatvan százaléka elúszott. Ez sok gazda helyzetét negatívan érintette, többen abbahagyták az állattartást.

Most új trend kezd kialakulni, ami előnybe hozza a nagyobb hozamú, több tejet termelő gazdákat.

„Aki a mai körülmények között meg tudja őrizni tehénállományát, az jövőre jól jár. Az elmúlt húsz év tapasztalata megtanított bennünket arra, hogy a hibákat korrigáljuk, és mindig újítsunk valamit a gazdaságban. Meggyőződésem, hogy ebben rejlik a gazda sikere” – fogalmazott Barabási Zoltán.