2012. október 04., 09:052012. október 04., 09:05
Ám néha mégis eszébe jut, hogy voltaképpen valami helytelent cselekszik, amikor bekortyolja, és firtatja, hogy mégis mi van a tejjel. Mondom, hogy tartós, akkor jó, mondja, nem, dehogy, tartósítják, belekevernek szereket, mondom, akkor ne igyam meg, kérdi, de, ha jólesik, nem vagy rá érzékeny, mondom.
És még mi tartósított, faggatózik, és nem nagyon tudom, mit válaszoljak, mondjam, hogy minden, és kockáztassam ezzel, hogy a nálam mérföldekkel inkább megfelelni vágyó gyermekem folyton törje a fejét, mit ehet meg nyugodt lelkiismerettel. Végül álnok módon kihasználom a helyzetet, és rávágom, a gumicukor. Zsófi egészen egyértelmű következtetést von le ebből, szóval, ami jó, az valójában nem az. Nem, például az alma, ami a kertben terem, az jó is meg jó is, próbálkozom.
Na nem a mi kertünkben, mert a négy gyümölcsfánk közül az egyik a bokájánál hajtott ki, a teteje meg olyan, mint a sétapálca, a másik három terebélyesedik ugyan, de csak egyiken volt idén tavasszal három virág, azok is meddőn lehulltak. Már sajnálom, hogy a mesterséges beporzásra nem vetettem be a sminkecsetemet, no, de majd jövőre. A málnabokrokat meg kiásták a kutyák, napokig elrágódtak a gyökereken. A mamáék kertjében viszont terem alma, körte és fosókaszilva is, potyolt, kukacos, pont olyan, mint a bioboltban, és nem is csoda, hiszen húsz éve permetezték utoljára.
És Zsófi vidáman hersegteti, mert ő már ilyen környezettudatos, és kioktat, hogy mamánál mindig házi tej van, csak én vagyok ilyen furcsa, hogy a házi tejtől a csuporban érzem a tehén szagát. Én meg csak tévelygek ebben az útvesztőben, mert tiltsam el a tartós iskolatejtől, amiről Zsófi már egyre vadabb dolgokat hall, mert hogy azt is mondták, hogy az nem is tej.
Meg hogy inkább vigye haza, és én főzzek belőle valamit. Miért, kifő belőle a tartósító? Aztán eszembe jut a falusfelem, aki felvásárolta a legkukacosabb almákat, majd behordta a városba, és feláron, biotermékként eladta. Egyél, ami jólesik, mondom Zsófinak nagylelkűen, majd mégis kibújik belőlem a pedagógiai célzatú gonoszság: a helyedben azért a gumicukron elgondolkodnék…
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.