Mindemellett a miniszter leváltása nem több szépségtapasznál a Tăriceanu-kabinet megtépázott arculatán, emiatt nem is hozhat gyógyírt a kormány és a tanügyi szakszervezetek között kirobbant nézeteltérésre. A liberális–RMDSZ-kormány nagyobbik alakulatát ugyanis a jelek szerint menthetetlenül maga alá temeti a parlament által elindított oktatásügyi bérlavina. Ha az alkotmánybíróság törvényesnek nyilvánítja a törvényhozás által megszavazott pedagógusi fizetésemelést, a kormány nem tehet majd mást, és fizet, mint a katonatiszt, viszont az óvás miatt egyúttal övé a presztízsveszteség is a tanárok szemében. Béremelési stornó esetén november 30-án egy iskolára való pedagógus sem szavaz majd a liberálisokra.
A romániai osztályharc igazi frontja azonban nem is annyira a kabinet és a szakszervezetek, hanem a két államhatalmi ág, a kormány és a parlament között húzódik. Miközben 2004 óta többnyire a miniszterelnöki és az államelnöki hivatal, illetve az államfő és a parlament gabalyodott alkotmányossági vitába, ezúttal a taláros testületnek a végrehajtó és a törvényhozói hatalom viszonyát kell rendszabályoznia. Az alkotmánybíróságnak a tanárok béremelése jogosságának ügyében hozandó döntése már csak azért is ígér kiindulási alapot a kérdésben, mert várhatóan tisztázni fogja: van-e lehetősége a kormánynak kibújni a törvényhozás döntéseinek végrehajtása alól. Tăriceanu ezzel kísérletezgetett tegnap is, amikor kijelentette: a parlament nem alkalmas arra, hogy felelősségteljesen vitázzon és döntsön gazdasági tárgyú ügyekben. Azt persze elhallgatja, hogy ebből a „felelőtlen” honatyai hozzáállásból nemcsak kirúgott minisztere, hanem pártja valamennyi képviselője kivette a részét. Hivatalos és leplezni próbált kormánypartnereiről nem is beszélve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
