2008. szeptember 23., 00:002008. szeptember 23., 00:00
A tegnapi kijelentés ráadásul már csak azért is gesztusértékű, mert csupán egy nappal azt követően hangzott el, hogy Traian Băsescu államfő székelyföldi látogatása alkalmával ismét a területi önrendelkezés ellen foglalt állást. Ebben a helyzetben igenis súlya van, hogy Budapest bukaresti képviselője kijelenti: országa támogatja az autonómia ügyét. A kérdés most az, hogy a mostani megszólalások vajon Füzes agilisabb személyiségéből vagy a magyar diplomácia stratégiaváltásából fakadnak? Vélhetően mindkét tényező tetten érhető a gesztusban. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a korábban Budapestre mint állandó támogatóra tekintő határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Ráadásul az ilyen, „hangulatjavító” kijelentéseket otthon is el lehet adni az aktivizálódó magyar külpolitika bizonyítékaként. A nyitány mindenesetre hangzatosra sikeredett. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány valóban fölsorakozzon a nagykövet mögé, és minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. Kezdetnek ott van mindjárt az októberi közös magyar–román kormányülés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
