2008. november 18., 11:202008. november 18., 11:20
Egyrészt természetesen a sportág kedvelőinek milliói szeretnék, ha számukra elérhető közelségben bonyolítanának le egy kontinensviadalt, amelynek köszönhetően nemcsak a televízión keresztül, hanem a lelátókról csodálhatnák Európa válogatott labdarúgóinak cseleit és góljait. Mást jelent viszont álmodozni, és megint mást számolni a realitásokkal. Románia jelenleg egyetlen olyan futballarénával sem rendelkezik, amely EB-mérkőzésnek adhatna otthont. Bajnokok Ligája-meccset a Steaua bukaresti, valamint a Kolozsvári CFR fellegvári arénájában ebben az időszakban is rendeznek ugyan, az UEFA-szabályok azonban sokkal szigorúbb feltételeket szabnak egy nemzeti tizenegyeket felsorakoztató torna, mint a klubcsapatok összecsapásának lebonyolítása esetén. Mircea Sandu, a román labdarúgó-szövetség elnöke a minap joggal büszkélkedhetett Michel Platini UEFA-elnöknek az 50 ezer férőhelyesre tervezett fővárosi sportaréna munkálatainak előrehaladtával, egy stadion még nem \"csinál\" Európa-bajnokságot.
Már csak azért sem, mert a jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság közepette borítékolható, hogy a mindenkori román kormány tervei között még hosszú ideig nem fogjuk megtalálni egy nemzetközi futballtorna finanszírozását. Márpedig állami hozzájárulás, újabb, az európai színvonalnak megfelelő sportlétesítmények megépítése (valamint persze a közúti infrastruktúra fejlesztése) nélkül az ehhez hasonló projektek a szakszövetségi vezetők álma marad csupán. Elég, ha megnézzük, mekkora gondokkal küzd a 2012-es labdarúgó-Eb megrendezésének jogát elnyerő ukránlengyel páros a stadionépítési határidők be nem tartása miatt. Amelynek következtében Platini Bukarestben is arra figyelmeztette Kijevet és Varsót: B-terv nincs, ha nem teljesítik a vállalt feladatot, akkor négy év múlva máshol rendezik a fociebét. Márpedig északi szomszédaink esetleges kudarca esetén az európai labdarúgóelit a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt még egyszer kelet-európai országokra bízza rangos megmérettetés megrendezését, sőt a 2012-es bukaresti UEFA-kupa döntő odaítélésére is alszik még egyet.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.