A stratégia sikerességéhez persze több kellett a jelszavaknál és a jelölt karizmatikus személyiségénél. Az is szükséges volt, hogy a világ jelenleg még egyetlen igazi szuperhatalmát nyolc évig egy olyan ember – jobban mondva egy szűk, szemellenzős, neokon héjákból álló csapat – irányítsa, amelynek sikerült két háborút kirobbantania a Közel-Keleten, és még a hagyományos szövetségeseket is az Egyesült Államok ellen fordítania – arról nem is beszélve, hogy a Bush-adminisztráció gazdaságpolitikájának is köszönhetően robbant ki a gazdasági válság. Ennek fényében nem csoda, ha mindenki változást akart – amit jórészt úgy fogalmaztak meg, hogy a nyolcéves republikánus uralomnak mindenképpen véget kell vetni. Ezért is számított szinte mellékes tényezőnek, hogy Obama fekete: bőrszínétől függetlenül ő volt az a demokrata jelölt, aki el tudta hitetni magáról, hogy valamilyen módon képes változást előidézni. Ettől eltekintve természetesen 2008 november negyedike egy új korszak kezdetét is jelöli: az eddig csak a filmekből ismert kép, amely szerint a Fehér Ház lakója fekete bőrű, mostantól valósággá válik. Hogy ez az új korszak milyen konkrét politikai és gazdasági intézkedéseket hoz, az egyelőre még rejtély. Abban ugyanis igaza volt Obama bírálóinak, hogy kevés konkrétumot fogalmazott meg a kampányában, sokat nem tudhattunk meg arról, mit is jelent a valóságban a változás. Az első, legégetőbb kérdés a gazdasági válság megfékezése, ehhez azonban olyan intézkedések – többek között állami szerepvállalás a gazdasági élet irányításában – szükségesek, amelyek alapjaiban ingatják meg a vállalkozás és az üzlet szabadságára épülő Egyesült Államokat. És akkor még ott van Irak és Afganisztán, Oroszország és Kína, valamint Európa – mindegyikükkel újra kell fogalmazni Amerika viszonyát, miközben a megkövült, idejétmúlt katonai szövetségnek, a NATO-nak is új értelmet kellene adni. Szinte emberfeletti feladat. Igaz, az is annak tűnt, hogy egy kenyai bevándorló fekete bőrű fiából az Egyesült Államok elnöke legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
