2009. december 08., 10:402009. december 08., 10:40
Ezen nem is lepődtünk meg túlságosan, mert a nagyszabású rendezvényeken Zsófi általában rajtaütésszerűen elalszik, valószínű, a lányos izgalom hatására. Így fordulhatott elő, hogy a betlehemes előadás után felébredve, arra a következtetésre jutott, hogy Jézuskának nem volt anyukája, viszont volt neki két apja.
Mivel a pásztorok és a szent szülők kapcsolatát nehéz volt elmagyarázni, ez a kérdés még mindig tisztázásra vár. A kosárlabdameccs tülkölő-ordítozó szurkolóinak karéjában is képes volt elszenderedni, így azóta is úgy tudja, hogy a kosárlabda valójában pomponlányok tánca, némi bekiabálással fűszerezve. A hetekig szervezett játszóházas, közös Mikulásozás során addig maradt ébren, amíg átvette a csomagját az enyhén zavarodott, szégyenlős apótól. Felébredvén Zsófi megállapította, hogy az otthoni és a játszóházas Mikulás valószínű kollégák, de amelyik őt személyesen kereste fel, az lehetett a főnök.
A Mikulás-váró dalocskája sem volt túl hosszú, de annál sokatmondóbb, és lelkesen fújta, hogy: csípős vessző jó gyereknek nem való. A jóságost sikerült teljesen elkápráztatnia, amikor kimutatott az ablakon, és a szomszédunkban működő intézményről közölte: a lovardánk. A tömörítés mellett a tántoríthatatlan meggyőződés is a jellemzője, amit egyszer bevett a fejébe, arról nehéz lebeszélni.
Ezért van az, hogy az első román szavait öntudatosan használja – rosszul. Valamiért úgy tudja, hogy a poftă bună, mulţumesc frumos kifejezés azt jelenti, hogy repetát kér. Mivel erről lebeszélni meddő vállalkozás, ezért abban bízunk, hogy nem okoz visszafordíthatatlan traumát, hogyha valahol így kéri majd a ráadást, a vágyott újabb kajaadag helyett udvarias mosolyokkal spékelt bólogatásban részesül.
Na és akkor a bevezetőnek szánt hosszas sztorizás után elmesélem, mivel sikerült a tömörítő Zsófinak mégis meglepnie. Református kiscsoportba jár, ami azt jelenti, hogy hetente foglalkozik velük egy lelkész. A tiszteletes aszszony a családról, a szeretetről szokott beszélgetni velük, és a sok szeretetbeszéddel el is érte, hogy a gyermek szeresse. Így Zsófi ,amikor megpillantotta a tiszteletes asszonyt, boldogan üdvözölte: szia asszony!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.